Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 1-2. szám - Az adóeljárás reformja

Rovatvezető : Fehér Andor dr. Az adóeljárás reformja M'nden idők államháztartásának egyik legnagyobb gondja vo't a közterhek oly módon való kirovása az adózókra, hogy az adókivetési eljárás minden irányban a legteljesebb megnyugvást eredményezze s az önkény, amellyel épp a köz érdekében az állam élni kénytelen, ne 'egyen kirivó és fájó az egyesekre. Ez természetesen nem a legkönnyebben megoldható problémák közé tartozik, mert hiszen bármennyire helyesen is jár el a pénzügyi hatóság, az anyagi igazság szerint, az adózóvá] szemben, a két szemben á'ló fél — adózó és állam — viszonyában az egyik korlátlan hatalommal kényszeríti rá a másikra akaratát. Hogy ez a látszólagos vagy lényeges önkény eUtnitiátható 'egyen, a megoldás nálunk eddig az volt, hogy a kormány, rendelet útján meghatározott módon, egy a polgárokból alakított és mintegy döntőbíró szerepét jászó bizottságot kreá.'.t, amely előtt adózó és pénzügyi előadó megvíván harcukat, a döntést az érdektelen és pártatlan, főkép ped'g a szakmából való harmadik, a bizottság hozta meg. Ezek az ú. n. adófelszólamlási bizottságok, ame'yeknek döntését végső fokon a közigazgatási bíróság bírálta el, amely épp a magános és az á'lam -közti viták eldöntésére hivatott. Az évek gyakorlata megmutatta azt, hogy az elméletileg helyesen elgondolt megoldás a valóságban majd o'y távol van az ideálistól, mint a korlátok nélküli önkény. Ennek indoka esősorban az, hogy adó-rendelkezéseink ma már sokká': bonyolultabbak ahhoz, hogy annak szövevényei között egy majdnem tisztán laikusokból álló bizottság kiismerhesse magát, különösen akkor, amikor jövedelmi adókivetéseknél a jövedelmező foglalkozások és adóalapot képező vagyontárgyak legkülönfélébbje szerepel. S bár lehetőleg fogíalkozások szerinti az elkülönülés, a hivatanokok csoportjában ép úgy e'öfordui a házbérjövedelem vagy fölldhozadék, mert hiszen az adóalanyok jövedelme is sokfélekép összetett s az külön nem vá asztható. Ahhoz tehát, hogy egy b:zottsági tag részleteiben is hozzá tudjon szólni- a kérdésekhez és nyugodt lelkiismerettel dönteni tudjon, feltétlenül ismernie kellene az összes idevágó adórendelkezéseket. Ezt pedig a gyakorlatban — nyugodtan á'Iíthatjuk— a legritkábban tapasztaltuk. De ami ezeknek a tárgyalásoknak és döntéseknek az objektivitását teljesen illuzórikussá teszi, az az a rendelkezés, hogy a pénzügyi előadó a tárgyalás egész fol'yamán, tehát a tanácskozásnál és a határozathozatalnál is jelen lehet. Hogy ez a gyakorlatban milyen horderejű, azt csak az tudja, aki konkrét ügyekben az eljárásnak ezt a szakát egyszer-kétszer már végig csinálta. El kell csak gondolni azt, hogy amíg a ké'oldalú előadás után az adózónak vagy képviselőjének el ke!' hagynia a tárgyalótermet, az előadó, aki esetleg egyedül otthonos az adórendelkezések szövevényeiben, könnyedén oktroálja rá akaratát a hibától és a tájékozatlanság bélyegétől fé'ö bizottsági tagokra, annál is inkább, mert bár újabb tényeket előadni a tanácskozás után nem lehet, semmi gyakorlati akadálya nincs annak, hogy a vita hevében az előadó a határozathozatalt közvetlen megelőzőleg még oly új érveket is ne hozzon fel, amelyekre vonatkozólag választ adni az adózó — ha bár esetleg sikeresen cáfolni képes lenne — távolléte miatt gátolva van. A döntés tehát a kétoldalú meghallgatás elvének megcsúfoásával történik, méltán keltve felháborodást abban az adózóban, aki érdekeinek védelmére még csak megfeCéö alkalmat sem kapott. Az új adójavaslat, amelyből alighanem most már rövidesen jogszabály válik, ezeket a strukturális hibákat o'y módon kívánja megoldani, hogy lényegesen nagyobb terrénumot óhajt biztosítani az adófelszólamlási bizottságban a pénzügyi é'öadónak, elhárítani igyekezvén ezáltal azt a veszélyt, hogy a laikus bizottság a vonatkozó rende.'etekbe ütköző határozatokat hozzon, s ezáltal a jog-bizonytalanságot fokozza. Amennyire helyeselni tudjuk azt, hogy a szakértelem nagyobb teret fog nyerni az adóeljárásban, annyival inkább aggoda'mat okoz az a körüi'mény, hogy az eddig, habár néha csak látszólagosan is fennálló egyenlő elbánás elve, az állam és az adózó küzdel'mében sére'met szenved. Az előadó, bármennyire igyekszik is elfogulatlannak lenni, kétség kívül az egyik fél képviselője s ilyen minőségében abszolút pártatlanságáról' az adózók tömege meggyőződve neim lehet. Végeredményében tehát lassan odafejlődne a helyzet, hogy a másodfokú adóeljárás nem -Lenne egyéb, mint panasznyilvánításra való alkalom, anélkü'l, hogy két igény egyenjogú érvényesítésénél a döntést nyújtaná. Szerény véleményünk szerint a megoldást más formában kellene keresni. A kétségkívül szükséges szakértelmet a bizottságok alakításánál1 nem az előadó hatáskörének megnövelésével kellene fokozni, hanem pártatlan adózási szakértőknek, ügyvédeknek nagyobb számú bevonásával, akik a szakmabeli jövedelembecslők mé'ilett megakadályoznák a jogszabályellenes határozatokat anélkül, hogy az igazságos tárgyalási elv sérelmet szenvedne. De mód nyílnék ilyenformán arra is, hogy az előadó a határozat meghozatalánál távol lehessen, mert a megfek'ő számú adószakértő jelenléte épp oly garancia komoly határozat hozatalára, mint az előadó jelenl'éte. Bizonyosak vagyunk abban, hogy ez a megoldás nemcsak a nagyobb megnvugvást szolgálná, de erősen korlátozná a számát az óriási számú köz:gazgatási bírósághoz intézett és legtöbbször eredményes panaszoknak, ame'yek nem váltak az edd'gi másodfokú adóeljárás díszére. Dr. F A. Megalakult a Magyar Jogmívesek Társasága A világháború utáni magyar jogásznemzedék a jogi élet különböző területein működő tagjaiból december 10-én megalakult a Magyar Jogmívesek Társasága. A társaság Lázár Andor igazságügyminisztert, Fabinyi Tihamér pénzügyminisztert, Degré Miklóst, a budapesti kir. ítélőtábla elnökét és Vladár Gábor kir. kúriai tanácselnököt választotta meg alapító tagjainak. Az alakuló közgyűlésen Jablonkay Géza ismertette a társasáig megalakulásának történetét, majd Sövényházy Ferenc tartotta meg elnöki székfoglalóját ; rámutatott arra, hogy a társaság főcélja a magyar jogi hagyományok ápolása, jogrenszerünk nemzeti sajátosságainak feltárása. A tár saság feladatának tekinti annak tanulmáinyozásá't, miként felelhetnek meg az új szükségleteknek régi jogi intézményeink és hogyan gyökereztethető modern fejlődésünk a régi magyar jogintézménykbe. Lázár Andor igazságügvminiszter, mint a társaság alapító tagja, beszédében hangsúlyozta a jogi tradiciq tiszteletének jelentőségét... 12