Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 21-22. szám - Gazdasági kezdeményezést a felforgatás kiküszöbölésére

netet az új rendbe, enyhén szólva a forradalmi iitat, s laian uoaoet veszneneK azok rajta, aKiK ma meg aooau a meiyzevoen vannaK, nogy neiincsak aidozmok Ken, ue laian meg nasznot is nuziiatmak beiőie. Mert egy 101rauaimi átmenet olyan megrázkódtatásokkal jar, amikor sokan ranzetneK es mimdeníiket elveszíthetik. Ne reledjük el, nogy jaj a legyiozóttnek! Tisztáoan kell len— mink azzai is, nogy a nynas mozgalomnak nemcsak ures jelszó tartalmuk van, hanem igenis hivatásbeli létatapjuk. Mert amikor egyik oldalon bírói ítélet sújtja azi, aki megírta, italán erősen kiszínezve, a nép nyomu rát, akkor kellett, hogy legyen valami kis létalapja is annak, amit írt. Nem oeszeiünk hárommillió nyomorgó magyarról, ihabár szeretik ezt a számot hangoztatni, ue sokan vannak a nyomorgók, a keresetnélküiiek, s roppant egyenlőtlen a jövedelem és vagyoneloszlás. Véleményünk tehát az, hogy nem a nyilas mozgalmat kelt elnyomni, hanem a gazdasági Helyzetet kell ugy alakítani, hogy lecsapoljuk az eiegedetienség mocsarát. Mert lehet az, hogy a nyilas mozgalom sohsem togja elérni azt, amit más országokban, nagyobb nemzeteknél a hasonló mozgalmak eiértek diktatórikus formát öltve hatalmas, ©fősen felfegyverzett, jóll megszervezett imperializmust szült, ahol különleges gazdasági, új rendszerek behozatalával időleges jólétet is varázsoltak elő, lehet, nem tudunk és nem is akarunk végleges ítéletet mondani felettük. A tények, amelyek előttünk fekszenek, egyelőre jót mutatnak és meg vagyunk győződve arról is, hogy ezek az új imperializmusok nem külömböznek a többi, évszázadokon keresztül ismert imperializmusoktól, amelyek végül ás háborút csináltak. Ugyanis ez elkerülhetetlen, mert a fejlődés bizonyos foka magával hozza. Mindezekkel kis országunk nem hasonlítható össze, 'különleges helyzetünk itt a Dunamedencében, az ellenséges gyűrűkkel körülvéve, tehetetlenné teszi nálunk egy katona-államnak a kialakítását, dle annál jobban alkalmas egy kereskedelmi, ipari állam kialakítására, vagyis egy gazdasági imperializmus felépítésére. Hiszen ha semmi mást nem veszünk alapul, mint azt az adottságot, amely ma is rendelkezésünkre áll, vagyis a megcsonkított területet, amelyen belül a népesség állandóan növekszik, akkor önmagától adódik, hogy ez a terület, amely a háború és forradalmak befejezésével nyolc milliónyi lélekszámmal kezdte meg önálló létét, ma már ezen a területen ezóta egy millióval több lélek él, viszont a terület nem növekedett és egész természetes, hogy az évek haladtával a lélekszám még növekedni fog. Azok a számok, amelyek nap-nap után elénk tolulnak, hogy ennyi az állástalan inteílefctüel, ennyi és ennyi a földnélküliek száma, ezek a számok miden évvel csak növekedni fognak és nem apadni, így tehát arra kell berendezkedni és minden gazdasági tudásunkat és erőnket koncentrálni, hogy nemcsak kilencmilliónnyi léleknek legyen ezen a megsonkitott területen megélhetése, munkahelye, létjogosultsága, hanem mindig több és több léleknek. Ha ezzel a ténnyel nem tudunk megbarátkozni és megbirkózni, akkor elveszett minden. A mi imperializmusunk tehát nem lehet egy Drang naeh Osten, sem pedig gyarmati álom, hanem csakis a mai adottságok nyújtotta tiszta realitás. A statiszika azt mutatja, hogy a népsűrűség képlete még mindig enged terjeszkedést, tisztában vagyunk azzal is, hogy ez a kis megcsonkított országhatár még a mainál többnek is keil, hogy tudjon kenyeret adni. Ha mindezekkel tisztában vagyunk, akkor nincs más hátra, mint kijönni az egyhelyiDentopogásbol, amelyben jelenleg vagyunk és ha tudjuk azt is, hogy az aiapos reformok, amelyek évtizedekre szólnak, mini amilyen volt a legutóbbi földbirtokretorm, akkor olyant kel>l konstruálnunk, olyan megoldásokat kell talárunk, amelyek ütemesebbé, gyorsabbá teszik a fejlődést minden téren. Nem lehet ilyen apró injekciókkal, helyi kezelésekkel a problémákat megoldani, hiszen még ha az ortodox gazdasági felfogást és tudományt vesszük alapul, akkor is azt latjuk, hogy nem áll Maithus-ehnélete, hanem éppen megfordítva, holott mai helyzetiünk erősen hajlik a hírhedt elmélet felé. A beteg test kisugárzásai tehát ezek a miniderősebbé váló megmozdulások és így egész logikus, hogy nem a jelenséget kell elnyomnunk, hanem a baj gyökeréig lenyúlva kell oly gyógymódot talá\nunk, amelyek megszüntetik ezeket a kisugárzásokat. Ez a mozgalom ntm egyéb, mint foradalmi jelenség, mégpedig a nincstelenek és ellátatlanok tömegeinek, jelentős tömegeinek mozgalma azok ellen, akik el vannak látva és akik közül sokaknak, egyes védett csoportoknak nincsenek nemzeti célkitűzéseik, hanem csakis rideg üzleti szempontjaik. Érthető, hogy olyan ideálokat tűznek maguk elé, e mozgalmak vezetői, amit mi diktatúráknak ismerünk, mert egy társadalom fejlődésében is elérkezhetünk olyan fordulópontra, ahol nincs idő kivárni a fejlődés fokait, amikor sietettni kell az átalakulást, amikor nincs idő arra, hogy szép szóval győzzék meg azokat, akik ezt nemcsak azért nem akarják megérteni, mert érdekeik ellenkeznek vele, hanem azért sem, mert képtelenek reá. Ilyenkor van szükség olyan központi hatalom vasenergiájára, amely alkalmas az ilyen átmenetek elvégzésére és gyors tetteivel, erőszakolt meggyőzéseivel befolyást gyakorol olyan irányba, hogy rövidebb idő alatt enyhüljön a nélkülözők elégedetlensége. Nincs akadálya annak egy parlamentáris berendezettségü társadalomban sem, hogy ezek a meggyőző erők hatályosabban lépjenek fel, de ehez aztán valóban erős kormányzatra és főleg minden befolyástól mentes kormányzatra van szükség. Hiszen láttunk példákat arra éppen Franciaországban, hogy Leon Btum kormánya annakidején milyen reformokat létesített rövid időn bélül1, amelyeket előző kormányok nem' mertek keresztülvinni, így nálunk is sürgetnek szociális reformokat, amelyekre szükség van, de amelyek megfelelő gazdasági begyújtás nélkül hatástalanok lesznek. Igaz, hogy például nálunk sem tudja eddig egyetlen kormányzat sem keresztülvinni a mezőgazdasági minimális munkabéreknek, a gazdasági cselédek helyzetének a generális javítását, azért, mert a mezőgazdaság még mindig nem eléggé rentábilis. Szerintünk nem áll meg ez az indokolás ,különösen az utolsó két évben, amikor igenis emelkedett, azonban a birtok-eloszás helytelensége lehetetlenné tesz minden ilyen irányú próbálkozást. Ugyanez áll az ipari vonatkozásokra is. Általában az adózási rendszernél is súlyos hibák vannak, a fogyasztási adók miatt és a földbirtok adózása terén. Végül pedig a közmunkáktól való félő tartózkodás a költségvetési egyensúly fikciója miatt. 146