Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 19-20. szám - Mit kell tudni az új gazdarendeletről?

Nem Képzelgés (illúzió), még kevésbbé célzatosság! A főszempont egyedül a való és élő, igazság keresése! Ebből a szempontból, a rendkérdés felkarolásáért tulajdonképpen hálásaknk kell lennünk. b) .A Rend magyar közjogi jellegének megcáfolhatatlan bizonyítása! Mária Tleiréziá a rendalapítjásnál u. i. nem mint az örökös királyi ház jogalanya, vagy a hűbéres német tartományok uralkodója, hanem mint szuverén magyar király, vagyis mint a magyar állam szerve cselekedett. c) Hosszú évek közjogi tévedéseiből fakadt súlyos magyar anyagi kárcsodás. Auszitria kártérítési kötelezettsége és ismételten, önként vállalt felelőssége, Az osztrák törvénytelenségek hivatalos megállapítása és azoknak perdöntő okmányokkal alátámasztott bizonyítása. d) Az ismert kifogásoknak nem „időszerű", 1. „osztrák barátság megsértése", 2. további ügyvédi fondorkodásoknak, helytelenül (felfogott, szűklátókörű pártpoloitikaá szempontoknak, régi megszokott előítéleteknek, illetve személyi momentumoknak (hiúság, irigység, érzékenység, a felelős tényezők aggodalma, hogy 1919—'1936-ig elkövetett hibáiik és tévedéseik kiderülnek), elgánosolásoknak itt többé helye nem lehet! A tárgyalt joganyag teljesen újszerű megvilágositásátóil való idegenkedés sem lehet akadály. Az itt; összegezett és már korábban közétett megállapításokat a más nézteket vallók eddig nem tudták komoly, bizony ítóerejű tényékkel megcáfolni. e) Mértékadó szakembereknek egymással élesen ellentétben álló, meglepő megállapításai, alkotmányjogi vitái a magyar államjog elemi kérdéseiben. Következmény: úgy a hivatalos, körök, mint a nagy nyilvánosság félrevezetése. Hogyan volt ez lehetséges? Nem pusztán magyar, hanem nemzetközi vonatkozású és jelentőságű kérdés is, mert a felvetett közjogi problémák helyes megoldása képezi absolut előfeltételét a Huramedencében ezer éve fennálló történelmi hivatásunk biztosításának az elkövetkezendő újabb ezer esztendőre! f) Útmutatás a magyar törvényekben gyökeredző megoldáshoz. Most van ideje annak, — amikor teljesen függetlenek vagyunk és befolyásmentesen cselekedhetünk, — hogy a köztudatba, sőt mé,g a tankönyveinkbe és törvényeinkbe is belevitt, osztrák sezmüvegen át látott téves tanokat végre tisztázuk! .1. Hogy mennyire időszerű, bizonyítja az is, hogy a magyar királyi kormány 1920—1923-ig ismételten követeli a rendvagyon likvidálását. 2. Ez nem lehet szempont, főként azért nem, mert az osztrák kormány saját tévedéseit és vállalt felelősségét, — inint ezt okmámyok bizonyítják >—• j ismételten beás meite, sőt ő maga javasolta már 1919-ben a rendvagyon felosztását. g) E hézagpótló mű, a kérdést még a laikus számára is teljesen mesvilágítja, minden homálytól és bonyodalom; Ló! mentesíti. Ezekután bárki könnyen megállapíthatja az elkövetett hibákat és mulasztásokat, valamint a töuvényes jóvátétel kötelezettségét. Itt nincs kiút! Az* igazság teljes mértékben a mi oldalunko nvan, csak komolyai: kell akarnunk és erélyesen nekilátnunk! E súlyos quasi kényszerült körülmények között létrejött munkának kárbavesznie tehát nem élhet és nem szabad! Sikertelenség esetében is azonban — bármennyire keservesen is esnék — a harcot nem adjuk fel, míg csak az igazság útjában álló utolsó tévtan is önmagában össze nem omlik. A siker előmozdítója főleg az lenne, ha a hivatalos körükön kívül a nagy nyilvánosság' is, legalább na<ry vonásokban, a homályból kiemelt új, megállapításokat és tényeket magáévá tenné. „Korunk Szava". 1937. okt. 1. Az Eger városáról szóló cikk közlése miatt a Korunk Szavát ért méltatlan támadásokra válaszol Széchenyi György gróf áa Szabó Zoltán a Korunk Szava október l-i számában, amely Széchényi György gróf és Katona Jenő szerkesztésében gazdag tartalommal megjelent. A számból kiemelkedik Berdjajev Nikolaj orosz történetfilozófus tanulmánya: Nagy Péter cártól a bolsevizmusig, Jacques Mattitaim: Szent háború folyik-e Spanyolországban című cikke, Friedrich Muckermann magasröptű elmélkedése és Katona Jenő megragadó tanulmánya a csehek és a Vatikán között létrejött modus vivendi-ről. Nagy érdeklődésre tarthat számot Horváth Bélának, a nagy katolikus költőnek az egri cikk ügyében írt levele. Tobler János szóvá teszi a Szeged-belvárosi káplán állásfoglalását a németországi tévelygések mellett. Ifj. Pallavicini György őrgróf: Ifjúság és közélet címmel iflontos kultúrpolitikai kérdéseket vet föl. Simándi Béla hódmezővásárhelyi tanulmánya és Báilint Sándor költői leírása a szentkúti búcsú járóhelyről a magyar vidék problémáihoz! és lelkéhez viszi közel az olvasót. Klemm Kálmán dr. a német újpogány mozgalmak kiváló szakértője ,,Az újpouányság három alvezérérő" ír. MEGFIGYELVE a szomszéd államok belső politikai tagozódásait, felmerült előttünk a kérdés, vájjon miért nincs komoly, vagy egyáltalán semmi nyoma a nemzeti szocialista mozgalomnak például Jugoszláviában, ahol szintén van zsidóság, ha kevesebb is, mint nálunk. Talán összesen száztízezer a zsidóság létszáma. Feleletet is kaptunk erre egyik ottani politikustól, s kissé csodálkozunk ezen a feleleten. Ezekszerint a főldbirtokpolitikai helyzet olyan, hogy nincs talaja náluk a nácizmusnak. Nincsenek nagybirtokok, szerinte, már mint az ottani politikus véleménye szerint, ez az első oka annak, hogy nincs náluk ilyen megmozdulás. Volt aztán más indokolása is, de ezt kikapcsoljuk egyelőre, ugyanis beszélt valamilyen demokratikus közfelfogásról, ahol még az uralkodó irányzat sem tud különbséget tenni polgár és polgár között, s az uralkodó ószerb irányzat lehet konzervatív például a vallás- szempontjából, jele ennek a konkordátumkörüli vihar, azonban végtelenül elnéző és veleérzö az ottani zsidósággal, akiket teljesjogú állampolgároknak tekintenek, sőt mindjárt felsorolt példának pár magas állami állásban lévő ószerb-zsidót, katonát, hivatalnokot, kerületi főnököt. Arra a kérdésünkre azonban, hogy hát milyen a helyzete a kisebbségi magyarságnak náluk, nem kaptunk kielégítő feleletet. Sőt abszolút kedvezőtlen feleletet kaptunk. Őket még a parlamentbe sem engedik be, jeléül annak, hogy talán egyetlen-egy magyar ül benn a képviselőházban, de az sem „magyarpárti", íme tehát, ahány ház, annyi szokás . . . 144