Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 19-20. szám - A két éves iparügyi minisztérium és eredményei

304.713 személy vette igénybe a fürdőt, 1936-ban pedig csak 298.385, vagyis 6328 személlyel kevesebb és mégis 188.662 pengővel több bevétele volt a fürdőnek. Nem hisszük, hogy ez a látogatottság növekedéséből származott volna, mert hiszen csökkent a látogatottság. Igaz, ihogy a teher oldalán látunk egy 300.000 pengős csökkenést, de ennek magyarázatát nem tudjuk, mert nem hozták nyilvánosságra. Röviden: nem rentábilis a fürdőüzem, sem a régi, sem pedig egy esetleges új nem lehet az. Ezért vagyunk ellene az új üzem létesítésének. BENNÜNKET sokkal jobban érint a római egyezmény gazdaságpolitikai része, ahol egyelőre bizonyos vacuumot fedezhetünk fel az utóbbi hetekben, miután a két barátságos ország, Olaszország és Ausztria más piacokon fedezte be szükségletének egy részét és így nekünk újra erősen kell újabb piacok után kutatnunk. Kézenfekvő, hogy közelednünk kell a jugoszláviai gazdasági kapcsolataink kiépítése felé, hogy ezt a vácuumot kitölthessük valamiképen, hiszen Jugoszlávia egyetlen erős versenytársunk mezőgazdasági termékekben a barátságos álamok felé. Nagy gond és felelősség háramlik kormányzatnukra e téren és mégjobban ki kell építeni a megkezdett szervezett, irányított értékesítési munkát . . . A RÉGI IÓ IDŐKBEN nem nagyon ismerték azt a politikus típust, mint ami az utóbbi években alakult ki maid minden nemzetnél, vagyis az önálló külföldi orientációt kereső és zsiráló politikust. Azelőtt valahogyan úgy volt, hogy ez teljesen a felelős kormányzat és ezen keresztül a diplomácia dolga volt. Ha volt is ilven önálló, mai terminus technikussal élve: egyéni akció, az legfeljebb téliesen titokban történt, nem is politikusok, hanem eltévelyedett lelkek részéről és úgy hívták őket, hogy: kémek. Ma már más a helyzet, sokan önállósították magukat és a felelős kormányzatokon kívül, azok tudtával, vagy tudta nélkül, mint fürge politikusok, önállóan lépnek kapcsolatba külföldi kormányzati tényezőkkel, mintha nem is volna országuknak kormánya, diplomáciája. Nagvon sokan utaznak így önállóan össze-vissza, egyik fővárosból a másikba széles Európán keresztül. Ugy fest ez valahogyan, mint annak a békebeli, gazdag lipótvárosi bonkárnak a fin, aki tüzérönkéntes volt és amikor megkérdezték tőle. mit fog csinálni az önkéntes! év leteltével, nkkor azt válaszolta hogy szól a pápá iának, vpgyen neki egy ágyút és ö majd — önállósítja magát. . . 9 • CSODÁLATOS, hogy közéletünk egész érzelemhullámzása a nyomdafestéken keresztül bonyolódik le, több az írás és betű, mint a szónoklat. Azelőtt máskép volt. Szó sincs róla így kényelmesebb a hallgatóknak, illetve az olvasóknak, mert otthon, olvasás közben válogathatnak a sokféle nvomtatvány és irányzat között, mérlegelhetnek, informálódhatnak, hogv hova érdemes kapcsolódni, melyiknek higyienek inkább, melyik kellemesebb fülüknek, leiküknek, hangulatuknak Persze sokszor aztán nagy zavar is keletkezik ebből, de kicsire nem kell nézni, fő a. kényelem és az — óvatosság.. , • I x Á két éves iparügyi minisztérium és eredményei Ez év augusztus 1-én mult kétéve, hogy az 1935. évi VII. t.-c. alapján megkezdte működését. Az elmúlt kétév alatt tagadhatatlanul igen nagy és értékes munkát végzett az új minisztérium. Csak röviden összefoglalva meg kell emlékeznünk eddigi munkássága folyamán a következő főbb momentumokról. A törvényelőkészítés terén végzett tevékenységéből először is az 1936-ban kodifikált ipartörvénynovelát és az ipartestületi törvényt módosító, az ipari közigazgatás egyes kérdéseit szabályozó 1936:VII. t.-c.-t kell megemlíteni. Ennek a törvénynek célja a szakképzettség fokozottabb érvényesítése, az erkölcsi színvonal emelése és az ipartestületek megerősítése volt. Ebben az évben rende'ettel szabályozna a minisztérium a gázszerelő vízvezetékszerelő, központi fűtés-szerelő ipar gyakorlását és módosította a képesítéshez kötött iparok jegyzékét. Rendelettel szervezte meg az ipartestületi jegyzői tanfolyamot, vizsgá'óbizot'ságot és intézkedett az ipari tanfolyamok tngedélyezéséröl és működéséről is. A 'közszállítási kötelező szabványok megál a.pítását, a középílkezési munkák ál'alános feltételeinek és részletes válla'ati feltételeinek meghatározását ugyancsak rendelettel szabályozta. 1937-ben, a legfontosabb törvényalkotó munka a városrendezésről és az építésügyről szóló 1937. évi VI. t.-c. volt. Ez a törvény minden várost általános és részletes rendezési terv megállapítására kötelez; a Fővárosi Közmunkák Tanácsának hatáskörét kiterjeszti Budapest környékére; szabályozza a te'ekfelosztást, a telekhatárrendezést, a lelekátalakítást és az ezzel 'kapcsolatos kisajátítást; rendezi az építésügyet, a városrendezéshez szükséges költségek fedezését megállapítja az építésügyi hatóságokat és felhatalmazza a minisztert a hites mérnöki intézmény rendszeresítésére. A munkaviszony egyes 'kérdéseinek szabályozásáról szóló 1937. évi XXI. t.-c. a szociális kérdések megoldása terén jelent igen nagy haladást. Ez a törvény megállapítja, hogy a magánalkalmazottak valóságos munkaideje hetenként 48 óráná', a tisztviselőké pedig heti 44 óránál nem lehet több; lehetővé teszi a legkisebb munkabérek megállapítását; bevezeti' az évenkénti fizetéses szabadságot, amelynek legkisebb időtartama hat munkanap. A közszállítások terén ellenőrző tevékenységen ikivül fontos munkássága volt a Vállalkozási Szerződés Általános és Részletes Feltételeinek 'kiadása. Ezek az elmúlt 30 év műszaki tapasztalatainak mérlegelésével készültek és 47 szakmára terjednek ki. Feltűnő, hogy az iparügyi minisztérium fennál ása alatt a kisiparosoknak a közszállításokban való részesedése egyre emelkedik. 1936-ban az előző évvel szemben 50%-os az emelkedés, az idén ez még fokozódik. A külföldi beszerzési kérelmek e bírálásánál erősebben megvédte a minisztérium a hazai ipar érdekeit, A gyógyszer134