Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 17-18. szám - Miért kedvezőtlen idegenforgalmi mérlegünk?

igazgatási bíróság állapítja meg valamely kiadott rendelkezésének törvényes hatáskört sértő tényét, min: történhetik ebben az esetben is, ha történetesen valamelyik törvényha:óság e kifogásolt körrendelet miatt panasszal fordulna a közigazgatási bírósághoz és ez a bíróság az érdekeltek jogi érvelését tenné magáévá, ellentétben a belügyminiszter úr álláspontjával. Még ebben az esetben sem tudnók a belügyminiszter urat hibázhatni, hanem csakis az illetékes ügyosztályt, ahol úgylátszik nem nagyon ismerik ki magukat a fennálló, vagy érvényét vesztett jogszabályok labirintusaiban és így munkájukkal alkalma: adnak ilyen jogi viták, sőt talán jogsérelmek megszületésére, amire igazán semmi szükség nincsen. Nempedig azért, mert a kormányzati óhajok, intenciók érvényesítésére minden járható és törvényes út a rendelkezésre áll, az olyan sokat hangoztatot: alkotmányos keretek között. . . Miért kedvezőtlen idegenforgalmi mérlegünk? Nincs véglegesen kialakult statisztikai felvétel arra nézve, hogy miként alakul ezévi idegenforgalmi mérlegünk, de már az eddigi adatokból is meg lehet állapítani azt a lényt, hogy nem állott be az a csökkenés idegenforgalmunkban, amelyet gondoltak az év elején, süt időszak szerint emelkedett is, ipélda erre a Szent Istvánheti forgalom. De mindezek ellenére is abból a szempontból, amelyet a legfontosabbnak szoktak tartani és amiért tulajdonképen jogosultnak tartanak mindenféle közületi áldozatot az idegenforgalom fokozására, vagyis a deviza-állomány növekedését illetően, már most megállapíthatjuk, hogy ebből a szempontból semmi eredményt nem értünk el, sőt ellenkezőleg. Már korábban leszögeztük azt az álláspontunkat, hogy ellenzői vagyunk minden erőszakos, közületi pénzből való idegenforgalom emelésnek, a nagy áldozathozataloknak, miután ez a közgazdasági törvények logikus következményei szerint egyenlő az olyan sokat hangoztatott dömpinggel. Vagyis amikor az adózók pénzéböi hozunk fokozottabb közületi áldozatokat az idegenforgalom emelésére abból a célból, hogy ez devizaállományunkat emelje, akkor nem csinálunk egyebet, mint magas felárral vásároljuk azt a külföldi valutát, amelyet az idegenek ide behoznak. Ennél aztán igazán sokkal célszerűbb a mezőgazdasági terményeinknek exportprémiákkal való kiviteli fokozása, mert ebben az esetben ezek az áldozatok az agrártermelés amúgyis kis jövedelmezőségét segítik, s azonkívül ugyanazt a célt érjük el: növekedik devizakészletünk. Különösen áll ez olyan termékekre, amelyeknek mindig és mindenütt könnyen tudunk kompenzációs piacot teremteni, mint amilyen például a gyümölcs és fözeléknemüek kivitele. Az idegenforgalom útján gyűjtött devizakészletünk, eltekintve az érte hozott közületi áldozatok folytán számítható felártól, olyan kevés és jelentéktelen egyenleget mutat, hogy csak arra elegendő legjobb esetben, hogy ezekből fedezzük a tőlünk külföldre utazók igényeit. S itt értünk el arra a pontra, amelyet most szóvá akarunk tenni. Már az eddigi adatokból is látható, hogy a tőlünk külföldre utazók igényei sokkal nagyobbak voltak az idén, mint az előző években, s hogy ennek révén igen jelentős devizamennyiségre volt szükség. Ha már idegenforgalomról beszélünk, szónokolunk, agitálunk, akkor nem választhatjuk el a mérlegszerűség szempontjából a hozzánk érkező idegenek forgalmát a tőlünk külföldre utazók forgalmától. Sőt nagyon is fontos az, hogy e kettő között lényeges eltérés mutatkozzék a mi javunkra. S ez az, ami nem áll fenn. Az eddigi adatok szerint ebben az évben sokkal többen és sokkal nagyobb devizaszükséglettel utaztak el tőlünk hazánkfiai a külföldre, mint amennyien idegenek hozzánk jöttek. Itt aztán felmerülhet az a kérdés, vájjon bír-e olyan közgazdasági és társadalmi fontossággal az, hogy mi utazzunk sekan külföldre, hogy ezért fokozzuk minden eszközzel és áldozattal az idegenek idehoza'alát a külföldi devizakészletek növelése szempontjából. A felelet erre nem lehet vitás: nincs szükség rá. Nincs szükség arra, hogy fék nélkül engedjük meg honpolgárainknak a külföldre való utazását élvezeti szempontból egyrészt és gazdasági szempontból másrészt. Mert az az elv, ami eleinte ebben a kérdésben szerepet játszott akkor, amikor először merü'tek fel devizaniv.ézségek, vagyis hogy csakis azok utazhassanak külföldre, akiknek feltétlenül egészségi szempontok indokolják ezt, amikor itthon nem állanak azok az alkalmas természeti gyógyhelyek a rendelkezésükre, amelyek orvosi vélemény szerint feltétlenül szükségesek. Ez az elv teljesen elenyészett az utóbbi pár évben, miután rendelkezünk megfelelő mennyiségű devizakészlettel éppen a szépen megindult kleirányuló idegenforgalom révén. Azonban akker, amikor ezér: az ideirányuló idegenforga'omért az adózók pénzéből fokozottabb áldozatokat hezunk, akkor ezért az áldozatokért más ellenszolgáltatást kell kalkulálnunk és nempedig az újra való devizaexportot a mi nyaralóink révén. Lehet, hogy a deviza gazdálkodásunk szempontjából egyáltalán nem játszik szerepe; az, hogy iJegenek jöjjenek hozzánk, hiszen az export-import fejlődésünk úgy a mezőgazdasági, mint az ipari, van már olyan fejlett és jólszabályozott, hogy ez saját devizaszükségletét el tudja látni, vagyis a szükséges nyersanyagbeszerzés igényelte devizákat e'ö tudjuk teremteni exportunkból is. Ebben az esetben az észszerű irányítás újabb utakat kell, hogy keressen a beáramló értékes idegendevizák gazdasági szolgálatba állítására. De itt meg kell említenünk egy másik jelenséget isj 126