Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 11-12. szám - Mérlegkozmetika és részvényjogi reform

lései a közgyülés-mcgsemmisitések tekintetében sokszor egész egyszerűen azon az alapon történik meg, hogy még az elavult KT paragrafusait, annak szellemét sem tartják be vállalataink; Ez kétszeresen utal arra, hogy mennyire halaszthatatlan ennek a kérdésnek organikus újjászervezésé A mérlegmegtámadások alapja az utóbbi idődben nem nevezhető olyan hazafias felbuzdulásnak a „ki<s rész vényedet" részéről, kétségtelen, hogy ügyes jogtudó férfiak jövedelmező játéka, de mégis jogalappal bírnak ée az elavult azön'KivüJ is be nem tartott törvény következményei. Hogy a lelkiismeretet mi hívta erre fel, az mellékes a dolog lényegét illetően, sőt maga a felsőfokú bíróság csalt e?y okot tud felihozni: ezek a gesztiek nem fedik a régi törvény pa.ragráfusail és annak intencióit. Azoknak is igazuk van, akik azt állítják, begy a tőzsdei konjunktúiás idők részvénytechnikai maéhináeiói sok hozzánetnértő, kispénzű ember inegtakairitott vagyonkáját vitte el a majoritások és szindikátusok jól fel fegyverzett zsebébe. Ez tagadhatatlan íolvmat volt és eivnek eredménye lett azután a részvénypiac abszolút leromlása, s a tőzsdeintézmény illuzóriuéaá i'álása. Ma már nem a tőzsde az útja az elhelyezkedést kereső tőkének és a másik oldalon a vállalaíok áttértek az öitíiiianszii'ozáisra, amit két okból tehetnek meg minden •veszély nélkül, először is a felgyülemlett nyereségekből konzervált, tőkék, másodszor pedig a zártkörű vezető-förész' Tény társaság mai belső megjelenési formája teljesen eltávolodott hivatásától és ma már nem jelenti a kistőkék koncentrációs termelő munkáját, hanem a nagytőkének ebb? a formába bujtatott .kényelmes manipulációit, itt olyan bizalom-devalvációja folyt le a 'részvénytársasági formának', ítmély már egymaga is halaszthatatlanná tciszi a résztvényjog sürgős reformját. j„. Az a kifogásolt megállapítás tehát. melyet úgy is; merünk ma, mint mérlegkozmetika és kisrészvényes joga, . c-sakis egy új, a mai i<lökhöz idomított, fenti szempontokat és az utóbbi évek tapaszbalatait figyelembevevő új kodifikjáeió révén küszöbölhető ki gazdasági életünkből. Gschwindt-Krausz-Moskovits Egy egészségtelen monopólium következménye csupán az a vita ée felháborodás, ami az élesztőkatrté] körül felgyürdzötl az utóbbi hetekben. Éhben a kérdésben igen sok tekintetben igazat kell adnunk Fellner Pálnak, aki egy cikkében ihelyesen mutat rá arra a tényre, hogy a felhozott adatok nem fedik a valóságot ós a kormányzat, aki a legjobban ismeri ezt a kérdést éppen a kincstá'ri részesedések é adózási technikából kifolyólag, nem siet a felhozott alaptalan és téves adatok megcáfolására ugyanazon a helyen, a parlamentben, ahol azok elhangzottak. A tárgyilagos szemlélőnek nagyon nehéz a helyzete, pláne, ha a hozzánemértő és tájékozatlan közvéleményről van szó, mert nincs támpontja arravonatkozólag, hogy melyik félnek van tulajdonképen igaza ebben a kérdésben. Mert, ha ez az élesztő-dolog csupán egyik kis része a tőkekoncentrációnak és annak •profitjának, mégis megcáfolhatatlan, számszerű adatok állanak illetékesek 'rendelkezésére, amelyek alapján véglegesen állástfoglalhatnak ée erélyesen kiivetik ezta mérget a könnyen hivő és elkeseredett közvéleményből. A nyilvános számadásra kötelezett élesztők artelvállalatok pontosan beszámolnak a rendes kereskedői gondossággal elkészített mérlegeik alapján az elért eredményekről, ezt kifgásolni. kétségbevonni nem a közvélemény hivatása, vagy egyeseké, -hanem mindenkor az illetékes ellenőrző hatóságoké. Hiszen meglehetősen nagy és drága apparátust tart fenn aa állam erre a célra, mindenféle szempontból, úgy adózési. mint rész\ ényjogi-birói szempontból. Nagyon veszélyes momentumnak látszik az, hogy ezeknek a szerveknek afennállása ellenére is felmerülhetnek "kifogások a mórlegvalódisáu tekintetében, hiszen ez aláássa teljes mértékben ezeknek a fontos intézményeknek a tekintélyét és hivatásszerű szükségességét. Elképzelhetetlen tény az, hogy a kötött, exakt szabályokból álló adótechnikai rendelkezések, valamint ugyancsak ilyen mérlegkészitési szabályokba absztrakt érzelmek belemagyaráztbatók legyenek. Itt nem lehet kertelni, vagy-vagy. Ha igazak a vádak, ak%or először is az illetékes fórumoknak kell intézkedni a rendelkezésükre álló szankciók alapján ée aztán pedig erről tájékoztatni a közvéleményt a leghivatalosabb oldalról. Mert mégiscsak lehetetlenség, hogy egyesek ilyen vádakat hozzanak fel és dobjanak be a közvéeménybe. Nem lehet napirendre térni ezek felett és ha az élesztő kartel ellen hangoztatott vádak igazak, akkor a legszigTÚbb eljárást kell megindítani, egyben megvonni a monopóllittmot is. Kgyégként köztudomású, hogy éppen az éleszitőgyáirtás az, ahol már más komoly nagytőke is többször kísérletezett, kgiy jogot nyerjen erre, de minden ilyenirányú kísérlete csődöt mondott, annak ellenére, hogy minden rendelkezésnek eleget alkart tenni. Ez az >a pont, ahol mégiscsak van valami baj a kréta körül . . . Á kartel bizottság A kartelbizottság elnöke Heller Farkas dr egyetemi tanár, alelnöke Mutschtenbaeher Emil az OMGE ügyvezetőigazgatója, tagjai pedig Sesztina Jenő felsőházi tag (kereskedelmi érdekeltség), llovszky János, a Baross Szövetség elnöke (kereskedelmi érdekeltség), Knob Sándor dr képvisellő ((JyOSz), Kuncz Ödön dr egyetemi taná'r (szövetkezeti érdekeltség), Krúdy Ferecnc dr kép-viselő, Máté Imre dr (mezőgazdasági érdekeltség), Peyer Károly (szocialista) Tóbler János képviselő (kereszténypárti), íme a lista. Most aztán szeretnénk azt tudni, hogy mik a szabályai ennek a bizottságnak, mikor és ki 'hívja össze őket és miért (Ss mit végeznek? Ezek a kérdések azért tisztázandók, mert végre tisztázandó lenne az egész kartelkérdés, mintán nagyon sokat beszélnek róla az utóbbi időben. Hiszen ennek a bizottságnak az összetétele nagyon szerenesés, (még véletlenül sem leltet rájuk fogni, hogy zsidó volna benne!) úgy a politika, mint a szakszerűség szemponfjból. Sőt az érdekeltség aránya is i'rgy van összeállítva, ahogyan azt az ország gazdasági struktúrája megköveteli, mert pl. a mezőgazdaság túlsúlyban van a gyáripar 'felett. Mi akadálya van annak, hogy ez a bizottság valóban is dolgozzon? Hiszen sokkal jobb lenne a közvélemény meg nyugtatása szempontjából, ha ez a bizttság aktiven működne, üléseiről tájékoztatná a publikumot, döntéseket hozna, véleményeket adna ée így tovább. Mert, ha ninos munkája, akkor miért csinálták? Minek egy olyan bizottság, amelyre nincs szükség? Mert ha egyik oldalon teret és hangot adnak azok, akik a kartelek ellen beszélnek, akkor mégiscsak kellene, hogy a legjobban hivatott és erre a célra összeállított bizottság is hallatná néha a szavát, hiszen a néma levente sem hallgatott ihárom érig, márpedig ez a bizottság majdnem olyan régi. Kiktől értesüljön a közvélemény a kartel-kérdésről, ha nem a kartelbizottságtól ? Erre szeretnénk feleletet kapni valahonnan. 92