Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 11-12. szám - Törvénnyel kell rendezni a mezőgazdasági szakoktatást - Fel kell emelni a MABI és OTI biztosítottjainak cenzushatárát

biztosítók önkéntes tagjainak statisztikáját, amely azt mutatja, hogy .akiknél lehetőség nyílott ily .módon tagként megmaradni, az maximális fizetési kötelezettséggel és minimális joggal mégis tag marad, mert érzi az eshetőleges vekzélyt ée kívánja a biztonságot. Ami pedig a panaszokat illeti, nyugodtan hihetjük, hogy egy nagyobb és magag tagdíjat űzető réteg bekapcsolásával maga az intézmény is csak javulhat. Nagyon jól tudjuk, hogy egy biztosítási ág annál többet nyújthat, minél többen vesznek részit benne, hiszen annál több vállon oszlik meg. a bekövetkezett kár terhe. De ettől függetlenül is nagyobb tőke többet ós jobbat tud nyújtani. Ami itt valójában probléma, az az orvos kérdés. Az utóbbi időben a kötelező biztosítók, különösen az állami intézményekkel kapcsolatosan újonnan történt létesítéseik olyan élee kifakadások a t váltottak ki orvosi részről, amelyek gondolkodásra kell, hogy késztessenek. Az egzisztenciánkat veszik el azok a törekvések — mondják —• amelyek egy újabb tehetős réteget vonnak ki a körünkből és kapcsolnak be a kötelező biztosítókhoz, mert a tömegrendeléseken csak kevés orvos jut rtbglalkoztatéshoz s az is minimális fizetésért. .Valóban az a helyzet, hogy báimeiy orvos szívesen áldozná idejét egész eszitendőben azért a háziorvosi tiszteletdíjért, amit akötelező biztosítóknak fizetni kell és talán még a gyógyszerek is telnének belőle. De — és épp itt van a megfontolás — a negy balesetek ellen az orvos biztonságot nyújtani nem tud, s mihelyt operációs beavatkozásról vagy kórházi ápolásról van szó, a biztosítási kár épp oly váratlanul és felkészületlenül éri az egyest, mintha magánorvos nem állana rendelkezésére. Már pedig nem védőiem az, amely éppen a nagy bajok idején hagyja magára a kárt czenvedőt. Ha tehát tényleg az orvosi kar egzisztenciájának nagy vesztesége lenne ez a kiterjesztése a társadalombiztosításnak, akkor sem lőhetne pillanatig sem habozni, mert ez az egzisztenciális ellenvetés úgy festene, mintha a papucskészítők ipartestülete tiltakoznék a cipőgyárak működése ellen, amely egzisztenciájukat teszi tönkre. A kérdést minden oldalról megnézve azonban ez sem áll. Ha ugyanis megnézzük az utóbbi években szinte gombamód elszaporodott szanatórium — és egyéb önkéntes biztosítóegyesületeket — amelyek a kötelező biztosítók mintájára éppen az onnan kiesőket tömörítik egybe, kétségtelenné válik, hogy a magánorvosok elől ez a réteg úgyis elvonódik, legfeljebb járulékáért kevesebb ellenértéket kap mint a törvény alapján keletkezett biztositóknál, mert a vállalkozói nyereség csak a gyógyellátás terhére juthat a vállalkozónak a kötelező biztositókkal ellentétben. Amiről pedig még nem beszéltünk, az az emberi l*zihológia, amely ezen a téren rendkívül nagy szerephez jut. Ha külön kell honorálni az orvost, a kezdődő és tünettel alig rendelkező bajjal az embereknek igen kis része megy orvoshoz, sajnálva az orvosi vizsgálat diját, míg kötelező biztosítás esetében a kényszer útján kifizetett ellenértékért legkisebb bajával is orvoslást keres a beteg. Altalános egészségügyi és főleg nemzeti szempontból pedig ez a tény egyáltalán nem közömbös. A középosztály minden egyes tagjának egészségére nagy szüksége van a nemzetnek, s. az érdekeltek akaratává] vagy akarata ellenére is ezt kérdést végre törvényhozásilag rendezni kell. Minthogy érdekeket sért ée áldozatot kíván, sok akadályba fog 'itközni, de bízunk abban, hosv a nemzet egyetemes érdeke végül is győzni fog. ... Mi antiszemiták, letéteményesei vagyunk ama politikának, amelyet őseink a zsidósággal szemben egy évezreden át követtek, amely politika egy évezreden át a magyar közjog és magánjog kiegészítő részét képezte, s amely ezredéves bölcs politika ellenében az emancipáció behozatala óta lefolyt 17 rövid évnek balul kiütött szomorú tapaszr talatai ha valamit bizonyítanak, úgy az nem más, mint az antiszemitapárt álláspontjának helyessége és megtámadhatatíansága... Országos Antiszemita Párt programjából (Budapest, 1884). ... Szabadelvű irányban kívánjuk megoldani a még hátralévő s jövőben előfordulandó számtalan reformkéídéseket, mert erősen meg vagyunk győződve afelől, hogy a kornak szelleme és felvilágosodása ellenállhatatlanul sodor magával minden akadályt. Hódolva azonban ezen iránynak, de nem íévtanoknak és kétes értékű elméleteknek, nem akarjuk elmetszeni nemzeti életünknek a múltban elágazott erős gyökereit. Nekünk nem kell mint új tanokat, mint modern irányt elfogadnunk sem a polgári öntudat, sem az önkoí mányzat, sem felekezeti türelmesség, sem általában a szabadság eszmélt, mert azoknak érzete nemzeti jellemükbe oltva sö tét századokból is átviláglik felénk, s készen tartja régen a nemzetet a szellemi haladás elfogadásai a... „Egyesült közjogi ellenzék" programjából (Budapest, 1874). A magyar törvényhozás több évtizedes működésén végigtekintve, minden elfogulatlan szemlélő megdöbbenéssel konstatálhatja azon vád igazságát, hogy a magyar törvényhozás a milliónyi magyar nép igazi és őszinte képviseletének soha sem volt tekinthető. Elszomorító látvány tárul elénk, ha kutatni kívánjuk, mit tett örvényhozásunk 1867-től a mai napig a gazdasági züllés állapotában való magyar nép megmentésére, bajainak orvoslására és egy elégedett, megélni képes földművelő néposztály megteremtésére?... „Független szocialista parasztpárt" programjából (Budapest, 1906). 90