Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 1-2. szám - A mezőgazdasági igazgatás kívánalmai

tiem zsidókérdés, ez a tutajdon kérdése, hiába veszik jelképnek a kereszt valamelyik formáját, akár horogban, akár nyílban, akár kaszában. Izgatnak a belső rend és nyugalom ellen, eszközökben nem válogatósak, példáik pedig ismeretesek előttünk. Lehet, hogy külföldi mintára megy a szervezkedés, lehet, hogy a pénz is külföldről van, nem tudjuk, de nem is ez a fontos. A tekintély és hatatom rendjének a megőrzése a fontos, a jogbiztonság megőrzése, a kilengések megtorlása. Tudjuk, hogy a terjesztett külföldi tanok, akár német séma, akár orosz séma szerint is történjék, kapós nálunk, van rá talaj, mintahogy lenne talaja a magyar tanok terjesztésének is egynémely külországban, ha engednék. De ott nem engedik. Csak nálunk engednek mindent terjeszteni, dugárut becsempészni és lázítani a fennálló törvényes rend ellen, a parlamentárizmus ellen, az alkotmányosság ellen. Ezt már ismerjük, ezt már láttuk, sajnos, az összeomláskor is .. . Kötelező munkaszolgálat Nem tudjuk, hogyanért fáznak úgy ettől, hiszen egyik legjobb megoldása a munkanélküliség levezetésének, enyhítésének. Nem lehet ennél abból a nézőpontból kiindulni, hogy sérti az cg) éni szabadságot, ez bombaszt ahhoz képest, hogy az egyéni szabadság a munkanélküli csavargásokban könnyen eljut a kommunista tanokig, mert ez a valóság és egyenes következménye annak, ha sokan és sokat vannak munkanélkül. Mert eltekintve attól, hogy elszoknak a munkától, meghasonlanak elkeseredettségükben mindennel, ami szent egy nemzet életében, azonfelül növelik azt a tömeget, amely a katilináris exisztenciákat termeli ki magából. Véleményünk szerint igenis már rég be kellett volna hozni nálunk is ezt, mindent lehet testhez szabni, ezt is lehet úgy szabályozni, hogy ne sértse a közszabadságokat. Mert nem értjük meg azok félelmét, akik azt hangoztatják, hogy ezt nálunk nem lehet meghonosítani. Ne ennél féltsék a szabadságot. Hiszen ismerjük Anatol Francénak azt a szatirikus megjegyzését, hogy a törvény előtt egyformák vagyunk, sem a gazdag, sem a szegény embernek nem szabad a híd alatt aludni, a törvény mindkettőt egyformán sújtja. Hát ez igaz is. így vagyunk valahogyan ezzel a kötelező munkaszolgálattal is. Természetesen nem vonatkozhatik ez azokra a munkanélküliekre, akiknek nagyjövedelmük van osztalékokban, vagy földjáradékokban, hanem csak azokra, akik szívesen dolgoznának akármit azért az egytányér kis meleg ételért, hajlékért, ruháért. Rettenetes, amikor elvakultságukban az emberek képesek a legegyszerűbb és legjobb megoldásokat is elvetni, csakis azért, mert a gyűlölt külföldről jön a példa. Nem ér egy fabatkát sem azoknak az egyéni szabadságuk, akiknek joguk van kenyér és munkanélkül éhenhalni. A mezőgazdasági igazgatás y kívánalmai* Irta : Marschall Ferenc dr. államtitkár, országgyűlési képviselő Amikor a felsőoktatás keretében a mezőgazdasági igazgatás sokrétű igényeinek szemelőtt tartásával olyan szempontok felkarolását is kérem, amelyekben a gazdasági élet gyakorlati követelményeinek felismerése jut kifejezésre — akkor 'semmiképen sem vezet az a cél, hogy a felsőoktatási intézményeknek legfőbb hivatását, a tudomány mívelését, megzavarjam vagy elhomályosítsam. S pedig annál kevésbbé, mieirt amíg egyrészt a tudományos munkát és képzést pótolhatlan tényezőnek tekintem a nemzetélet -minden irányú fejlődésénél, másrészt régen megdőltnek tartom azt a tételt, hogy a tudomány csupán izolált teoretizálást, vagy olyan dogmáik kialakítását jelenti, amelyek „légüres tér"-ben mozognak. A tudomány mívtlése ugyanis egy árnyalattal sem veszít felsőbbrendűségéből, ha az életből nő ki, viszont a prakszisnak egyáltalán nincsen hátrányára, ha tudomány megállapításaira is felfigyel. Tehát, amikor a felsőoktatásiban, a tudomány művelése és a tudományos kutatás eredményeinek közlése mellett a mezőgazdasági életünket mozgató problémák és sorskérdések számára is, bár szerény, de intézményesített területet kérek, ezt abban a felfogásban teszem, hogy ezzel egyrészt egyetemeink és főiskoláink érdemes munkáját még teljesebbé telhetjük, másrészt az életbe kikerülő fiatal diplomásoknak hivatás-körükben vaió eligazodását és eredményes működését elősegíthetjük. A tudománynak a mezőgazdasági, nemkülönben a falusi életre- felfigyelő és azt tárgyaló szektora s így természetesen a főiskolai oktatásnak vonatkozó része a háború előtti időkben is az államéiet természetes megnyilvánulásával harmonikusan alakította munkaterületeit. A világháborút követő idők az államélet kereteit soha nem gondolt mérvben tágították, s a közigazgatás feladatkörét a megválítozott gazdasági adottságok olyan tennivalókkal bővítették, melyeknek elvégzéséhez különleges tanultságra van szükség. Az agrár-tudományok munkatere a termelés tökéletesítésével, a többtermelés előmozdításával, általában1 a termelés előbbrevitelével kapcsolatos problémákhoz állandóan fokozódó új kutatási területeket nyert. Az új gazdasági életviszonyok szükségessé tették, hogy a tudomány a termelésen kívül, a termelővel — az emberrel —• is intenzíven foglalkozzék. Ma egészen más előfeltételei vannak ugyanis az eredményes termelői tevékenységnek is, mint régen. A termelést magát is át kellett alakítani és rugalmasabbá kellett tenni az új lehetőségek szerint. Az értékesítés más elemekből tevődik össze, más előfeltételekkel bir, a piac szeszélyesebbé és bizonytalanabbá vált, sokféle vámpolitikai tényezőkkel kell számolni, a nemzetközi politika is erősebb hatással van az értékesítés leheőségeire. Minhogy pedig a termelés, de különösen annak eredményessége az értékesítés (biztonságától és az árak reális voltától függ, s ehhez képest termelésünk *) Részlet a Felsőoktatásügyi' Kongresszuson tartott 'előadásából. 2