Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 5-6. szám - Politika és agrárpolitika a telepítési törvényjavaslat körül

Politika és agrárpolitika a telepítési törvényjavaslat körül Irta: Kiss József dr. A telepítési és más földbirtokpolitikai intézkedésekről szóló törvényjavaslat részletei felől, ma még, amikor csak a bizottsági tárgyalásai folynak, nem célszerű végleges bírálatot mondani, mert a sok retortán és szűrőn keresztül, amíg a javaslat kikerül a parlamentből, sokat változhat, módosulhat. így tehát a bírálat legtöbb része feleslegessé válna. A'mit elsősorban is e sorokban kifejezésre akarok juttatni, az a politikum, amely egyaránt adódik a törvényjavaslat agrárpolitikai és kifejezetten politikai vonatkozásaiból. Ha tekintetbe veszem az ellenzéki oldalnak eddig közismertté vált álláspontját a javaslattal szemben, úgy abban sok indokoltságot találok a tárgyilagosság szemüvegén keresztül, miután a javaslatban igen sok a politikum, továbbá, az előzmények, amelyek kihangsúlyozták ennek a javaslat korszerű, sőt korszakalkotó voltát, idézi elő aztán azt, hogy ki kell térni a javaslat ilyen jelenségeire is. Csak ezután lehet beszélni a javaslat agrárpolitikai jellegéről és arról, amit tulajdonképpen ennek a javaslatnak meg kellene valósítania: a jobb mezőgazdasági szociális állapotokról. Nem az ellenzék és nem is a közvélemény rovására kell írnunk azt a tényt, hogy a politikai várakozásokat nem elégíti ki a javaslat minden oldalán a közvéleménynek és politikai felfogásnak. Ha pedig ezzel szemben azt vetik fel, hogy a javaslatnak nem is ez a rendeltetése, hanem kikapcsolva a tisztán politikai részt, csupán egy gazdasági és szociális jobblétet teremteni szándékozó törvénynek készült, még akkor is azt kell mondanom, hogy ez is csak jámbor óhajtás lehet. Kár, hogy túlontúl sok politikumot vittek bele már beharangozásakor, reformról és megváltó jellegéről beszélek, s ezt ma már figyelmen kívül nem hagyhatja sem a politikus, sem pedig a politikai közvélemény, s joggal vártak többet tőle, mint amit nyújt. Az is szabály, hogy politikamentességet csak olyan javaslatoktól lehet követelni, amely nem szolgált előzőleg -egyik politikai irányzat propagandaeszközéül. Márpedig ezt eltagadni, vagy elfelejteni nem lehet, így aztán egész természetes, hogy a javaslat megjelenésénél minden oldalról túlteng a politika. A kritikában nem tévedhetünk arra az útra, amely utat a javaslat annakidején, mint propaganda-eszköz megfutott, különösen a választás viharaiban, a sok felelőtlen kijelentések alakjában, ezek a túlígéretek felelős tényezők részéről be nem válthatók. A választási agitáció felfelé való licitálása nem érvényesülhet a komoly tervezet előkészítőinél. A győzni akarásnál több szó esett, mint amennyi lehetőség egyáltalán van egy ilyen javaslatban. Mindezek tehát a javaslat politikai konzekvenciáit rejtik magukba, a számonkérést. Ha mindez csak a politikai arénában, a parlamentben hangzott volna el, akkor a számonkérés is csak parlamentárisán történne. * A másik szempont a kritika szempontjából: az agrárpolitikai vonatkozása a törvényjavaslatnak Vannak, akiket kielégít és vannak, akik kevésnek tartják az abban nyújtott lehetőséget, mintahogy vannak olyanok is, akiknek az is sok, ami abban foglaltatik. Felfogás és meggyőződés dolga az ezen a téren való bírálat. így véleményem szerint, agrárpolitikai szempontból nézve a javaslatot, azt kell leszögeznem, hogy nem felel meg a várakozásnak, mert a tervezet összeállításában célt tévesztett. Egyszerűen: nem telepítési javaslat, hanem csupán birtokpolitikai kérdések megoldására való törekvés és a közel egy emberöltőnyi terminus eltolja a ma problémáit a földkérdésnél a — jövőre, itt is csupán mint igyekezet jelentkezik a megoldandó súlyos kérdéseknél. Két és fél évtized alatt 34—35 ezer az existenciát akar teremteni, olyan előfeltételekkel, melyek ma még nincsenek meg és mire meglennének, akkorra talán maga az idő, maguk az állapotok oldanák meg sokkal jobban. Huszonöt évre szabályt felállítania, amikor ma nem látható még, miként alakulnak úgy a nemzetközi, mint ennek szerves folyományaként a belső nemzetgazdasági viszonyok, olyan téren, amely mindenkor a pénzügyi viszonyoktól függ, kissé túlkorai elgondolás. Ezért a telepítési törvényjavaslat konstrukciója nem válthatja be a hozzáfűzött reményeket. Mintha érezné ezt a javaslat elkészítője is, amikor a lehetőségek változására és az azzal kapcsofatos kérdések tömegere részletesen céloz. Ügy érzi, hogy azokat irányíthatja az erre a célra fordítandó költségek révén. Hatvan millió pengővel akar megoldani olyan problémát, amely a maga teljes egészében, szakértők véleménye szerint is, legalább 252 millió pengő mozgósítását kívánná és jelentené és ezt is csak abban az esetben, ha valóban csak 270.000 hold föld telepítéséről van szó. Ez az a pont, amely ennek a komplexumnak első és legnagyobb kérdése. Ezután vetődnek fel a további és igazi agrárpolitikai problémák. * A kormány elgondolása szerint a javaslatot azt tette különösen indokolttá, hogy Magyarországon nem volt szerves birtokpolitika és ennek hijján nem alakulhatott ki az egészséges birtokmegoszlás. Nem lehet elvitatni, hogy ebben az állításban sok az igazság. De viszont, ha azt nézzük, vájjon a szerves birtokpolitika hiánya merevvé tette-e a birtokmegoszlást és nem indult el olyan folyamat, mely a kis- és középgazdaságok szaporulatához vezet, ezt bizony nem lehet kétségbevonni. Kétségtelen azonban, hogy az ilyen tagodózás lassú volt és nem volt intézményes. Azonban a viszonyok figyelembe vételével még ezt a maga magától eredő folyamatot is úgy kell tekintenünk, mint jobb idő esetén nagyobb tempójú átalakulásra való biztosítást. Egészen valószínűtlen, hogy a jövő, még szabályozás elmaradása esetén is, a nagybirtok felé tendált volna. Nem, ezt nem lehetne mondani, de arról lehetne beszélni, vájjon az intenzív mezőgazdálkodásra való áttérést elmulasztjuk-e. A törvénytervezethez csatolt mellékletek szerint még a földreform utáni időkben is szaporodott a törpebirtokok száma 4.8 százalékkal, a középbirtokoké pedig 1.6 százalékkal, viszont a nagybirtok esésének százalékos száma 6.4. Normális időkben nem volt szükség a kormányhatalmi szabályokra. Ez a probléma megoldást nyert a szabad versenyben, a tőke és a hitelélet zavartalanságában és a földforgalom szabadságában. Amióta az ingatlan földforgalom megkötöttséghez van kötve, azóta megváltozott a maga-magától eredő folyamat. Mi ismerjük azokat a magasabb nemzeti szempontokat, melyek a földforgalom megkötöttségét váltották ki. Értékeljük és elismerjük ennek a szükségességét, de úgy véljük, hogyha a gazdasági élet nem volna olyan súlyos, mint amilyen 58