Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 3-4. szám - Közgazdaság és valuta

zikönyvek azt tanítják, hogy az ár valamely árunak csereértéke pénzben kifejezve. Itt azután lehet sokat gondolkozni afelett, hogy mi a csere, mi az érték és mi a pénz? A fizikai közgazdaságtan ezt a fogalmat ábrával és egy egyszerű processzussal szimbolizálja, amelynek egyes tényezői a következők: 1. Amint a fenti ábrából látjuk, adva van egy félig vízzel telt edény (a legalsó tartály), az edényben foglalt víz szimbolizálja a pénzforgalmi eszközöket. Ez azért fontos, mert ha árról beszélünk és az ár pénzben kifejezett érték, úgy természetes, hogy az áralakuláshoz pénz kell. 2. A vízzel telt edény felett van egy másik tartály, abban pedig fel van halmozva az az áru, amelyet a termelők hoznak a piacra. Azt is lehetne tehát mondani, hogy az árupiac szemben áll a pénzpiaccal. Az árutartályba felülről bevezet egy cső, ezen keresztül ontják a termelők az árut a piacra. De viszont a tartálynak van egy kivezető csöve is, amelyen keresztül a fogyasztók elvonják az árut a piacról. Már itt mindjárt szembeötlik annak a fontossága, hogy a termelés és a fogyasztás kiegyensúlyozza egymást, mert különben halmozódik a készlet a tartályban, vagy teljesen kiürül a tartály. Ez igen fontos az áralakulás szempontiából is. 3. Az áralakulás folyamata már most a fizikai közgazgaságtan szabályai szerint a következő: Az áruval telt tartály — az ábra szerint — egy úszó blokkon nyugszik. A blokk fából van vagy parafából, tehát könnyen úszhat. Ennek az úszó blokknak azonban igen nevezetes szerepe lesz a további magyarázatok folyamán. A helyzet ugyanis az, hogy ha a tartály erősen meg van terhelve áruval, a blokk lejebb száll, viszont ha kevés áru van a tartályban, a blokk magasabban úszik. Ezek közönséges fizikai tünetek, amelyek nem igényelnek bővebb magyarázatot. Már most milyen az összefüggés az úszó blokk és az áralakulás között? Az összefüggés nagy és szembeszökő. Az úszó blokk egyik széle fokokkal van ellátva; ilyesmit is gyakran lehet látni a dunai hajókon, vagy az uszályokon. Jelen esetben azonban a fokozat nem vízmérő, hanem ármérő. Az árak fenn nullával kezdődnek és lenn százzal végződnek. Már most a helyzet az áralakulás szempontjából a következő: Ha a tartály megtelik áruval, az lenyomja a blokkot és a víz színe, amely jelen esetben a pénz, alacsony árat fog mutatni. Ez természetes; ha sok az áru, alacsony az ár. Viszont, ha a tartály kiürül, mert nagy a fogyasztás, vagy csökken a termelés, a blokkra gyakorolt nyomás gyengül, az úszó fatömeg felemelkedik és a víz színe, vagyis a pénz magasabb árat mutat. Ez is természetes, mert ha kevés az áru, az ár magasabb. Ebből következik az áralakulás alaptörvénye, amely úgy szól, hogy az ár egyenes arányban áll a termeléssel és fordított arányban áll a fogyasztással. Ez azt jelenti, hogy a magasabb árak ösztönző hatással vannak a termelésre, az alacsony árak pedig bénítják a termelést. A fogyasztás szférájában viszont fordított a helyzet: a magas árak korlátozzák a fogyasztást, az alacsony árak pedig elősegítik. íme, a fizikai közgazdaságtan átalakul matematikai közgazdaságtanná. Minden csupa kézzelfogható konkrétum, semmi fantázia. Az áralakulás folyamata mint egy fizikai mechanizmus játszódik le szemünk előtt. Már most mi következik ebből? Az, hogy csakis az egészséges áralakulás biztosítja a gazdasági élet egyensúlyát. Az árnak egyensúlyi helyzetet kell teremteni a termelés és fogyasztás között! Ez azt jelenti, hogv az ár az az eszköz, amelyen keresztül a közgazdasági élet önmaeát szabályozza. Ehhez természetesen nem kell a komplikált tervgazdasági rendszer, mert az áralakulás automatikus hatása a gazdasági életre csak a szabadkereskedelmi rendszer mellett juthat érvényre. Ezt a folyamatot, vagyis az áralakulás és a termelés közötti szerves összefüggést szemünk előtt láttuk a mostani válság folyamán is. A válságot az alacsony árak okozták. Az alacsony árak folytán csökkent a termelés. Az árak 1932/3-ban érték el a mélypontot. Azóta a világpiaci árak ismét emelkednek, de emelkedik a világ termelése is, mert az alacsony árak új vevőközönséget teremtettek; az árak hozzáidomultak a vásárlóerőhöz. Ez a tünet, — vagyis a termelés és az áralakulás közötti párhuzam, — kitűnik a Népszövetség alábbi statisztikai adataiból is: Egyesült Államok Nagybritannia Németország Magyarország termelési ter- á melési termelési termelési index index index index 1929. 100.0 100.0 100.0 100.0 100.0 100.0 100.0 100.0 1932. 53.8 68.0 83.5 67.7 53.3 70.3 76.9 76.0 1934. 6o.4 78.7 98.8 71.0 79.8 71.7 97.5 65.:; 1935. 79.0 84.5 103.2 77.2 101.4 75.1 114.0 78.5 A fentiekből kitűnik tehát az az irányzat, hogy a termelés mélypontja nagyjában összeesik az áralakulás mélypontjával, a felfelé való emelkedés pedig párhuzamos. A magyarországi viszonyokra nézve jellemző az az érdekes előadás, amelyet dr. Varga István egyetemi tanár, a neves magyar konjunktúra-kutató és árstatisztíkus néhány héttel ezelőtt tartott a rádióban a drágaság kérdéséről Magyarországon. Előadásában oda konkludáit, hogy igaz ugyan, hogy van némi drágaság, amennyiben az árak — különösen a mezőgazdasági cikkek ára — az egy év előtti nívóval szemben 1/3-da! emelkedett. Emelkedett azonban az ipari ter37