Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 1-2. szám - Fogorvosok gazdasági harca a fogtechnikusok ellen

gyon rosszul volt informálva, miután — a fenti idézet szerint is, — a fogtechnikusok már sokkal korábban tudták, hogy mit kell csinálni, mielőtt feltesznek valamit, hiszen ez az alfája a fogtechnikusi prakszisnak. * Oldalakon keresztül mutatja ki Antal professzor azt, hogy azért követett el ő etikai vétséget a vizsgáztató elnökség elfogadásával! mert azt Szabó profeszszor szerette volna elnyerni és ők indítottak ellene személyi hajszát, pedig a fogtechnikusok eljártak Szabó kinevezése érdekében a belügyminisztériumban is. Aztán szószerint leközöl egypár bizonyítványt azokból, amelyeket a vizsgára bocsátott fogtechnikusok mutattak be a bizottságnak tudásukról. Ezeket a bizonyítványokat, mintegy 550-et, a leghíresebb akkori fogorvosprofesszorok és egyéb jóhírü orvosok állították ki a technikusok részére, ami már egymaga megcáfolja azt, mintha közegészségi érdek lett volna a fogtechnikusok kiszorítása erről a pályáról. Sőt. Ilyen bizonyítványok voltak pl.: „Bizonyítvány. Arról, hogy Virágháty Gyulla úr 1897 március 1-től 1900 augusztus 31-ig nálam, mint segéd működött. Nevezett úr ezidő alatt pontossága, kiváló szakértelme, előzékenységével és a betegekkel va'ó humánus és szakszerű bánásmódja által tűnt ki. Tekintettel e tulajdonságokra, megelégedésemet a legnagyobb mértékben kivívta magának, s azon körülmény, hogy távollétem alatt egész önállóan rendelt műtermemben teljes megelégedésemre, oly factor, meüy őt bárminő fogorvosi és fogtechnikai munkák elvégzésére feljogosíthatja. Kolozsvár, 1900 szeptember hó 3. Dr. Höncz s. k. Höncz Kálmán dr. a kolozsvári egyetemen a fogászat tanára volt ekkor. .. * „Bizonyítvány. Alulírott ezennel bizonyítom, hogy Litkey Ferenc úr fogtechnikus, akivel 1900 november 1. óta a mai alulírott napig közös fogorvosi és fogtechnikai műtermet tartok fenn, s így napról-napra volt és van alkalmam megfigyelni a fogászati müveletek öszszes ágaiban, jelesül pedig a foghúzásban és fogtömésben kellő szakszerű jártasságot tanúsít és ezen műveleteket teljesen önállóan gyakorolta és gyakorolja. Budapest, 1911 október 27. Dr. Gadány Lipót s. k., mütüorvos, fogorvos." Dr. Gadányi Lipót akkor a Stomatológiai Egyesület alelnöke volt... * „És valóban humoros eset ez is — írja tovább Antal János dr. — ha erkölcsi bírámmá tolakszanak fel és engem a fogtechnikusok vizsgáztatása miatt etikai vétkesnek minősítenek ólyan emberek, mint pl. dr. Körmöczi Zoltán, a Magyar Fogorvosok Egyesületének akkori főtitkára, ki másfelöl szerződéses viszonyba lép Blau Benjámin fogtechnikussal avégből, hogy vele közös fogorvosi gyakorlatot folytasson és szerződésben kiköti magának, hogy azon fogorvosi műveletekért befolyt díjakból, melyeket Blau Benjámin fogtechnikus (jogtalanul!) végez, a felét köteles dr. Körmöczinek átadni." Ez ugyan már személyeskedés, de mindenesetre igen jellemző arra a helyzetre, amely akkor fennállott a fogorvosi kar és a fogtechnikusság között. Antal János dr. röpiratának további részében a proletárdiktatúra alatt tanúsított helyzetet írja le, amikor szerinte éppen azok, akik a legmerevebben voltak az ellen, hogy a fogtechnikusokat vizsgára engedjék és ezért öt bojkottálták, azok voltak az elsők, akik minden terror kényszerítő ereje nélkül siettek a népbiztosságnak olyan propoziciókat tenni — a proletárság jó ellátása érdekében — hogy a fogtechnikusoknak a 'legszélesebb keretek között adják meg a teljes fogorvosi jogokat. Ezek Szabó József dr. és Salamon Henrik dr. egyetemi magántanárok és Körmöczi Zoltán dr. voltak, akik ilyen javaslatot tettek a népbiztosságnak, amit csak a szervezett orvosok akadályoztak meg, mert máskép minden fogtechnikusnak megadták volna a legszélesebbkörü működési jogokat. Végül egy szántén érdekes adattal fejezi be röpiratát. Ez így szól: „Ugyanaz a dr. Salamon Henrik magántanár, aki engemet 1911-ben etikai vétkesnek minősített, mert már gyakorlatot űző fogtechnikus mestereket levizsgáztattam, ami által éppen lehetségessé vált, hogy a jövőben fogtechnikus beteget egyáltalán ne kezelhessen, ugyanaz a dr. Salamon 8 évvel később 1919 január 3-án ajánlatával, amelyet mint a Magyar Fogorvosok Egyesületének elnöke írásban tett meg, lehetővé tette, hogy egy fogtechnikus, aki csak 1915-ben kapta az iparigazclványát, tehát a kihalási etatum alapján törvényellenesen és jogtalanul, levizsgáztatott és prakszishoz jogot nyerhetett. (13.044 1919. XI b. osztály)." Az tény, hogy a Károlyi-kormány idején módot találtak arra, hogy egynéhány fogtechnikus, dacára annak, hogy az 191 l-es rendelet erre semmikép módot nem nyújthat, levizsgázhasson és teljes értékű jogot nyerhessen. Ezek száma mintegy 18 volt. Már ez egymaga elég jogalapot nyújthatna arra, hogy az egész 191 l-es rendelet érvénye hatályon kívül helyeztessék és új rendezést nyerjen ez a komplexum, mert kézenfekvő, hogy azok, akik 1919-ben nyertek jogokat, azok nem királyi kegyelem alapján kapták ezt, hanem enélkül, főleg úgy suba alatt és mégis egyenlő jogokat élveznek a régiekkel, illetve vannak előnyben jogtalanul azokkal szemben, akik talán több joggal élvezhetnék ugyanezen jogokat. * Tehát a fentismertetett két kis röpiratból tisztán áll előttünk ennek a kérdésnek az eredete. Mindebből azt látjuk, hogy 1911 előtt már évtizedekkel megindult az erjedés ebben az ügyben, mégpedig attól az időtől kezdve, amikor orvosok is kezdtek foglalkozni a fogászattal. És amilyen mértékben szaporodtak ezen a téren az orvosok, olyan mértékben kezdtek rájönni arra, hogy mégis kellene valamit csinálni és a diplomájukkal, alátámasztva, megindították a harcot a fogtechnikusok kiszorítására. Az első nyoma ennek az 1871. évi 18.644. számú belügyminiszteri rendelet. Ez volt az első olyan rendelkezés, amely a fogtechnikusokat eltiltotta a „szájban való" dolgozástól és 1911-ben történt az első komolyabb rendeleti úton való próbálkozás a rendezésre, tehát negyven évvel később. Tisztán áW előttünk ennek a négy évtizednek az egész története. Ugyanis, ha ez a kérdés csak olyan egyszerű ügy lett volna, amelyet rendelettel szabályozni lehet, akkor az 1871-iki rendelet után végleg megoldást nyert volna ez a dolog, sőt az 1876-os egészségügyi törvénnyel egész biztosan. Azonban tudni kell a dolog22