Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1936 / 15-16,. szám - Egy érdekes közjogi kérdés
annak a hangoztatásával: nők nem valók a politikába. Igazuk van, hiszen a vak tyúk is találhat szemet, de tévednek másrészt, mert nekünk van egy passzív hatalmunk, amely talán még sokkal hatásosabb, mint a világ összes aktivitásával kifejtett erők együttvéve. Ez pedig a női mivoltunkban és ügyességünkben rejlik. Elsősorban a társadalomban tehetjük ezt hasznos eszközzé, mert hiszen a nemzet minden rétegének társadalmi élete és felfogósa fontos szerepet tölt be. Sajnos, így, tagolva kell ezt kifejeznem, mert a szabad verseny ily erős elharapódzása óta keletkezett klikk-rendszer teljes magyar széthúzást termelt ki. Ezt, a minden együttműködést nélkülöző társadalmat, természetesen nem lehet máról-holnapra reorganizálni, — de a magyar jövő kiépítését szolgáló nemzeti eszmék meggyőződéses vallásával és terjesztésével a leghatásosabb építőmunkát lehet végezni. Itt Magyarországon mindenki divathóbortban szenved, még a legnagyobb áldozatok árán is; — miért ne lehetne ezt a szokást hasznossá tenni és „divatba hozni" a magyar eszmékért való harcolást? így lehet a társadalmi élet kereteiben mutatni a helyes utat és befolyásolni a nemzeti életet. Ott van például a külföld, amit mindenki csak társadalmi nagyzolásai anyagául használ föl. Arra azonban senki sem gondol, hogy ezen a téren is többet tehet egy ügyes nő, mintmegannyi politikus. Sokszor kis esetek eredményesebbek a legdiplomatikusabban előkészített müveleteknél és ezt az igazságot használjuk fel a helyes magyar propaganda terjesztésénél is. Ne szolgáljon a magyar nőről közismert vélemény csak hiúságának legyezésére, ellenkezőleg, használjuk ki ezt az előnyös helyzetet és a külsőnek behódoló világ előtt mutassuk meg, mi a magyar nő ezen felül. Saját személyünk által nyerjünk meg mindenkit a magyarság ügyének. Hiszen Magyarország minden téren jogosan követelt magának helyet a többi európai állam mellett, mert hiszen egész nagyhivatású történelmi múltja, fejlődése és jelenlegi színvonala (amit külső és belső ellenségei ellenére is kiépített magának) erre szolgálnak rá. Végül pedig — és ez látszik talán a legszűkebb térnek — mégis ez a legszebb és legfinomabb női hivatás az anyai kötelesség mellett, egy férfi életébe és munkájába beleönteni az egész lényét, lelkét és mindazokat a kiaknázatlan erőket és adottságokat, amiket mi nő létünkre nem vihetünk nyíltan porondra, hogy saját magunk építsünk vele. Kiegészítő asszonyi lélek nélkül — legyen az a világ legtehetségesebb zsenije, egy férfi sem egész — és ennélfogva mindaz, amit önmagából ad, tehát az alkotása sem lehet tökéletes. A történelem számos példája mutatja, hogy mindég a nő az, aki alkot a férfi aktivitásán át, sokszor viszont ennek hiánya volt pótolhatatlan egy-egy élet karriere teljességéből. Nincs törhetetlenebb erő, nagyobb teljesítőképesség egy ilyen összetartozó együttműködésnél! Végeredményben tehát egy nő élete nem nélkülözi az aktivitást, csak meg kell találni rá a helyes módot. Van amiért küzdenünk, van tér, ahol alkothatunk anélkül, hogy férfiak utánzásával komolytalanná és nevetségessé tegyük politikai tevékenységünket. Mindég voltak és lesznek női ideálok, akik fognak tudni élni és lángolni egy eszméért és célért s akinek lelki tüze bevilágítja az utat egy oly régóta megérdemelt és megszenvedett Magyar Jövő felé! JOGÉLET MiiiiiniiNi uuiiiiiiuiiiiiiiiii iiiiimiiiiiiuiiiiiiiiiii nHiiiiiHiiiiiiiiiramiiniimi Egy érdekes közjogi kérdés Évek óta jelentek meg cikkek egyes lapokban a Mária Terézia rend vagyonjogi helyzetéről és az elindított akció keretében kerültek napvilágra olyan közjogi problémák, amelyek a közöny, nemtörődömség temetett el évszázadokon keresztül és amely közöny végül elég jelentékeny anyagi kárt is okozott. Az akció érdekes fázisai között szerepel az is, hogy egy lelkes magyar katona, aki a háború alatt tanúsított hősiessége folytán vált tagjává a Mária Terézia rendnek, szívós munkával, következetességgel, hihetetlen energiát követelő munkával ásta ki a történelem közönyéből azokat a megállapításokat, amelyekkel túltett közismert, híres közjogászainkon. Tehát egy katona ember, aki nem hivatásos jogász, jutott olyan megdönthetetlen közjogi megállapításokra, amelyeknek tagadhatatlan következményei lesznek még közjogi történelmünkben. Petrichevich György ezredes, a Katonai Mária Terézia rend lovagja szorgos kutatásainak köszönhető, hogy közjogi történelmünk olyan megállapításokkal gazdagodott, amelyek a háború előtti monarchia fennállásakor szóba sem jöhettek, a megmagyarázhatatlan szervilizmus megakadályozta olyan történeti tényeknek az érvényesülését, amelyek aztán a közös ügyek lelikvidálásakor, a békekötés után, meglehetős érzékeny kárt is okozott nekünk, így a Katonai Mária Terézia Rend vagyonának a kezelésénél és felosztásánál. Petrichevich megdönthetetlenül kimutatta és bebizonyítota, hogy ez a katonai rend magyar alapítás volt és így annak vagyona, amely igen jelentős komplexum volt, teljesen bennünket illetett volna meg, de a háború előt t,,Oesamtösterreich" világában lassan elhomályosultak ezek a határvonalak és a közjogi szabályaink ellenére elosztrákosították ezt a magyar királyi alapítású rendet. Ez a kérdés még ma is napirenden van, a tárgyalások az osztrákokkal állandóan folynak, noha már a közben lezajlott inflációs korszak helyrehozhatatlan károkat okozott az osztrák vagyonkezelésnél, azonban a ma is még meglévő történelmi értéket képviselő anyagra jogunk van. Az ősszel a parlament elé is kerül az ügy, egyelőre interpelláció formájában, de ez elegendő lesz olyan megállapítások megtételéhez, amely nemcsak segítségünkre lesz bizonyos történelmi értékek visszaszerzéséhez, de egyben a közelmúlt történetének olyan új megvilágításához, amely kissé át fogja alakítani történelem-tanításunkat is. Bennünket főleg ez a része érdekel a kérdésnek, noha ma trianoni megcsonkítottságunkban élvezzük teljes nemzeti függetlenségünket, de helyre kell hozni a boldog ferencjózsefi kor egyes olyan szervilis közjogi tévedését, amely talán akkor nem kerülhetett olyan éles disztinkcióval történelmi könyveinkbe, mint ahogy ma már szükségees, hogy a magyar királyság szuverénitásának történelmi folyamata helyesen megörökítve kerüljön bele a köztudatba. Soha annyira nem volt szükségünk a magyar szent korona történetének a helyes beállítására, Szent István koronájának évezredes szuverénitásának a kihangsúlyozására, mint mai helyzetünkben, pláne akkor, amikor a 176