Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 11-12. szám - Hol ül az ellenzék?

mindig a világpolitikai ellenzéki irányzat, de csak olyanokból, ahol az egyén boldogulása összefér a fajokfennmaradásának lehetőségével. A világpolitikai ellenzéki irányzat egyszer gazdasági, máskor erkölcsi célt keres. Ma határozottan gazdasági benne a domináló elem, ezért az országoséban sem lehet a közjogi elem egyéb, mint eredménybiztosító. Az emberiségnek ugyanis a „természetért", mint termelés tényezőért folyó küzdelme befejezettnek tekinthető. Legalább is egyelőre az egyes országok területei magukba foglalják az őket benépesítő nemzetek munkahajlamához megkívánt feltételeket. Napjainkban a termelés másik két tényezőjének, a „tőkének" és a „munkának" egymás közötti harca foglalkoztatja az emberiséget. A legtöbb ország a szemünk előtt folytatja óriási küzdelmét e két tényező egyensúlyának helyreállításáért, nem is csodálatos tehát, hogy a mai kor világpolitikai ellenzékét az emberi munka szabadságáért és a munka értékének emeléséért harcolók serege alkotja. A mai világpolitika ellenzéki célját, amint a múltét is, minden állam máskép akarja megközelíteni. Az aranyalap védelme, az antikapitalizmus, a faji elmélet, a szabadkereskedelem, az elzárkózási politika, a gyarmatosítás stb. mind arra törekszik, hogy az állam polgárainak munkagyakorlását ne akadályozza isemmi, azok munkaalkalma szaporodjék és hogy az egyén munkájának ellenértékéből még az állam fenntartásának összes költségei is fedezhetők legyenek. A munka e trónkövetelő mozgalma a világpolitikában két mederben hömpölyög. Az egyikben a ,,nemzet" érdekében a kisebbség ellen harcol az államhatalom. A másikban a ,,nemzet" elsorvasztására törekszik az államhatalom birtokában levő kisebbség. Lényegében az ellenzék mint olyan, vagy „fajvédő", vagy „kommunista". A kormánypárt pedig vagy a magán-, vagy az államkapitalizmus védője. A nemzeti ellenzék feladata a monopolkapitalizmus gyengítése a nemzeti munka érdekében, a nemzeti kormány kötelessége a világ munkapiacán a munkamonopol biztosítása a belső tőkeképződés oltalmára. Bár az előadottakból nem kell azt következtetni, hogy külpolitikai tekintetben feltétlenül 'közös az út, mégis joggal lehet hivatkozni arra, hogy addig, amíg egy kormány ellenzéke helyesli annak külpolitikáját (ha az nem taktikai okobó! történik), az ellenzék és a kormány végcélja között lényeges politikai különbség nem lehet. Ilyenkor az eszközökbeni eltérések rendesen a iszemélyes ambíciónak takarói. Mindezeket a hazai viszonyokra átfordítva, leszögezhetjük, hogy ha vannak is pártok, különböző kormányonkívül állók köré sorakozva, mégis ezek az általuk elnyert szavazatuk eredetére való tekintettel, csak a multak okozta csalódásból, de főleg helyi és személyi ellentétekből táplálkoznak, mert a munka és a tőke nagy harcában a pártok állásfoglalása ismeretlen, programjuk csak címeket nyújt s ezek a programok is később keletkeztek, mint a pártok, ezért a tömeg ma sem tudja, mi e címek alatt a tartalom és merre vezetne a tartalom megvalósításának útja, tehát e kérdésben nem is dönthetett. Ellenben mindenki azt látja, azt érzi, hogy világpolitikai ellenzéki irányzattal ellentétben nálunk a főbb ellenzéki csoportok a közigazgatási hatalom megszerzését tűzték ki fő feladatuknak, ettől remélnek mindent és hogy a jelenlegi gazdasági válságon a tőke és annak szervei elpusztításával, nem pedig azok nemzetivé tételével óhajtanak segíteni, holott a nemzet egyetemes érdeke azt kívánja, hogy minden magyar földmíves tőkéssé, legalább is kistőkéssé legyen, ha a magyarság függetlenségét meg akarja tartani. Mert az igazi ellenzéki mozgalomnak Magyar, országon csak azt lehet nevezni, amely tőkeképző célzattal dolgozik a munka érdekében, felismervén azt, hogy a magyar munkának a világ munkapiacán az idegen nemzetek tőkeereje a legfőbb akadálya és a gazdasági hatalommal szemben gazdasági hatalommal kell védekezni. Addig azonban, amíg az ú. n. ellenzék ezt a célzatot ki nem domborítja, sőt mint a költségvetés általános vitájában egyes elhangzott beszédek igazolják, — legalább is fel nem ismerik, a kormányt kell alkotásai után ellenzékinek tekinteni és uralmát, mint célja felé haladó nemzeti törekvést, kívánatosnak tartani. KÖZGAZDASÁG f1111ii1111111 j 111 i 11 < 11 riJ11111s J J M11111111111 MiM111 i r iT11r r i i;! 11 f 11 (111r 11 Mir111{11 f i < r 111 J 11 J 111111 f11r111E i:;; 11 j i; 11111 r r r11T111 J r n t r11r11 Gazdasági reformok, amelyek késnek ... Olyan reformok, amelyek végeredményben igen fontosak lennének közgazdasági életünkben, állandóan halasztást szenvednek és nem kerülnek napirendre, holott régen beharangozták azokat. Ha jelenleg a Ház munkásságát le is köti hosszabb időre a költségvetés és az apropriáció vitája, mégis rég sorra kellett volna már kerülni olyan fontos törvényjavaslatoknak, mint a kartelltörvény revíziója, a részvényjogi reform és a szesztörvény reformja. Rangsorban legidősebb ezek közül a kartelitörvény revíziója és alapjában véve1 a legfontosabb is, mert ennek strukturális befolyása lenne a másik kettőre is. Több akalommal hangoztattuk már e hasábokon, hogy a kartellkérdés helyes útra terelésének az első és legfontosabb része annak a titkosságnak a megszüntetése, amellyel ma ezt kezelik az érvényben lévő törvény szerint és azok a többi hibák, amelyek teljesen illuzóriussá és úgyszólván feleslegessé teszik az árelemző és kartellbizottság munkáját. Nem is hallunk ezekről soha semmit mostanában. Pedig azt csak nem mondhatjuk el, hogy nincsen épp elég kartell? De azt sem mondjuk, hogy nincs szükség rájuk, csak szeretnénk tisztán látni és objektíven osztályozni a kartellek között, erre pedig feltétlenül szükség van a legnagyobb nyilvánosságra, hozzáférhetőségre. Szinte szorosan összefügg ezzel a kérdéssel a szociálpolitikának az a része, amit a munkabér szabályozásnak szoktak nevezni erről sem hallunk sokat az utóbbi időben és nem is kerülhet sorra az sem, amíg a kartellkérdést újra nem oldjuk meg, most már a mult tapasztalatai alapján. Nagybátony-Ujlaki MÁV-szállitása. A nemrég közzétett mérlege is igazolja a Nagybátony-Ujlaki ít. előretörését, mert az előző évhez képest sokkal magasabb tiszta nyereséget mutat ki. Ennek alapját azonban a sokak előtt érthetetlen nagyobb kontigensű MÁV szállítás képezi, amely teljesen indokolatlan, mert 115