Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 11-12. szám - A hűség jutalma

KRÓNIKA IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIMIIIIIIIIilllllllllllllllllllll Y A HÜSEG JUTALMA. Két kis esemény a nagy világ életében, ami mellett krónikás nem haladhat el megjegyzés nélkül, mert a ma Cliói nem engedhetik meg maguknak azt a gyermeteg lukszust, amit nem is olyan régen, 147 évvel ezelőtt XVI. Lajos, a franciák királya, megengedhetett magának, ő ugyanis naplójába szorgalmasan bejegyzett minden pontosabb eseményt, amely az ö személyét érdekelte, így olvashatjuk benne: „hat szarvast lőttem", vagy „hashajtót vettem be", szóval egész objektív volt. Azonban 1789. július 14-ik napján, a nagy -francia forradalom elindulásának a dátumán ezt a bejegyzést találjuk: „Rien". Vagyis nem tudott feljegyzésre méltó eseményt megörökíteni, csak ezt az egy szót. íme a bizonyítéka annak, hogy az utókor milyen máskép ítéli meg később az eseményeket, mint a kortársak, s hogy mennyire nem tudják a „kortársak" megítélni azt az időt, amelyben élnek. Megérteni nem tudják. Ma már július 14-ike a francia nemzet legnagyobb ünnepe, de akkor, az esemény napján még: „semmi". így aztán természetes, ha a legkisebb eseményt is regisztrálni kell tárgyilagosan, hogy az utókor ne tehessen szemrehányást a krónikásoknak. Amit mi most erre érdemesnek tartunk, az a két megnyilatkozás, ami úgyszólván egyidőben történt Németországban és nálunk a hűség megjutalmazásakép, két személy részére, s amely csakis azért kerül itt egymásmellé, mert a jutalom külső formája, ami az utódokra marad, amely hivatva lesz majd évszázadok után is hirdetni a megjutalmazottak érdemeit, úgyszólván teljesen egyforma. így nálunk a mult hetekben ünnepelte az ország egész társadalmi Frigyes főherceget 80 éves születésnapja alkalmából, üdvözlések céljából egymásután keresték fel az egykori hadseregföparancsnokot társadalmunk színejava. A kormányzó pedig átnyújtotta neki a legszebb kitüntetést: nevét egyik gyalogezredünk fogja viselni. Ugyanekkor meghalt Németországban Hitler legrégibb híve, a nemzeti szocialista párt tagja annak születése óta. Tizenötéven át volt állandóan a Führer mellett és vezette annak autóját. Temetésén megjelent az egész kormány, a nemzeti szocialista állam minden vezető férfia. Hűségének emlékére és megjutalmazására Hitler elrendelte, hogy ezentúl a müncheni S. A. ezred az elhányt Július Schreck nevét fogja viselni. így örökítik meg annak az embernek az emlékét, aki kitartással és hűséggel szolgálta az eszmét, s annak vezérét. LEVÉL-BOTRÁNY. A képviselőház költségvetési vitája már a végefelé jár és meg kell állapítanunk, hogy nagy érdeklődést az a botrány váltott ki, amelyet bizonyos levelek kópiájának a felmutatása és ismertetése okozott a plénumban. Tehát a költségvetési vita-szabadságot arra akarták felhasználni, hogy bizonyos vádakat emeljenek egymás ellen az egyes világnézeti felfogáson álló pártok, vagy annak képviselői. Nem mondhatunk bírálatot arról a sajnálatos hangról, amely itt-ott felhangzott a szenvedélyek szülte viharban a t. Ház egyes oldalairól ide-oda adresszálva, de nem tudunk igazságot szolgáltatni egyik felfogásnak sem, akár azoknak, akik a német impériummal érezve szimpátiát s ennek segítségével vélik a magyar problémákat megoldani, vagy azoknak, akik csakis ilyenkor hangoztatnak nacionalizmust és harcolnak a német szellem itthoni elharapódzása ellen. Mert nem látjuk egyik oldalon sem azt az őszinteséget és azt az elhivatottságot, amely szükséges az ilyen súlyos sorsproblémák megoldására, s hozzátehetjük, maradék nélküli megoldására. Mert azok, akik azért harcolnak, hogy itt is a német nemzeti szocialista minta szerint történjék meg a nemzetszervezés és az állami berendezettség, azoknak ez az igyekvésük, ez a harcuk elsősorban is a hatalom megszerzése utáni harcot jelenti és csak aztán, későbbi időpontban, esetleg maga a gyógyítás, a nemzet sorsának a javítása. A másik oldalon pedig tagadhatatlan annak a pozíciónak a féltése, amit ma még bírnak, de amit már például Németországban elvesztettek a szociáldemokraták és efelett való félelem szüli náluk talán azt a harcot, amit indítottak a német hatás, vagy miként ők mondják, mindenféle parancsuralom itteni emlegetése ellen. Úgy hisszük, hogy mi már túlvagyunk azon az erjedési fokon, amely a nagyháború után mutatkozott meg az egyes nemzetek átalakulási folyamatában, hiszen végigviharzott rajtunk már mindenfajta forradalom, még a vörös szovjet-féle is, és mégis itt állunk a régi magyar szentkorona államiságában, ha nagy gondokkal és nélkülzzésekkel is, de tagadhatatlan életerővel, s tele a jövő iránti bizakodással. Ezek az egymással szembenálló, erős vérmérsékletű politikus urak megfeledkeznek a magyar paraszt erős, mélyen szántó keresztény konzervatívságáról, a magyar hagyományokhoz mindig hü, igaz nemzeti érzéséről és amely parasztság mégis csak ennek az országnak az államalkotó alapja. Erről az erős, öntudatos, okos magyar parasztságról lepereg minden felforgató igyekvés, lázítás, ide-oda hajlongás külföldi állam-minták felé, ez a magyarság nem ismer mást, mint Istent és Hazát és a munka becsületét. Sok politikus úrnak ajánlhatjuk melegen annak az egyszerű kis los-angelesi kereskedő lelkesedését, aki vegyeskereskedése cégtáblájára ezt festette cégérül: „Füszerkereskedés az Amerika Állampolgár Őfelségéhez". Bármily groteszkül hangzik is, de benne van az 105