Törvényhozók lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936 / 9-10. szám - A biztosítás újjá szervezéséről

ügyelefi Hatóság lakatja alatt a biztostíó vállalatnál thezaurálva vannak. Továbbá, hogy ugyancsak a biztosítási alap és díjtartaléknak befektetéséül megszerzett ingatlanok a biztosító vállalatnak telekkönyvi tulajdonai. Végül, hogy a biztosítási alapból és a díjtartalékból kihitelezett összegek elsőhelyü jelzálogjogi bekebelezéssel, egy adott időpontban kétségtelenül biztosítva vannak. Azonban a Felügyeleti Hatóság a legtüzetesebb ellenőrzés és a legerélyesebb felügyelet mellett sem akadályozhatja meg a biztosítási alap és díjtartalék fedezetéül szolgáló értékpapírok árfolyamának, sőt valóságos értéküknek devalválódását. Nem akadályozhatja meg az ingatlanok jövedelmének és tőkeértéküknek emiatt és más ok miatt lényeges csökkenését. Nem akadályozhatja meg a jelzálogos adósnak fizetésképtelenségét, teljes tönkre menetelét, a jelzálog ingatlan értékének leromlását. És ami a legfontosabb: nem akadályozhatja meg a pénz valutáris értékének elvizenyődését, — ami pedig egymagában elegendő oka lehet az elsorolt fedezetek elpusztulásának. Nem akadályozhatja meg azt, hogy a biztosított által abszolút jó valutában teljesített szerződés a lejáratkor a biztosító csökkent értékű pénzzel viszonozza. Végeredményben mit tehet tehát a Felügyeleti Hatóság? Negatív irányban: megakadályozhatja biztosító vállalatoknak homoktalajon, szédelgés módjával megalakulását, megakadályozhatja az üzletvitelnek szélhámoskodását. Azonban a biztosító vállalatnak fizetésképtelenségét, az életbiztosított felek vagyonának elpusztulását abszolút biztossággal meg nem akadályozhatja. Sőt pozitív irányú ténykedésével a biztosítottaknak a biztosító vállalatnál elhelyezett vagyonát (már esetleg a Phönix esetében) 30%-ra devalválhatja. Az ellenkezőnek bárki részéről állítása szembehelyezkedés a törvénynek provideálásával. * Minden biztosítási ügyletet kettős szempontból kell vizsgálni. Egyik a jogi szempont, ami a biztosítási ügylet érvényes megkötésére és érvényben maradására, — a másik a gazdasági szempont, ami az érvényes biztosítási szerződésnek a biztosító által teljesítésére vonatkozik. A Phönix válsága is, a magyar állami Felügyeleti Hatóságról elmondottak is az utóbbi: a gazdasági szempontra kell, hogy tereljék az illetékeseknek a figyelmét. Ez a szempont indokolja és követeli az egész biztosítási ügynek újonnan megszervezését. A biztosító vállalattal szemben ugyanis egyik legfőbb követelmény: a biztosított vagyoni érdeknek értéke erejéig a mindenkor fizetési képességnek abszolút biztossága. Másik legfőbb követelmény: a biztosítási szerződésnek abban a valutáris értékben teljesítése, amily értékű valutában a biztosított az évi díjakat fizette. Ennek a két követelménynek felállításával egyben megjelöltem a biztosítási ügy újjá szervezésének irányelveit is. Szóljunk ezekről a követelményekről külön-külön. Az első követelménynek az által tehetünk eleget, hogyha a biztosítási ügyet egészen, tehát minden ágazatával (nem magánjellegű: részvénytársasági és szövetkezeti vállalatokra, hanem) a társadalomnak egyetemessége által alkotott közjogi szervezetekre: a községi közületekre bízzuk. Minden vármegyei székhely városban (az önálló törvényhatósági városokban) meg kell szervezni községi szabályrendelettel a Községi Biztosító Vállalatot, — a biztosítás minden ágazatának gyakorlására, mint egyéni céget. Meg kell szervezni a politikai közigazgatástól függetlenül, a vármegye mindazon kis és nagy községeinek, megyei városainak bevonásával, amelyek a székhelyen megszervezett Községi Biztosítóval szerződéses viszonyra lépnek. A Községi Biztosító Vállalatot pénzbeli alaptőke, biztosítási alap nélkül, a társult községek közönségének a feleiősségére kell megalapítani. A községnek közönsége a községnek, mint közjogi személynek minden kötelezettségéért, minden tartozásáért törvénynél fogva máris felelős. Ezt a felelősséget a mai közigazgatási és kormányzati rendszer a közönségnek csak a (községi adóval és egyéb községi közteherrel) megterhelésére aknázza ki. A kiaknázás tehát csak szenvedőleges, negatív, csak passzív irányú. Holott pénzügyi vállalatoknak, pl. a Községi Takarékpénztárnak és a Községi Biztosító Vállalatnak rajta felépítése által cselekvő, aktív, pozitív irányban is kiaknázható, még pedig a közönségnak gazdasági közjavára, terheinek csökkentésiére, a község kultúrális színvonalának emelésére. A község közönségének említett felelőssége évrőlévre megújul, apáról fiúra átszáll, a községnek földrajzi létezéséig, tehát mondhatni örökké fennáll. Ez a felelősség — szükség esetére — a legegyszerűbb módon: községi adónak kivetésével és behajtásával érvényesíthető. A felelősségnek vagyoni fedezete a község határain belül található mindaz az ingó és ingatlan vagyon, mindaz a kereset és jövedelem, amit köztartozásokért a törvény értelmében lefoglalni lehet. A felelősség pénzben kifejezve a kisközségekben is százezrekre, nagyobb határu falvakban, egyes városokban milliókra, nem ritkán százmilliókra rug. Ez a felelősség tehát a község határában található vagyonnal, annak évenként megújuló jövedelmével, a szellemi és testi munkaerő társadalmának keresetével feszesre kibélelt ESZMÉNYI TÖKE! Erre az eszményi tőkére alapított Községi Biztosító Vállalat fizetésképtelen helyzetbe sohasem juthat. De már itt meg kell jegyeznem (a fejüket csóválva aggodalmaskodóknak megnyugtatására), hogy a Községi Biztosítóban szerződött községek közönségét kár, megterhelés a Községi Biztosító által vállalt kötelezettségek miatt sohasem "érheti, mert a Községi Biztosító összes vállalt kötelezettségemnek teljesítését másra átháríthatja. Azonban eltekintve a kötelezettségek áthárításának a lehetőségétől, — szem előtt kell tartani azt a tényt, hogy a közönségnek a felelőssége ez az Eszményi Tőke, a biztosítási alapnak és a díjtartaléknak ez a fedezete eszményisége miatt az országból ki nem vihető, nem transzferálható (mint a Phönix esetében a díjtartalék fedezetéül szolgáló értékpapírok egyik országból a másikba,) hogy elenőrzéskor felmutathatok legyenek. Ezt az eszményi tőkét a nemzetközi pénzcsászároknak tőzsdemanőverei, sem a tőzsdei haramiák nem devalválhatják. Ezt az eszményi tőkét, a község közönségének ezt a felelősségét nem pusztította el a világháború, sem a forradalmak, sem a korona-infláció. Érintetlenül hagyta még a trianoni átoklevél is. Mindezeknek a cáfolhatatlan tényeknek tudatában a gazdasági válságból szabadulásunknak az az egyetlen módja, hogyha pénzügyi rendszerünket és annak szervezeteit: a hitel és a biztosítás ügyének intézményeit ezen az alapon: a községek közönségének, a Magyar Szent Korona eszményi egységébe foglalt nemzetnek felelősségére alapítjuk és építjük fel. Ez a felelősség minden elképzelhető felelősségnek a maximuma, — időtartama a nemzet életének tartamával azonos. 95