Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 17-18. szám - Miért kell megakadályozni a Habsburg-restaurációt?

ország alkotmánya különbözősége folytán nem visel teherviselőiképességének megfelelő terhet (t. i. a nemesi adómentesség folytán) s így nem részesülhet a tartományokkal egyenlő elbánásban.9) Gróf Saurau Ferenc pénzügyminiszter egy, a királyhoz intézett közvetlen beadványában egyenesen kimondja, hogy az alkotmányok különbözősége folytán Magyarországot gazdasági tekintetben a függés bizonyos mértékén kell tartani Ausztriával szemben.10) Ezekből az adatokból világosan kiderül, hogy az alkotmány közjogi részét, az önállást és független kormányzást, szépen összezavarták a nemesség magánjellegű privilégiumával, az adómentességgel s az abszolutizmus számára érthetetlen önállás rovására írták a nemesi adómentesség további fennmaradását is. Ha a nemesség kevésbbé lett volna önző 1764-ben, akkor létrejöhetett volna Magyarország gazdasági fellendülése az örökös tartományokéhoz hasonlóan és a magyar alkotmányban biztosított közjogi függetlenség nem lett volna szálka az udvar szemében, hiszen a tényleges irányítás úgyis az ő kezében volt, míg így a közjogi rész meglétével okolták a magánjogi meglétét, ami a magyar alkotmányt nem ismerő bécsi udvartól nem vehető rossz néven, annál inkább a nemességtől, mely állandóan hozzásegített a két fogalom összezavarásához, hiszen magánjogi engedmények fejében mondott le nemzeti jogokról, mikor a pragmatica sanctio elfogadását privilégiumai megerősítéséhez s a védeleminek a királytól helyette magára vállalásához kötötte s így maguk járultak hozzá a káosz kialakítá-, sátioz. — A rendek viszont tudomásulvették követeié-, seik visszautasítását s így minden maradt a régiben, hiszen az ő érdekeik ezáltal nem szenvedtek, legfeljebb az ország szegényedett általa és maradt vissza a fejlődésben, az pedig csak igazán nem volt fontos a megyei látókörön túl nem emelkedő uraknak. Természetesen minden megegyezés ellenére sem volt harmonikus a rendi kompromisszum., mert a rendek bizony mindjárt heves tiltakozásba fogtak, ha valami olyan rendelet adódott, ami az ő érdekeiket sértette. A devalvációnak Magyarországra való kiterjesztése igen érzékenyen sújtotta a vagyonos nemesség érdekeit és igen nehéz teher volt az 1812-iki országgyűléstől megszavazott 5,200.000 frt.-nyi adó ezüstben beszedési követelése. Az ennek nyomán keletkező megyei ellenállás sikertelensége újabb bizonysága annak, mily kevéssé igaz a megyéről, mint az alkotmány védbástyáról való nézet s egyúttal szomorú jele annak is, hogy a rendiség az alkotmányellenes törekvések elhárítására s az alkotmány megvédésére, hiszen az adminisztrátori rendszertől a kormány maga jószántából szabadította meg őket, miután 'látta, hogy a rendek nem kívánnak egyebet a rendi' kompromisszum fenntartásánál.11) A rendiség tehát nem volt alkalmas reformokra, nem volt képes az alkotmány megvédésére. Ismét nagy egyéniségeknek kellett jönniük, akik szakítva a megcsontosodott nézetekkel, az új eszméket magukévá téve, elindítsák a nemzetet a modern fejlődés felé. Jegyzetek: J) az abszolutizmusról szóló általánosságokra: Péter lí 1 assen: Die Grundlagen des atifgeklörten Absolutismus. Jena 1929. — Az említett kép a bécsi Kunsthiatorisches Múzeumban, a Rubens teremben; — 3) Hans Naumautt—Günther Müller: Höfisehe Kultur. 1929. (Müllertől a barokk. Az említett rész Opitz Márton művéből vett résa Müllernél.); — j Méria Terézia hivatalreformjaira s ezek hátterére dr. Friedrich Walter cikke a Historische Blátter 1935. évf. 1. számában (Wien.) s a Fellner—Kresschmayr-féle osztrák hivataltörténet ugyancsak Wadtertől kiadbtt legutolsó, 1934-ben megjelent kötete adnak tájékoztatást; — *) V. ö. erre Hock—Biedermann: Der österreichisehe Staatsrat 1760—1848. Wien 1879. passim; — 5) A magyar történeti általánoságokra, így a' Savoyai Eugen-féle nézetre v. ö. Hóman—Szekfű: Magyar történet megfelelő köteteit. — A rendiség részvételéről az ország védelmében s az idézett 1547 :XVI. t. cről, továbbá az idevágó 1543:VILt. c., 1555. t. c.-ről Hóman—Szelffű: Magyar történet IV. k. 121—122 o. — A főnemesség, birtokos osztály s a familiárisa szervezet a védelemben s a királyéról id. mű IV. k. 125 s. köv. n. a királyéról, a 1691-től kezdődő IV. fejezet a nagybirtokosokéról; 6) Hóman—Szekfű: VI. k. 84—85 n. és 87. 1.; — 7) Itt a Hóman—Szekfű-féle Magyar történetnek 1V-VII. köteteit és Szekfű Gyula: Három nemzedék. 1934. c. műveket! értjük; — 8) A II. József korabeli nemesi ellenállásra Hóman—'Szekfű: Magyar történet VI. k. 366—67. k.; — ') I. m. VII. kötet 5—63 lapjain; — 10) V. ö. főleg az 1802 országgyűlés kereskedelmi operatumával kapcsolatban az osztrák hatóságok véleményét a bécsi urv kam. levéltár K'ommer'z Ungarn Faec. 30. aktái között; — u) A bécsi házi, udvari é» állami levéltárban a Kaieer Franz Aktén Fasc. 82. 1798. ápr. 30-i jelentés. — lS) Hóman— Szcfofű: VII. k. 48—49. n. Miért kell megakadályozni a Habsburg-restaurációi ? (A Kolozsváron megjelenő „Románia Noua" című lap július 10-ilci számában Pavel Pavel tollából megjelent cikk fordítását adjuk itt, miután az abban felhozott Habsburg-restauráció elleni okfejtés néhány mondata élénk fényt vett arra a hangulatra, amellyel az utódállamok közvéleménye ezt az ügyet megítéli és azt a félelmet mutatja, amely lépten-nyomor felbukkan a román sajtóban, amikor erről van szó. A cikket teljes terjedelm;ber» adjuk.) Az elmúlt napokban a nemzetközi politikában rendkívüli érdekes dolog történt: az osztrák államtanács elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely revidiálja a volt Habsburg uralkodó->ház tagjainak Ausztria területéről való eltávolítását és vagyonuktól való megfosztását. Ez az intézkedés tiszta politikai nyelven azt jelenti, hogy: rövid időn belül Európa veszélyeztetve lesz a Habsburgok restaurációjával, mint befejezett ténnyel. Az államtanács eme döntése, bármennyire is súlyos politikai következményei legyenek Közép-Európára, mégis a beavatatlanokat lepte meg. A valóság az, hogy már régen dolgoznak a Habsburg trón visszaállításán. És ami még veszélyesebb, dolgoznak ezen nemcsak Ausztriában —- ami végre is természetes lenne — hanem más országokban is, Olaszországban, a Vatikánban, talán még Franciaországban, sőt bizonyos felelőtlen körök Romániában is, mindegy, hogy a Sturdrapalota (a román külügyminisztérium) tudtával, vagy tudta nélkül. Most egy éve, amikor egyik nagy napilapunk foglalkozott Olaszország közép-európai tevékenységével, kijelentettük a rendelkezésünkre álló információk alapján, hogy Olaszország és Ausztria között fix megálla133