Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 5-6. szám - Pénzügyi rendszerünk és hitelszervezetének reformja. (3. [r.]) A Magyar Nemzeti Bank részvénytársaság alapszabályainak ismertetése

Pénzügyi rendszerünk és hitelszervezetének reformja Irta: Dr. Varga Lajos (III.' A Magyar Nemzeti Bank részvénytársaság alapszabályainak ismertetése Pénzügyi rendszerünk és a hitelszervezet reformja szükségességének megállapíthatása céljából okvetlenül szükséges a ma fennálló pénzügyi rendszernek és a hitelszervezetnek közelebbről megismerése. Ezt a célt a Magyar Nemzeti Bank Rt. (alábbiakban MNB) létesítéséről és szabadalmáról szóló 1924 : V. tc. által törvényrőre emelt alapszabályoknak és a pengőérték megállapítását szabályozó 1925 : XXXV. tc. rendelkezéseinek megismerése útján érhetjük el. Az alapszabályok részletes ismertetése felesleges. Az idézett törvényben olvashatók. Csak azokat a részleteket ismertetem tehát, amelyek a rendszernek is, a szervezetnek is reformját kézzelfoghatóan indokolják. 1. Az alapszabályok figyelmes olvasója észreveszi, hogy a „nemzet" szó az 1—117. cikkben egyetlen egyszer sem fordul elő. Csupán a cím említi a „Nemzeti" jelzőt. Az olvasó bizonyosan észreveszi azt is, hogy a „mezőgazdaság" szó mindössze kétszer fordul elő. Nem hiszem, hogy a „nemzet" szónak következetes és teljes mellőzése a véletlennek volna tulajdonítható. Nem szabadulhatok attól a feltevéstől, hogy a Népszövetség által kiküldött bizottságot feszélyezte volna az a tény, hogy az ő közreműködésükkel készült alapszabályokban a „nemzet" szó gyakori használatával a nacionalizmus eszméjének kidomborítását kellett volna látníok. Ez a tény ugyanis éles ellentétben állana a nemzetköziségnek fogalmával, az általuk tervezett aranyfedezetű pénzügyi rendszernek nemzetközileg azonos jellegével. A mechanizmust jelentő „állam" szó hasznáttatik tehát még azokban az esetekben isj amikor az organizmus fogalmát kifejező „nemzet" iszó használatának volt volna helye. A mezőgazdaságnak mellőzésére alább, a MNB üzletkörének ismertetésénél terjeszkedem ki. 2. Rá kell mutatnom egy rendkívül horderejű, de már lényegbe vágó hiányra. Arra nevezetesen, hogy a MNB-ot az alapszabályok egyáltalán és annak ellenére sem nemzeti hitelforrásként szervezték meg, jóllehet a törvénynek 1. §-a és az alapszabályok is a papirpénz kibocsátásának nemzeti felségjogát A közölt cikkek elsősorban is szerzőik felfogását tükrözik vissza. Célkitűzéseinket legigazságosabban az „andiatur et altéra pars" — ai parlamentárizmus egyik alapvető elve — jegyében véljük elérni, a leközlés ténye tehát még nem jelentheti a lap irányát, vagy tendenciáját. A lap tartalma kizárólag annak a programmnak igyekszik megfelelni, amelyet a borítékon állandóan mottóként töntétünk fel. annyira kizárólagos szabadalommal ruházták reá, hogy a törvény 12.. §-a értelmében büntetendő cselekményt követ el az, aki a forgalomban pénzjegyek gyanánt használható bankjegyeket, bemutatóra szóló utalványokat, vagy nem kamatozó kötvényeket (pl. valamelyik város u. n. szükségpénzt) bocsátana ki. Nem hitelforrás a MNB, hanem csak pénzforrás. Még pedig nagyon is viszonylagos pénzforrás Hitelforrás és pénzforrás eszmeileg két különböző fogalom, amelyek azonban gyakorlatilag egységesen megvalósíthatók. Hogyha a MNB-t a nemzeti vagyonra, ennek mindenkori jövedelmeire, továbbá a nemzetnek politikai és gazdasági természetű felségjogaira, mint fizikái- és a nemzeti erényekre, mint morális erőtényezőkre, egyszóval az u. n. nemzeti adottságoknak törvény által egységbe foglalásával, a nemzetnek eszmei felelősségére alapítottan szerveztük volna meg, akkor a MNB a nemzeti háztartásnak valóban hitelforrása volna. Mert az ekként megszervezett Jegybank a nemzeti hitelképességnek volna tüköré, a nemzeti hitelképességnek tettekkel kifejezője és gyakorlója. Az örökéletre államjogi egységbe forrt nemzetnek évről évre megújuló fizikai, továbbá apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre átszálló erkölcsi adottságainak kimeríthetetlen mélységeiből fedezhetné a közületek és magángazdaságoknak mindenkori hitelszükségleteit. Maga az állam jogi egységbe forrt nemzet önmagából termelhetné ki folytonosan a hitelszükségleteknek pénzbeli fedezetét. Maga a nemzet volna önmagának a tulajdonképeni, a Jegybank pedig, mint gyakorlati intézmény, a jelképes hitelforrása. A MNB-nak ilyen módon megszervezése által egy csapásra megvalósíthattuk volna a nemzeti teljes pénzügyi önállóságot, az önálló, független nemzeti létnek attribútumát, a nemzeti öncéluságnak nélkülözhetetlen eszközét. Ezen a módon szervezkedéssel, a jövőre nézve, teljesen függetleníthettük volna nemzetünket a nemzetközi bankkapitalizmustól. Az államot a népszövetségi, városainkat, vármegyéinket a Speyer- és egyéb uzsora kölcsönöktől. Nem kellene többé fohászkodnunk külföldi kölcsönök után. Egyszerűen eldugultak volna azok a csatornák, amelyek ebből a trianoni átokkal sújtott magyar földből a magyar ész, a magyar kar és a magyar szorgalom által kitermelt száz és százmilliókat (1932-ben 420 millió pengőt!) a külföld bankárjainak pénztárába elvezetik. Külkereskedelmi mérlegünknek aktíváit nem kellene folytonosan nemzetközi fizetési mérlegünk passzíváinak fedezetére elszámolnunk. Hanem azokkal az aranyban teljesített aktívákkal elrabolt nemzeti aranykincseinket lassan ugyan, de helyrepótolhatnánk. Ezen a módon megszervezéssel kezünkbe markolhattuk volna a liberális-kapitalista gazdasági rendszer visszaéléseinek eltompítására az egyedül alkalmas eszközt. Mert az ekként szervezéssel a mindent csak kizsákmányoló utilitarista pénzügyi rendszert a közérdekű, az altruista pénzügyi rendszerrel helyettesíthettük volna. Ezzel az altruista pénzügyi rendszerrel aztán megalapozhatnánk a magyarságnak Uj Világát: a liberális-kapitalista rendszer helyén az altruista gazdasági rendszert. 39