Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 3-4. szám - Pénzügyi rendszerünk és szervezetének reformja. A Magyar Nemzeti Bank megszervezésének előzményei

Ennek a megállapításnak helyességét a részletek bizonyítják. A jegyzőkönyv Il-ik cikke megfosztotta a nemzetet attól a jogától, hogy törvényes szervei által önmaga, szuverén hatáskörében állapítsa meg a háború után szükségessé vált, fokozatosan megvalósítandó reformoknak és a helyreállításnak a programmját. Köteleztük magunkat annak a tűrésére, hogy ezt, az ország újraépítésének fogalmát kimerítő nagy munkaprogrammot a Népszövetségnek erre a célra kiküldendő bizottságával és a főbiztossal együttesen (tehát úgy, ahogy ők akarták) állapíthatjuk meg. Köteleztük magunkat (Vl-ik cikk) annak a tűrésére, hogy az ekként, ezeréves életfentartó képességünknek kétségbe vonásával, nemzeti szuverenitásunknak hátterébe szorításával megállapítandó programmnak a végrehajtását a Népszövetség az ú. n. főbiztos által, de a nemzetnek költségén állandóan ellenőrizze. A főbiztos számára, a helyreállítási programm végrehajtásának ellenőrzése címén, az állami költségvetésnek egész területére, és ezzel a kormányzati hatalomnak miként gyakorlására, az állami bevételeknek mily célokra ^elhasználhatására egészen a vétójognak gyakorlásáig menő hatáskört biztosított. Ezen felül még annak a tűrésére is köteleztük magunkat (VlII-ik cikk), hogy a jóvátételi bizottság ellenőrző bizottságot küldhessen annak felügyeletére, hogy a tranoni átoklevél 180. cikke által a jóvátételi bizottságra ruházott jogo kat mindennemű sérelem ellen biztosítsa. Ezeknek a feltételeknek elfogadásával nemzeti szuverenitásunknak a teljességét eszmeileg önmagunk adtuk fel. Azonban még tovább is mentünk. A 250 millió aranykorona felvételének érdekében anyagi téren is korlátoztuk nemzeti szuverénításunlkat. Sőt veszélynek tettük ki azáltal, hogy egyes pénzügyi felségjogainkat, mint nemzeti bevételi forrásainkat (X. cikk), ú, m. vámjövedéket, a cukoradó és a dohányjövedéknek nyers, valamint a sójövedáknel< tiszta bevételeit a kölcsönök biztositékául, mint elsőrendű zálogokat, lekötöttük. Ezen felül a főbiztos esetleges kívánatára még különleges zálogoknak lekötésére is köteleztük magunkat. Az ide vonatkozó X-íh cikk az államvasútnak jövedelmét a különleges zálogok alul kifejezetten kivette. Amiből jogosan következtethetjük azt, hogy a népszövetségi tárgyaláson az államvasutak jövedelmének zálogul lekötése is veszélyben forgott. Az elsorolt pénzügyi felségjogainknak zálogul lekötése bizonyára mindkét részről egészen komoly do'log volt. Ha pedig komoly volt, akkor a jogkövetkezményekkel tisztában kel! lennünk. A jogkövetkezmény pedig abban a tényben nyilvánul, hogy a népszövetségi kölcsön kamataínak és tőketörlesztésének esetleges nem fizetése esetére a hitelezők, vagy maga a Népszövetség a vámhivatalokból, a cukorgyárakból, a doh ánv és sójövedéki raktárakból eltávolíthatja a magyar állam alkalmazottait és helyükre ültetheti a saját megbízottait, azért, hogy ezzel a módszerrel szerezzen a zálogokból kielégítést. Ha tehát komoly ez a zálogbiztasítékul lekötés, akkor a zálogszerződésnek ezt a. világos és természetes jogkövetkezményét - esetleg — elszenvednünk kell, Ezeknek a pénzügyi felségjogainknak a népszövetségi hitelezők javára zálogul lekötése által történelmünknek egyes eseményei, ha más tartalommal és formában is, de megismétlődhetnek. Tudjuk, hogy a 16 szepesi városnak Zsigmond király idejében, és nem felejtettük el, hogy a Jász-Nagykun kerület I. Lipót királyunk idején kiestek a magyar impérium alól. Ezek miatt a tények miatt a területi integritás szempontjából szenvedett súlyos sérelmet a nemzeti szuverénítás. Az elsőrendű zálogbiztosítékul lekötés miatt pedig ezek a pénzügyi felségjogaink csúszhatnak ki a magyar impérium alól. A tragikus különbség aztán abban áll, hogy az előző esetekben királyi önkény sértette meg az ország területének az utóbbi esetben pedig a nemzetgyűlés, vagyis maga a nemzet tette ki veszélynek nemzeti felségjogaink birtokállományának integritását. A nemzeti szuverénitást eszmeileg határozottan sértő, anyagi szempontból veszélyeztető ezekkel a feltételekkel engedte meg a Népszövetség azt, hogy a trianoni átokkal már a földre sújtott nemzetünk államháztartása egyensúlyának helyreállítása érdekében, 250 millió aranykorona erejéig még külön adósságba verje magát. Azoknak a nemzeteknek is javára, akik miatt a világháborút és annak összes következméneyit elszenvednünk kellett., Nem hagyhatom említés nélkül azt, hogy a Népszövetség a kölcsöncímletek tulajdonosai, vagyis a hitelezők érdekeinek védelmére még külön ú. n. bizalmi férfiakat is jelölt (IX. cikk), akiknek ellenőrző munkáját mi tűrni és elősegíteni tartozunk. Kiköttetett (X. cikk), hogy ha a zálogul lekötött pénzügyi felségjogainknak évi hozadéka valamely időpontban a kölcsön szolgálatának 150 százalékánál kevesebb volna, — akkor a bizalmi férfiak még más bevételi forrásoknak is zálogul lekötését követelhetik. Kiköttetett az is (Xl-ik cikk) hogy a zálogoknak összes hozadéka, úgy amint azok beszedetnek, — a főbiztos és a bizalmi férfiak által kezelt, külön számlán számolandók. A II. sz. jegyzőkönyvnek XlII-ik cikkéről külön meg kell emlékeznek. Ez a cikk ugyanis a kölcsönnek engedélyezését még egy roppant horderejű feltételhez kötötte. Ahhoz nevezetesen, hogy záros határidő alatt köteles a kormány, — azonban a Népszövetség által erre a célra kiküldendő bízottsággal és a főbiztossal együttműködve, a központi jegybank felállítása céljából törvényjavaslatot készíteni és azt a Nemzetgyűlés elé terjeszteni. Egyben előírja a Népszövetség a Jegybank megszervezésének legfőbb irányelveit, amelyek között különösen figyelemre méltó a Jegybank teljes önkormányzatának a kormánnyal szemben biztosítása, továbbá az igazgatásban a kormány résztvételének határozott tilalmazása. A m. kir. Kormány ezt, a legutolsóként említett népszövetségi meghagyást sietve teljesítette. A Népszövetség által külön erre a célra kiküldött bizottság és pénzügyi szakembereink által elkészített Jegybank alapszabályokat a Nemzetgyűlés elé terjesztette. A Nemzetgyűlés az alapszabályokat elfogadta és azokat, mint az 1924. évi V-ik törvénynek kiegészítő részét, törvényerőre emelte, A MNB alapszabályainak ismertetése előtt ezen a helyen csak azt kell megjegyeznem, hogy ezek a 27