Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 3-4. szám

NAPIRENDEN VAN: 1. Az ipari minisztérium 2. A felsőház jogkörének kiterjesztése 3. Telepítés 4. Egy tárgyalás margójára í. AZ IPARI MINISZTÉRIUM. Tulajdonkép téves a beállítás, amikor erről olvasunk tudósításokat. Ugyanis az eddigi kereskedelmi minisztérium az önálló vámterület óta csakis az ipar érdekeit szolgálta és munkálta, s nem a kereskedelemét. Helyesebb volna tehát úgy mondani, hogy felállítják az új kereskedelmi minisztériumot, a közlekedés-üggyel egyetemben, hogy újra legyen Magyarországon kereskedelem. Mert azt senki sem veheti tagadásba, hogy a kereskedelem szép lassan elsorvadt az utóbbi tíz évben, az ipar viszont soha nem sejtett virágzási korszakába jutott. Ha osztjuk is azok véleményét, akik a magyar ipart jelentős gazdasági értéknek számítják a nemzetgazdaság testében, hogy ez a termelési ág hovatovább legjelentősebb értéke az országnak, mégis szkeptikusak vagyunk kissé vele szemben, s úgy érezzük, valami még sincs rendben ezzel a termelési ágazattal. Lehet, hogy az ipar — gyáriparról beszélünk — ma már egy millió léleknek ad kenyeret, köszolgáltatásai is jelentősek, mégis ott vibrál előttünk az egésznek az erőszakos mesterkéltsége, üvegházi genézise. A prohibiciós gyáriparunk gyönyörűen fejlődött, sőt kapacitása nincs is teljes mértékig kihasználva, mégis vízfejű felépítmény az egész, amelynek nincs meg az a földbegyökeredzett létjogosultsága, mint amilyenre szüksége lenne. Az évszázados fejlődési fokozatot be lehet hozni a mai technikai, vámtechnikai eszközökkel tizenöt év alatt is, azonban egy nemzetgazdasági testhez illő, szerves integritást nem. A természetben nincs ugrás, de nincs a gazdasági fejlődésben sem. Ez az ország ezt az ipart nem bírja el. Nem birja eltartani. Mert hiába csaljuk önmagunkat a szép eredményekkel, hiába áltatjuk magunkat az impozás fejlettséggel, mindezt kizárólag a védvám varázsolta elő. Vagy tudjuk-e, hogy mi a különbség a pénzügyi vám és a védővám között? Igen egyszerű: a védővám abban különbözik a pénzügyi vámtól, hogy a népesség egy bizonyos csoportjának hasznára van akkor, amikor nem egyéb, mint az összes fogyasztókra kivetett adónem. Nagyon helyesnek találjuk, ha az összes termelési ágak külön-külön minisztériummal vesznek részt az állami közigazgatásban, miután így jobban alakul ki és érvényesül az a dinamika, amely a különböző érdekek természetes, egészséges egymásra való hatásaiból származik. Reméljük, hogy az önálló minisztériumra bízott ipari ügyek is elfoglalják majd azt a megillető helyet az ország gazdasági életében, amely az általa képviselt számarány erejének és értékének a legjobban megfelel és így a legigazságosabb. Amely arány semmiesetre sem terjeszkedhetik túl a többi termelési ágak érdekein semmiféle doktrínákkal. Hívhatják ezt a mai divatos nyelven korporációs jelenségnek, vagy akár irányított gazdálkodásnak, ez mind mellékes, a lényeg a fő. Mert a lényeg mégis csak az, hogy az árakat — bármily naivnak hangzik ez ma — a kereslet szabja meg és nem pedig az áregyezmények, kartelek, vagy egyéb „irányító" eszközök. És hogy Magyarországon nem szabad egy pillanatra sem felvetődnie a nyersanyag beszerzési nehézségének gyáripari vonatkozásban. Mert szembe kell nézni olyan rideg igazságokkal, ami ideig-óráig leplezhető szociális fátylakkal, mint amit jelent pl. az ipari munkásság foglalkoztatása. Mert nincs létjogosultsága nálunk olyan iparágaknak, amelyeknek a nyersanyaga hetedfél országról szállítható csak ide. Ebben az országban csakis azok az iparágak élhetnek meg, amelyek nyersanyagszükségletük fedezéséhez nem kell deviza és amely nyitott vámsorompóknál is felveszi a külföldi iparral a versenyt. Ezt lesz hivatva eldönteni az új ipari minisztérium és ha ezt a komplexumot emelik ki a jelenlegi kereskedelmi minisztériumi keretből, akkor talán mégis csak lehet arra remény, hogy a kereskedelem újra szabadfoglalkozásnak fog számítani. De a gyáripar is, amely ma álamilag agyontámogatott „irányított" termelési ágazat összes előnyeivel és most már mindjobban kidomborodó hátrányaival. Az az igazság válik igaz értékévé a nemzetgazdaság testének és így organikus érezetévé, amely kibírja a nemzetközi verscenyt. Erre kell az új ipari minisztérium és a régi kereskedelmi minisztérium. 2. A FELSŐHÁZ JOGKÖRÉNEK KITERJESZTÉSE. Rég nem keltett mozgalom olyan nagy és általános feltűnést, mint a felsőház tagjainak mozgalma a jogkör kiterjesztését illetően, vagyis az a követelésük, hogy a jelenlegi felsőház teljes mértékben bírja mindazokat a jogokat, mint a melyekkel a régi főrendiház rendelkezett. Az impulzust erre az adta meg, hogy 21