Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 23-24. szám - Quousque tandem abutere - IBUSZ!...

k, amikor nyereséget mutatak ki. Ez a kiküldőt korrnány­bizos megállapítása. IV. A bírói megítélés független és tiszteletreméltó mindenütt a világon. Szovjetoroszországban az. a bírói gyakorlat alakult ki, hogyha valamelyik állami üzemnél olyasmire jönnek rá, hogy a vezetőség működése meg­káiositja az üzemet, akkor az igazgatókat etaterialiter a falhoz állítják és ledurrantják. Ezt mi nem. tartjuk he­lyesnek, mert túlszigorú és nem számol az ember örök hibájával, az önzéssel. Meg aztán nehéz bizonyítani, hogy ez a károsítás- tudatos* volt-e, vagy „öntudatlan", a válla­lat érdekében álló. Ezért elég lenne csupán, szerény véle­ményünk szerint, Justitia szent elveinek figyelembevéte­lével, a szibériai ólombányákba való deportálás. V. Az Ibusz r.-t. 80%-ban állami érdekeltség és az így ányzó a0% tiszteletben tartása okozhatta azt, hogy a vállalat, vezetésénél felderített hibák miatt nem indult erélyesebb eljárás a vezetőség ellen, miután ez a kisebb­ség külföldi érdekeltség kezében van. Szerepet játszott még a megítélésben az is, hogy az ügy megindulásánál poli­tikumot vittek bele, valamint az a szempont, hogy ne mé­lyítsék ki a botrány folyamatát bűnvádi eljárásokkal, mert hiszen a Btk. 361, 362 és 363 §§-ai bőven nyújtottak volna jogalapot, ha a részvénytársasági formában működő vál­lalat részvényesei ezt akarták volna. De a kormányzatnak mátí volt a felfogása, éa ezért a kiküldött kormánybiztos­nak talán nem adott felhatalmazást ilyen eszközök igény­bevételére, hanem az ügyek csendes lelikvidálásával bízták meg. amit végeredményben a közhangulat megvédése ér­dekében helyesnek is látszhatni. Mindez azonban nem vál­toztat azon a tényen és ezt a mi cikkírónknak is lelkiisme. retbeli kötelessége volt így regisztrálni, hogy az Ibusz r.-t. hatéves működése súlyosan megkárosította a MÁV-ot és ezen keresztül az államot ég ezek a károk, eltekintve attól, hogy elkerülhetők lettek volna más társasági sza­bályok statuálásával, nem állottak arányban azzal a mű­ködéssel, amelyet az Ibusz r.-t. mint idegenforgalmi szerv a MAV-nak szolgálatokat tett. A száraz tények minden­ben bennünket igazoltak és igazolnak még ma i«­VI. Végül legyünk tisztában valamivel: akár van in­dokolatlan, vagy „alaptalan" támadás, akár nincs, a táma­dásoknak pénzzel való leszerelése erkölcstelen úgy annak a részéről, aki ezt adja s annak a részéiről is, aki ezt elfo­gadja. Mert ha a támadás alaptalan, akkor a megtáma­dottnak rendelkezésére áll az egész igazságszolgáltatási apparátus minden kultúrállambam a védekezésre, tehát ajz élő törvényeinkkel kell megvédenie a'z erkölcsi és, anyagi értékeit, nem pedig megvesztegetési célt szolgáló pénzjuttatással. Nem lehet semmiféle kényszerítő körül­mény a világon, amely ez alól az etikai szabály alól fel­mentést adhatna, pláne egy közérdekű vállalkozásnál. Az olyan erkölcsi és anyagi érték, amelyet csak megvesztege­tései lehet megmenteni, az nem érték, hanem épp ellen­kezőleg: bűn. Három ítélet állapította meg Trettina bű­nösségét az Ibusz-féle 20.000 pengőg ügyben1, de nem az Ibusz, vagy igazgatói jelentették fel, hanem más. Miért nem ők? Erre már megfelelt a m. kir. Kúria ítélete az indokolásban: „...nem éppen kifogástalan módon maguk adlak alkalmat vádlottnak a bűncselekmény elkövetésére." íme tehát, nemcsak az a bűnös, aki a pénzt kapja, hanem az is, aki adja! 200 „Kurkomíssíon" Budapesten Alig pár hónapja, hogy megalakult az ú. n. Gyógy­helyi bizottság (Kurkomission) s máris általános visz­szatetszést szült most kiadott jelentésével, miután ab­ban olyan megállapítások foglaltattak, amelyek mélyen sértők a főváros vezetőségére és lebecsülök arra a ko­moly hosszú múltra visszatekintő értékes munkára, amit a főváros Idegenforgalmi hivatala végzett el kiváló agi­litással és szakértelemmel. Az egész közvélemény meglepetve áll ez ellen a kirohanással szemben, ame­lyet a főváros ellen intézett a Gyógyhelyi bizottság ügyvezető igazgatója. A budapesti Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottság na­gyon friss keletű alakulat ahoz, hogy eredményre nivat­kozhassék és nem tartjuk helyesneK, hogy jelentésében maris blöfíszerü adatokat közöl, ezzel ittnon akar saját magának propagandát csinálni és így alátámasztani azt a gyengelábon álló tényt, hogy nem nagy szükség van erre a iiosszúnevíí bizottságra. Az idegenforgalmi szakértelmet pedig elvitatni a főváros magisztrátusától nem lehet, mert ok valóban szép eredményekre hivat­kozhatnak ezen a téren és az évről-évre hozott áldoza­tok mégis meghozzák a várt eredményt, (jtletimpoten­ciával vádoini a főváros idegenforgalmi szervezetét iga­zán csak rosszindulattal lenét. Nagyon csúnya és eléggé el nem ítélhető eljárás volt ez attól az ambiciózus gyógyhelyi igazgatótól, aki­től inkább azt kellene számonkérni, hogy mire megy el az a pénz, amely a rendelkezésre áll ennek a bizottság­nak a főváros és az állam különleges kegyéből. Arról nemis beszélve, hogy ez a félmillió pengő, amelyről tu­dunk, milyen jól lenne felhasználható pl. a kereskedelmi minisztérium szakavatott, nagykoncepciójú idegenfor­galmi szakosztályának a munkájánál. Majd alkalmunk lesz még erről a tárgyról bővebben is értekezni. Záróra A kereskedelemügyi minisztérium leirattal fordult a Kereskedelmi és Iparkamarához, amelyben felszólítja, hogy tegyenek javaslatot azirányban, nem-e lehetne az üzletek záróráját szabaddá tenni olyan értelemben, hogy minden üzlet addig tarthasson nyitva, ameddig akar. Ezzel tulajdonkép követnék a nagy nyugati met­ropolisok példáit, ahol nem állanak fenn azok a szigorú korlátozások az üzleti zárórákkal kapcsolatban, mint nálunk. Helyesnek találjuk ezt a tervet .azonban azzal a korlátozással, amelyet a miniszteri leirat is figye­lembe vesz, vagyis szabályozná egyben a kereskedelmi alkalmazottak helyzetét is a felszabadítandó zárórával és előírná, hogy tíz óránál tovább nem szabadna fog­lalkoztatni őket a későbbi zárás esetében sem. Azért tartjuk helyesnek ezt, mert azok a kereskedők, akik eléggé élelmesek ahoz, hogy a publikumnak későbbi órákban, akár egész éjjel a rendelkezésére álljanak, több alkalmuk nyílik arra, hogy nagy terheiket pl. a szezonok idején fedezhessék forgalmuk emelésévé1!, elő­mozdítanák jobban a vételkedvet a közönség részéről, azonkívül több alkalmazottat tudnának tartani, ami szintén igen jelentős eredmény lenne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom