Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 23-24. szám - A szegény-ügy

nek biztosítására, úgy gondolom, nem, alkalmas egészen az a mai rendszer, amely a néhol megkívánt eugénikai próbát egyedül egy hatósági orvosi bizonyítvánnyal véli elintézni. A telepítési törvényjavaslatnak oly szakaszokkal kell majd rendelkeznie, amelyek az eugénikai és népesedéspolitikai kívánságoknak megfelelően is biztosítják a telepítés sikerét. Ezeknek részletezése azonban nem tartozik már előadásom keretébe. E néhány vázlattal csupán arra kívántam rámutatni, hogy egy aránylag oly távolállónak látszó probléma, mint a telepítés is, komoly biológiai föltételéknek van alávetve. Az elmúlt földreform és az a néhány telepítési kísérlet, ami ebben az országban eddig történt, mind abba a hibába esett, hogy nem. számolt a biológiai föltételekkel. Nem számolt azzal, hogy az élet megkövetel a maga számára bizonyos javakat, amelyeknek meg nem adása azzal a következménnyel jár, hogy maga az élet pusztul bele. Így hogyha az embert a földdel hozzuk kapcsolatba, föltétlen számot kell vetni azzal, hogy mit várhatnak egymástól. Ennek megítélése nemcsak mezőgazdasági, közgazdasági ismereteket, hanem élettani ismereteket is igényel. Fő vár o s S)C A szegény-ügy Amíg az ipari minisztériumban folynak az előkészítő munkálatok a 48 órás munkahét bevezetéséről, egyelőre csak a vasiparban és a textiliparban, a főváros felterjesztéssel fordult a kormányhoz a 40 órás munkahét bevezetése tárgyában. A polgármester felterjesztése igen figyelemreméltó adatokat tartalmaz ebben a tekintetben. A főváros szociálpolitikai ügyosztálya nagy erőfeszítéseket tesz már évek óta a fővárosban a nyomor enyhítése érdekében, azonban a helyzet évről-évre rosszabb lett és ma már meghaladja a főváros erejét a védekezéshez szükséges eszközök, tőkék előteremtése. Budapest, mint ipari központ valóban fókusza ennek a kérdésnek és elvitathatatlan az önkormányzatnak eddigi munkássága ezen a téren. Ma már azonban, amikor a főváros financiális helyzete is nagy nehézségekkel küzd, nem áll mójában a szegényügyre nagyobb összegeket kihasítani. Olyan nagyszámú a támogatára és ellátásra szorulók száma, hogy kénytelen törvényhozási segítséget kérni ennek enyhítésére. A kormánynak különben is régi terve közé tartozik az egyes ipari ágakban a csökkentett heti munkaórák behozatalával szaporítani a munkalehetőségeket, jólehct ennek sikerében nem bízunk, miután egyrészt újabb keresetcsökkentéssel fenyeget, másrészt százalékban sem látjuk nagy befolyással lenni a munkanélküliség enyhítésére. Ha keresztül is viszik a 40, vagy 48 órás munkahéttel együtt a bizonyos munkabérminiinálást is, még akkor sem találjuk jelentékenynek a heiyzet javításában. Igen sok tényező befolyásolja ezt a kérdést és az ipari minisztériumnak módjában fog állani ezt a kérdést a helyes szakszerűség szempontjából felülbírálni az ipari képviseletektől nyert adatok alapján. Nem várunk ettől lényegesebb javulást márcsak azért sem, mert pl. az OTI és MABI adatai szerint ebben az évben a hetikereset átlaga 14.64 pengőre rúg a múlt évi 17.67 pengővel szemben, holott például csak az élelmiszerárakban a mult évi 2.34%-al szemben 11.5% emelkedés következett be. Tehát, amikor a heti kereset közel három százalékkal csökkent, addig a közszükségleti cikkek árai 9%-al emelkedtek. Ha ki is emeli a polgármesteri felterjesztés a mult évi adatok alapján azt, hogy egyes iparágakban, mint pl. a textiliparban, üvegiparban, vegyészeti iparban 56,82, 54.06, 52.26 óra volt az átlagos heti munkaidő, mégsem látunk nagy fantáziát a 40 órás munkahét bevezetésénél ezekben az iparágakban a munkanélküliség lényegesebb csökkentésére nézve. S ekkor egyáltalán nem osztjuk felterjesztésnek azt a megállapítását ezzel kapcsolatban, hogy ezekben az iparágakban a foglalkoztatott munkásoknak nincs különösebb szakmai képzettségre szükségük, könnyen betaníthatok volnának és így munkábaállíthatók is új munkáskezek. Ismerve az ipar mai súlyos helyzetét, hiszen a konjunkturális keresetekkel szemben- állanak a nagy beruházások, a csökkenő piaci felvevőképesség stb., a felterjesztésben kimutatott átlagos heti munkaórák az 1934. évről származnak, azok már ebben az évben közel állanak a heti 48 órához átlagban. A gyakorlatban nem hozhatják meg azt az eredményt, amely kívánatos volna. Példa erre épp az utóbbi napokban lezajlott textilipari munkások sztrájkmozgalma több nagy gyárban az ú. n. Bedeaux-rendszer bevezetése miatt, amely rendszer pedig nem jelent mást, mint az ipari érdekeltségeknek azon igvekezetét, hogy igenis 48 órás munkahétben termeljék azt a munkások, amit eddig 56 ór?T-an termeltek. Vagyis nem lehet számítani arra, hogv a leredukált heti munkaóra több muskáskéznek nyújt maid munkalehetőséget. Sajnálatos, hogv a főváros szociálpolitikai osztálvának sem áll rendelkezésére pontos kimutatás a segélvreszorultakról, egvrészt, mert kerületenkint tartiák számon azokat, másrészt pedig, mert külön tartják nvilván a keresetkéotelenék és munkanélküliek csoportját. Az ú. n. szegénvkataszter elkészítésére egész új szervezetet kellene munkábaállítani, ezzel kapcsolatban gondoltak a fővárosnál arra, hogy 200 szellemi szükségmunkást alkalmaznak azért, de ez természetesen igen megterheli magát a segélyezési büdzsét, addig ÍS 1,610.000 pengő póthitelt kér a főváros csupán a 189