Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 23-24. szám - Hozzászólás a telepítéshez

akár Molnár apát. A legnagyobb ellenzéki párt, a nemzetiségi párt, a parlament atlagánál joboan képzett erőkkei, üe kissé rendszertelenül vesznek részt a sarcokban. Helyzetük rászorítja őket arra, hogy elég gyakran toglalkoznak a megbízóik, népük anyagi nyoinorusagával. Általában a jobb és értékesebb ellenzéki működést végtelenül megnehezíti a mindent elnyomó többség kérlelhetetlen terrorizmusa. A szétszórt és számban, erőben kicsi ellenzéket eieg sikerrel némítják el. Miután a képviselők közül (a. norvátok nélkül) 137 közép- és nagybirtokos, 111 ügyvéd, 45 állami és közigazgatási tisztviselő, 33 lelkész van, ez a többség eredményezi a latiiundiumok védelmét minden vonatkozásban. Bizonyos, hogy a parlamenti szereplés teréről a jobb és értékesebb elemek vonulnak vissza. Azok, akik bizalmas beszélgetés során bevallják, hogy milyen sivárnak láják a közállapotokat, akik felismerik a jelszavak ürességét, tuuják, hogy pártjuk és szövetségük kialakulasaoan őszinteség nincs. A rendkívülien gyorsított tempójú munka, a nagy tömegek visszavonulása még a szónoklás úgynevezett művészetét is visszaszorította, amelyben egykor excellált a magyar képviselőház. Az újságírás erősen koncentrálódott a parlament körül, de magával a sajtóval belső közösséget a politikai világ alig tart. A sajtó magatartását természetesen nem az egyéni érzelmek, hanem a helyesen alkalmazott pausálék szabják meg, de a nagy elkedvetlenedésnek, annak a ténynek, hogy a mai toobség, kulturális hiányok miatt, a maga sajtójával sem tud bánni, meg vannak a nyomai. A dicséretek, a frázisok mögül kiérezni az álIme tehát egy gyors végigfutás, felületesen kiragadott idézetek a harmincévelőtti boldog Nagymagyarorszag életéből, különböző fejezetek alatt, azokról a problémákról, amelyek végeredményben a mai megcsonkított országot is állandóan foglalkoztatják. Habár forrásainkul az ú. n. ellenzéki szemléletet választottuk, ennek oka az, hogy világosabban álljon előttünk a mai hasonló szemlélet megnyilatkozásának a teljes hasonlósága az akkori időkével. Jólehet legtöbb részben a hiteles statisztika adta az adatokat. A megrázó és bennünket főleg ma is érdeklő problémák közül legérdekesebb a mezőgazdaság akkori szemlélete hivatalos adatokon keresztül és nem ellenzéki szakemberek megállapításai szerint, miután ebből láthatjuk, hogy a jelenlegi válságnál milyen régi bűnökkel állunk szemben. Viszont humorosan hat a felháborodás és megdöbbent bennünket a húszmilliós magyarság költségvetési adatai, összehasonlítva a jelenlegivel, s ezzel kapcsolatosan a fejszerinti teherkvóta. Milyen messze vagyunk ma már attól az akkor olyan nagyon kifogásolt 73 koronás évi fejtehertől! Vagy a 24%-os személyi terhektől az állami költségvetésben, ma már túlvagyunk a dupláján is. És mégis bírjuk. De nem idéztük helyszűke miatt a halálozási statisztikát, amely szintén magas számot mutat és ime, mégis élünk, sőt — hála a magyarok Istenének — szaporodunk is. A többi gondolatot olvasóinkra oízzuk, hiszen ezekben mindenki megtalálja azt, ami őt érdekelheti. talános csömört.' VI. Hozzászólás a telepítéshez Az irodalomról. „Egy országban, ahol a lakosság negyven százaléka analfabéta, ahol az úgyis gyér polgárság rettenetes anyagi helyzete nehézzé teszi a magasabbrendü irodalomnak mégis luxusszámba menő terjedését, ott a kiadó sem áldozhat folyton esetleg létező nemesebb ambíciónak, hanem lefelé licitálva, inkább egyszerű kalmárüzleteket csinál. A magyar író is tehát végeredményben abból a sebből vérzik, amely a imai termelési rend társadalmait s ezek között a különösen elmaradt Magyarországot sorvasztja. A tömeg nyomora, a tömeg müveletlensége megakadályozza azt, hogy számára megértő, exisztenciáját biztosító olvasóközönség fejlődjék. Az uralkodó osztály, a hatalmon lévő csoportok maradi, haladasel'enes szelleme megvonja tőle még az állami mecénáskodás póttámaszát is. Egyedül az osztálytalanság nemes mélabújával homlokon jár ma az igazi magyar író. Mintahogy a nagy Vörösmarty írta: „Jár számkivetetten az árva fiú, dalt zengedez és dala oly szomorú!" (Szász Zoltán: A magyar irodalom sorvadásának okairól, Budapest, 1908. Huszadik Század.) Most, hogy nemsokára napirendre kerül a telepítési javaslat, nem ismerjük annak részleteit, de az alábbi sorokban közölt élettani szempontokat olyan értékesnek tartjük a felhasználás céljából, hogy szórói-szóra lehozzuk. Jóllehet egészségügyi szakember véleménye, de úgy találjuk, hogy ezen egyoldalú felfogáson jóval túlemelkedő javaslat foglaltatik benne, az egész összeség, a nemzet számára értékes meglátás. Tehát nemcsupán mezőgazdasági szakembereket kell meghallkatni ennél a problémánál, mert ez valóban nem kizárólag agrárpolitikai probléma. Az itt közölt cikk szerzője Born József dr. székesfővárosi tiszti orvos és az „Egészségpolitikai Szemle" legutóbbi számában jelent meg, amely értékes lapnak egyébként a cikkíró a szerkesztője, íme a cikk: Magyarországon egy szomorú, de tanulságos példa van már arra, hogy milyen módon nem szabad telepítéshez kezdeni. Ez az elmúlt földreform, amely amellett, hogy semmiképpen sem elégítette ki a gazdasági és szociális szempontokat, a magasabbrendű nemzetgazdasági és népesedéspolitikai szempontokat meg sem közelítette. Élénk példa ez arra is azonban, hogy menynyire nem lehet az életet tisztán gazdasági elvek alapján kormányozni, különösen akkor, ha ezek a gazdasági 186