Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 21-22. szám - A stomatológial elv és az orvosi rendtartartás törvényjavaslata

lecsökkentette azt a munkaerő-létszámot, amellyel a községi közigazgatást kifogástalanul ellátni már a múltban sem lehetett, akkor sem, amikor a lakosság a maihoz képest aránytalanul nagyobb jólétben élt, amikor az álltalános szociális kérdések, nemkülönben az egyesek gondozásával járó munka és gond csak szórványos szükségletként jelentkezett. A racionalizálásnak éppen a fordítottja történt a községekben, mert mielőtt a községi közigazgatást ezer béklyójától, szövevényes bürokráciájától, megszabadították volna, szóval mielőtt a felesleges munkákat leépíteni és a munkákat leegyszerűsíteni igyekeztek volna, a munkaerők létszámát csökkentették. Még ha 100%-ben el is tudnám fogadni a szanálási törekvésnek azt a felfogását, hogy az önkormányzatok (háztartásai befolyásolják az álllamháztartás, egyensúlyát, még akkor sem, itudnám elfogadni az ezen egyensúly érdekében megszületett azon intézkedéseket, ameílyek egy főelv érvényesithetése végett egy másik, vagy több más fö elvet áldoz föl Mert igaz az, hogy az államháztartás egyensúllyá fontos nemzeti és államérdek, de nem kisebb államérdek és legalább ugyanolyan nemzeti érdek az is, hogy a közigazgatott nép érdekei kifogástalanul és megelégedésre, de főként idejében nyerjenek kielégítést, hogy a 'közigazgatás tisztviselői abban a helyzetben is legyenek, hogy nelhéz és feldlőségteljes feliadatuknak meg is tudjanak felelni. Hiába ostorozzák a kátyúba rekedt szekérbe fogott igavonót, ha az erőtlen. Már pedig a község közigazgatása ugyancsak belerekedt a vele szemben támasztott igények, a gyors egymásutánban gyártott rendeiletek, a h ín áros bürokrácia mindinkább növekvő kátyújába és a fizikailag és szellemileg, de nem kevésbbé leíkileg agyongyötört, kifáradt, elcsüggedt községi tisztviselő képtelen ezt a szekeret ebből a kátyúból kiemelni és a rohanó élet sima, egyenes országútjára beállítani. Lehetetten egy ily szűk keretekbe szorított cikkben csak vázlatban is elmondani, hogy mélyek azok a tünetek, amelyek a községi közigazgatás csődjét világosan mutatják, ellenben ennek a legközvetlenebb előidézőjét; a községi tisztviselők létszámcsökkentését, olyanoknak kei megjelölnünk, amely az államigazgatás, illetve államgazdaság szempontjából is káros és állítom', hogy több veszteséggel, mint nyereséggel jár az államra nézve Ez a létszámcsökkentés az adómunkálatok 'lelkiismeretes kidolgozását és az adók behajtását is nagyban hátráltatja és az állam ezzel az indokolatlan takarékossággal többet veszít dl a réven, mint amennyit nyer a vámon. Túl a tizenkettedik órán is megmenthetjük még azonban mindazon érdekeket, amelyek a községi tisztviselők létszámcsökkentése következtében érzékenyen szenvednek. Ehhez nem keld más, mini helyes meglátása annak, hogy a községi jegyzők kezéből ki kell venni az adóigazgatást és azt egy külön állami szervre kell bízni és akkor ismét erőre kap a község közigazgatása, de erőre kap a község adóigazgatása is és ennek jótékony hatását érezni fogja a falu mé.pe, de maga az állam is. Ez az a régóta előttünk fekvő gordiusi csomó, csak az a bölcsesség kell hozzá, mely azt szétvágja. J.0.G.E.L.E.T IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIII A stomatológial elv és az orvosi rendtartás törvényjavaslata A 'napirendre tűzött orvosi rendtartás törvényjavaslata súlyosan érinti egy olyan foglalkozási ágnak a sorsát, amelynek szabályozása nálunk még nem történt meg és eme tény mellett nem mehetünk el szó nélküli. Mert ha el is tekintünk az olyan sokszor labilis társadalmi igazságoktól, amdlyeket sok esetben érthetően tud befolyásolni a politikai felfogás, vagy célkitűzés, de igazságtalanságot kell látnunk ebben az esetben olyan tényekben, amelyet a tudomány igazsága támaszt álá. Ha politikailag el is lehet térni a többi kultúmemzetek célkitűzéseitől és belső berendezettségétől, a tudományos szempontok megdönthetetlen igazsága, ha azt politikai befolyások kezdik ki, menthetetlenül! visszasúlyt olyan téren, ahol az még nemzeti célkitűzésekben sem kívánatos. Mert eltekintve attól az alapigazságtól, amely azt célozza egy társadalmi együttélés keretében, hogy az önálló exisztenciákat egy egészséges gazdasági folyamat révén szaporítani kell, mert az egyedek megerősítéséből épül fel az érős közösség is, nem fogadhatjuk el azt az utóbbi időben megerősödő tendenciát, amely úgy akar segíteni egyes foglalkozási ágakon, hogy előbb agyonüti a meglévőt és az így megüresedett hdlyet akarja biztosítani a másiknak A most tárgyalásra kerülő, orvosi kamarák felállításáról szóló törvényiavaslatot, ha nagyjából helyesnek is tartjuk, nem tudjuk osztani az abban foglalt egy-két olyan paragrafusnak a létjogosultságát, amely paragrafusok szerzett jogokat semmisítenek meg máról holnapra. Súlyos hibák csúsztak be itt a javaslatba, amelyeket feltétlenül „orvosolni" kell. Mert, amikor az indokolás feli is sorolja azt, pl., hogy az orvosi kamarákat, mint érdekképviseleteket a külföldön Németországban, Ausztriában, Csehszlovákiában, Belgiumban, Romániában stb. már megvalósították, akkor elfeledkezik annak felsorolásától, hogy ugyanezen államokban, sőt még többiben is, a fogászattal foglalkozók rendje is már rég szabálvoztatott, mégpedig olyan elvek szerint, amelyeket az élet és a gyakorlat igazolt, szentesített, valamint az ú. n. stomatológiai elv teljes félretolásával. Ezen fordul meg Magyarországon ennek a kérdésnek az egész rendezetlensége már évtizedek óta. Ugyanis a nyugati, sőt a keleti államok is azzal a szintén már tudományosan is alátámasztott élv alapján rendezték ezt a kérdést, amely szerint a fogászat jó és helyes gyakorlásához nem. kell a teljes orvostudori kiképzés, sőt ellenkezőleg ennek az elvnek köszönhető, hogy a fogászat olyan magas nívóra emelkedett az utolsó évtizedekben, mert azt nem orvosok, hanem kizáróla a fogászattal foglalkozó „dentisták" űzték (nálunk fogtechnikusok elnevezés alatt ismeretes foglalkozási ágazat). Csak nálunk rendezetlen ez a kérdés már 171