Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 21-22. szám - Az abesszin háború - magyar szemmel

ekkor átlépte az Abesszin határt és ezzel számunkra is döntő jelentőségű cselekedetre vállalkozott. Az afrikai háború diplomáciai előzményei és indokolásai részünkre nem érdekesek, de annál inkább lényegesek annak tényleges indítékai és eshetőségei, hogy genfi állásfoglalásunk egyenlegét megalkothassuk és a jövőre nézve előkészüljünk. Minden lehetőséget meg kell latolgatnunk, hogy egyetlen fordulat sem hozhasson meglepetésszerű politikai rajtaütést. Töprengéseink három szempont köré csoportosulnak, a háború alatti eshetőségek, az olasz győzelem és az olasz vesztés megítélésére. A genfi határozat értelmében Olaszország ellen büntető szankciókat foganatosítanak. Mindazok az államok tehát, amelyek Olaszországgal szolidárisnak mutatkoztak, illetve a szankciók ellen szavazlak, az olasz külkereskedelem monopóliumához jutottak, ami jó üzlet is lehetne, ha az Anglia által kierőltetett rendszabályok Olaszországon keresztül nem vonatkoznának annak barátaira is. Ha például az angol font kiegyenlítési alapot egy Líra-kontremine-re mozgósítanák, ez természetszerűleg visszahatna Olaszországgal szoros kapcsolatban levő államokra is és súlyos következményekkel járna minden hitelezőjére nézve. Nincsen még tisztázva, hogy genfi állásfoglalásunk és elvi magatartásunk, gyakorlati következményeket is von-e maga után, vagy elveink fenntartása mellett a szankciókhoz és kitartunk Olaszország mellett. Elfogadjuk illetve el kell fogadnunk a velejáró kockázatot, ami azt is jelenti, hogy szorosabban kapcsolódunk Olaszország gazdasági sorsához és annak a mainál nagyobb mértékben függvényei leszünk. Balsiker esetén külkereskedelmünk és pénzforgalmunk megkötöttsége folytán a nagyközönség felé letompíthatjuk a következményeket, ami azonban korántsem jelenthet vigaszt, mivel megroppanthatja örvendetesen javuló gazdasági állapounkat. Kalkuláció dolga, hogy nem volna-e jobb üzlet kimenekülni az olasz hadi szerencse esetleges hasznából és az így előálló veszteséget valahol másutt a politikai számlán leszámítolni. Más kérdés, ha ebben az üzletben tehát a szankciók megkerülésében Németország nyíltan vagy titokban részt vesz. A német ipar részvétele tompítaná egy esetleges contremine erejét és az angol tőke érdeklődését valószínűleg Németország felé is terelné. Ez azonban optimisztikus beállítás. Jelenleg két középeurőpai állam vesz részt az olasz siker kivívásában: Magyarország és Ausztria. Ausztria sorsa Németországhoz való viszonyánál fogva a miénktől némileg eltérő erőktől függ, jóllehet politikai helyezkedése szerencsés esetben számunkra is előnyt jelenthet, hiszen még a szankciókat villogtató államok is szivesebben látják Ausztriát Olaszország oldalán, mint lassanként eltűnni a német ölelésben. Ez döntő körülmény amellett, hogy bár óvatosan, de mégis belebocsátkozhassunk az olasz üzlet további folytatásába, Németország égisze nélkül is, mivel egy adott pillanatban az esetleges bajt Bécsen keresztül Párizs vagy London zsebébe tolhatjuk. Részünkről úgysem lehet szívügy az abesszíniai hadjárat, legfeljebb egy Anglia és Franciaország által reánk kényszerítet't egyeltlen gazdasági lehetőség kihasználása, az adott esetben nagyobb kockázat terhe mellett is. Mindezek természetesen csak arra az esetre vonatkoznak, ha a genfi határozat valóban komoly döntésnek minősíthető és nem-e egyszerű számítás eredménye, hogy mint Amerikában a prohibíció idején a szeszes italt, a szankciók idején a fegyvereket a „tilos" felárával szállíthassák. Politikai mérlegelés szempontjából az olaszabesszín ügy és annak diplomáciai fejleményei jóval bonyolultabbak és a következtetések és jóslatok jóval nehezebben eszközölhetők. Magyar szempontból nehéz eldönteni, hogy minek örüljünk. Mondjuk, hogy az öszszes büntető szankciók megbuknak és Olaszország teljes egészében elfoglalja Abesszíniát Az ipari nyersanyagok bőségén felül óriási mezőgazdasági területekhez jut. Természetesen ezeket a nagy mezőgazdasági területeket kihasználandó megfelelő méretű kolonizációt hajt végre, rizs- és gabonaföldeket teremt, s a Szuezi csatornán keresztül olcsó hajókon éjjel nappal önti Itáliába az élelmiszert. Ha nem ez volna a célja, egész bizonyosan nem is bocsátkozott volna a háborúba. A magyar-olasz-osztrák hármasszerzödés tehát illuzoriussá válik és mi magyarok búzánknak új, más piacokat keresheJünk. Az olasz tőke teljes egészében Abesszíniával foglalkozna, s az Olaszország révén megnyíló ipari nyersanyag piacokat rekompenzációs lehetőségek hiányában nem vehetjük igénybe. Fel kell azonban tételeznünk, hogy Olaszország genfi állásfoglalásunk jutalmául kitart mellettünk, mint európai hombárja mellett. Magatartásunkért kijárna ez az előzékenység, csak hogy akkor az abesszin búzaárakkal fogjuk felvenni a versenyt, ami egyenlő volna Olaszország gazdasági hübéruraságának elfogadásával, mivel a magyar földnek legfeljebb csak a fuvardifferenciával drágábban szabad termelni, mint az imént felszabadított abesszin rabszolgáknak. Erre a álláspontra pedig semmiesetre sem helyezkedhetünk. Azon esetre, ha Olaszország csak részben foglalja el Abesszíniá*, s az ország másik fele megmarad a négus birtokában, vagy angol protektorátus alá kerül, Olaszországgal való viszonyunk egészen másképpen alakul. Olaszország ebben az esetben is győztesként kerül ki a háborúból, és lényegesen kisebb pénzügyi áldozatok árán hatalmas ipari nyersanyag forrásokhoz jut és gyorsabban lendül fel, mintha egész Abesszínia pacifizálására vállalkoznék. Egy hosszú, évekig tartó harjárat ugyanis, teljesen kimerítené Olaszország gazdasági erőit, eltekintve attól, hogy kimoly veszélyt jelentene a fascizmus megmaradásának. Gyorsabban pergő események és. terjedelmes siker mellett megszerzendő béke kétséktelenül olasz szempontból is a legszerencsésebb fordulat volna. A Líra háborús elértéktelenedése legfeljebb hasznot jelentene, mivel átmeneti jellegénél fogva a devalorizáció csak kiürítené a túlzsúfolt ipari raktárakat, s a megszerzett és egy békekötéssel biztosított vagyontöbblet mellett új munkának és az olasz nemzeti vagyonnak újabb gyarapodására nyitna utat. De akár hosszú, akár rövid lejáratú lesz az olaszabesszín hadjárat, az úgynevezett szankciók következménye kétségtelenül az lesz, hogy Olaszország KözépEurópában dömpingárakon fogja iparcikkkészleteit kiárusítani. A háború időtartama azonban nem egye166