Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 19-20. szám - Pénzügyi rendszerünk és hitelszervezetének reformja

a ténynek, hogy a közpénztárak teljes névértékben teljesítésként elfogadják: magára a törvényes pénzügyi rendszerre megsemmisítő hatása van. Mert ezek a tények teljesen függetlenítik a papírpengőt az aranyfedezettől. Anynyira, mintha aranyfedezet egyáltalán nem is volna. A papírpengőnek forgalomképessége nem az aranyfedezetben, hanem az államhatalomnak azokban a tényeiben gyökerezik, mely tényeivel a kényszerforgalmat elrendelte és ezeket a kényszerforgalmi eszközöket köztartozások teljesítéséül elfogadja. Az állami, helyesen: a nemzeti szuverenitásnak eme tényei mellett nemcsak eltörpül, hanem teljesen közömbös az aranyfedezetnek kérdése, teljesen közömbös az aranyfedezetű rendszer is, még tovább: maga a Magyar Nemzeti Bank intézménye is teljesen közömbös. Mert a nemzeti szuverénitásnak említett tényei pl. a Debreceni Első Takarékpénztár Rt. által kibocsátandó papírpénzjegyeknek is a belföldön akadálytalan forgalomképességet biztosíthatnának. Csak látszat, csak képzelet, csak fikció tehát az, mintha az aranyfedezetü rendszer, vagy éppen az aranyfedezetkészlet, mert a valóságban a nemzeti szuverénitásnak említett tényei ruházták fel a MNB Rt.-nak papírpénzét forgalomképességgel. A MNB Rt. aranyfedezetkészletével a papírpengőnek forgalomképessége még azért sem hozható kapcsolatba, mert, mint azt az előzőkben számszerűleg kimutattam: az 1931-ben keletkezett valutaadósságának fennálló részlete miatt nemcsak az időközönként kimutatott fedezetkészlete, hanem még alaptőkéje is — problematikus. Nem aranypénzt helyettesítő forgalmi eszköz tehát a papírpengő, hanem mint a nemzeti szuverenitás akaratának egy megnyilatkozása: hiteljegy. A nemzeti szuverénitásnak ebben az akaratkijelentésében viszont csak a szellemi vakok nem látják a nemzetnek a felelősségét. A magyar valuta a törvény által felépített rendszer és intézménye ellenére is csak a látszat szerint aranyvaluta, valójában pedig a nemzetnek hallgatag és tényleges felelősségén nyugvó hitetvaluta. És most Faragó Miksa ,,A Kossuth-bankók kora" című könyvéből vett idézetekkel szólaltassuk meg Kossuth Lajost, a történeti Magyarországnak időrendben első pénzügyminiszterét. Mindenekelőtt szemléltetve látjuk ebben a könyvben Kossuth Lajosnak azt a gigászi küzdelmét, amit az Osztrák Nemzeti Bank tehetetlensége és rosszakarata, meg a pénzváltási nehézségek miatt végkép megakadt gazdasági forgalomnak fellendítése érdekében az 1 és 2 forintos bankjegyeknek 40%-os nemesérc fedezettel kibocsátásával teljesített. Ez a gigászi teljesítmény aztán a nemzetiségek nyílt lázadásakor még fokozódott. A trianoni Magyarországnak mai gazdasági helyzetével szemben is tökéletesen helytálló Kossuth Lajosnak 1848. augusztus 24-én, a nemesérc fedezet nélküli papírpénzjegyek kibocsátására irányuló javaslatának tárgyalása közben elhangzott, valóban klasszikusnak nevezhető következő kijelentése: ,,... nem tagadom, vannak s lehetnek egyes körülmények, midőn bármit javasoljon is a tudomány, a percnek kénytelensége praktikus lépéseket igényel." Valóban: bármit javasoljon a ma teljesen tehetetlennek bizonyult jegybanktudomány: a régen kitaposott utakon már végkép megrekedt a régen kipróbált aranyfedezetű rendszer. Ennek a rendszernek még oly klasszikus tételei is orthodoxiának bizonyultak. És nem alkalmasak arra, hogy általuk a legégetőbb problémákat, a munkanélküliséget, az adósságok leértékelését, a nemzeti konverziói megvalósítsuk. Ezek a legégetőbb és sorsunkat eldöntő pénzügyi problémák a jelenvaló közgazdasági viszonyokvigasz és kilátástalansága miatt valóban praktikus lépéseket követelnek. Praktikus lépés: a hitelszervezetnek és a pénzügyi rendszernek (az előzőkben elmondott módon) közérdekben átalakításai a községi és ezen az alapon a nemzeti pénzügyi önállóságnak megalkotása, a Községi Takarékpénztáraknak országszerte a község közönségének, az új Nemzeti jegybanknak pedig a nemzetnek nem hallgatag, hanem nyílt felelősségére megalapítása. Az ekként megszervezett Nemzeti Jegybank papírpénze sem lesz aranyat helyettesítő pénz, hanem szintén hiteljegy. A jegybanktudomány 1848-ban is nemesérc fedezel ellenében javasolta a papírpénzjegyeknek kibocsátást. A nemesérc beszerzése azonban akkor is le nem küzdhető akadályokba ütközött. A Bécs által reánk gyújtott nemzetiségi lázadás és a kamarillának egyéb cselszövényeivel szemben, most már „a haza megmentése" követelte a jegybanktudománnyal nem egyező ,,praktikus lépéseket". Ezzel a tudattal öntött bátorságot és elhatározási képességet Kossuth Lajos 1848. július 11-iki szónoklatával a képviselőházba, mondván, hogy: „A haza védelmére van pénz, lesz pénz. Nem hagy el a nemzet és ha elhagyna: teremtünk az egekből, s ah az ég elhagy, a pokolból is." Ezekkel a villámokat szórt szavakkal jelezte Kossuth Lajos a nemesérc fedezetnélküli papírpénz kibocsátást. A nemesérc fedezetnélküli papírpénz kibocsátása körül kifejlődött heves országgyűlési vitában senki sem kísérelte meg Kossuth Lajos következő kijelentésében foglalt igazságoknak cáfolatát: ,,... a papírpénznek értéke, vagyis inkább a forgalmi elfogadása függ azon hiteltől, mellyel a közvéleményben találkozik, ezen hitel pedig függ azon garanciától, mellyel annak értéke a törvényhozás által biztosíttatik." Ezt a szentenciát alkalmazhatjuk a MNB Rt. papírpengőjére. A papírpengőnek forgalomképessége függ a közvélemény által neki tulajdonított hiteltől, ez a hitel pedig a nemzeti szuverénitás által biztosított attól a garanciától, hogy a közületi pénztárak köztartozások teljesítéseként azt teljes névértékben elfogadják. Az 1848-as törvényhozás ennél a garanciánál még tovább is ment. Az országgyűlés mindkét háza által elfogadott (de a király által nem szentesített) törvényben is, továbbá a papírpénz szövegében is, Kossuth Lajos indítványára nyíltan kimondta, hogy azoknak „teljes névszerinti értéke a közállomány által biztosíttatik." Ennek a kettős garanciának nyilt kimondásával jöttek forgalomba azok az (5, 10, 50 és 100 forintos) papírpénzek, amelyeknek kibocsátását „a percnek kénytelensége": a haza megmentése követelte. Ezek voltak „a közállomány minden mostani és jövendő közjövedelmeivel biztosított" ú. n. Kossuth-bankók. Ezek a papírpénzek tehát nyiltani és világosan a nemzetnek arra a felelősségére, mint eszményi fedezetre bocsáttattak ki, amit a MNB Rt.-nak papírpengöje ma is hallgatagon és állandóan terhel. Ezeket a percnek kénytelensége által, a haza megmentése érdekében követelt és eszményi fedezet ellenében kibocsátott papírpénzeket aztán épp úgy üldözte a császári önkény, mint üldözte az akkor szintén megrekedt gaz151