Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 15-16. szám - Mikor tűzik napirendre a biztosítás államosítását?

Rakouszky Iván megmarad a Közmunkatanács élén Megfelelő ember a megfelelő helyen Rakovszky Iván, a Közmunkatanács elnöke, legutóbb hosszabb ideig tárgyalt Gömbös Gyula miniszterelnökkel s jóllehet a tárgyalásról semmit nem közöltek, nyilvánvaló volt, hogy a tárgyalás tisztázza és eldönti a Közmunka­tanács legfőbb vezetésének kérdését. Örömmel lehet meg­állapítani, hogy az ügy általános megelégedésre intéző­dött el, ama megoldás alapján, hogy Rakovszky Iván érté­kes munkásságát a Közmunkatanács és ezzel kapcsolato­san a főváros számára továbbra is biztosították. Rakovszky Iván megmarad a Közmunkatanács élén s most, mikor a régi lelkesedéssel és iníenzivitással fogott régi tervei és új elgondolásai megvalósításához, legfeljebb azon lehetne csodálkozni, hogy Rakovszky Iván távozásá­nak gondolata egyáltalán föl is vetődhetett. Nyolc eszten­deje működik a Közmunkatanács élén s ez a nyolc esz­tendő, amely a lankadatlan munkának, az eredméyt-ered­ményre halmozó működésnek ideje volt, mindenképpen al­kalmasnak bizonyult arra, hogy a Közmunkatanács szük­ségességét, amelyet a Rakovszky-éra előtt sokan és sok­szor kétségbevontak, döntő érvekkel, korszakos eredmé­nyekkel biztosítsa. Ez az intézmény az elmúlt nyolc esz­tendő alatt igazán nem kerékkötője volt a főváros sok te­kintetben amerikai arányú fejlődésének, hanem irányítója, ösztönzője és lendítő ereje. Könnyen realizálható tervek és nagyszabású gondolatok indultak el a Döbrentei-téri palotából s valamennyi terv, valamennyi elgondolás ma­gán viseli a legfőbb vezető szárnyaló fantáziájának, a vi­szonyokkal számoló józanságának és aktivitásának bé­lyegét. Ennek a munkának diadalmas eredménye elsősorban a tündérligeté szépült Margitsziget, amily kétségtelenül annyi idegent vonzott a magyar fővárosba és annyi ál­landó, évről-évre visszatérő barátot szerzett a világvárossá épült és szépült Budapestnek, hogy ennek a varázsnak gazdasági és pénzügyi jelentőségét statisztikai adatokkal lehetne lemérni. Az a szeretet, amellyel Rakovszky Iván a Margitszigeten csüng és az az invenciózus buzgalom, amellyel a sziget vonzó és gyönyörködtető attrakcióinak számát szinte napról-napra szaporítja, az országnak egyik kiapadhatatlan jövedelmi forrása, a leghatásosabb idegen­forgalmi propaganda, amelynek lendülete és intenzivitása ma már magától növekszik. Ugyancsak a Közmunkatanács legújabb érájához, speciálisan Rakovszky elnökségéhez fű­ződik az új Lipótváros megszületése. A Dunapart homok­buckáin, a kietlen és sivár malomépületek helyén keletke­zett ez a városrész, amelyet naponta meg lehet csodálni s amelyet újra meg újra fel kell fedezni. Ennek a városrész­nek megteremtése közben már szakítottak a levegőt elzáró sikátorokkal s a park, amelyet a városrész közepén létesí­tettek, valósággal közvetíti az új városrész lakój számára a Duna friss levegőjét és a Margitsziget fáinak illatát. Nagyszerű alkotása ez a modern városrendező program­nak, korszakos jelentőségű és megragadó értékű sikere az alkotó munkára elevenített Közmunkatanácsnak. Nem szabad azután megfeledkezni arról sem, hogy á Rakovszky-rezsim, amellyel szemben a hálátlanság olyan mértékben nyilvánult meg, hogy Rakovszky Iván elked­vetlenedésébe és távozásába is beletörődtek volna, juttatta döntő stádiumba a Tabán ügyét is. Hosszú kapacitálás után a székesfőváros vezetői is elfogadták és magukévá tették azt a gyönyörű gondolatot, hogy az új Tabánnak kettős hivatása van: egyrészről szolgálnia kell az idegen­forgalom ügyét, másrészről bizonyos kapcsolatot kell te­remtenie a ma és a holnap, a szerény keretek között mű­ködő Budapest-fürdőváros, meg a nagyarányú, a külföldi világfürdökkel is a siker minden garanciájával versengő hatalmas világfürdő között. Ennek a gondolatnak jegyében varázsolták a lebon­tott házak, az eltüntetett zeg-zugok helyébe azt a nagy­szabású kertet, amely nemcsak a szemet gyönyörködteti, de a üdőt is táplálja. És az a munka is, amely a Boráros­tér környékén tapasztalható s amely munkából az új élet­lehetőségeket teremtő híd bontakozik ki, szintén mintegy ritmusát jelzi annak a nemszünetelő munkának, amelynek Rakovszky Iván ad irányt és szinte példátlan lendületet. A mult, az eddig végzett munka alapján tehát igazán nem lehetne megérteni, hogy a különböző személyi kombi­nációk a Közmunkatanácsot is kikezdték és ennek az in­tézménynek elnöki székébe is újabb és újabb jelölteket tippeltek. A jelen és a jövő azonban szintén nem kedvez a kom­binációkat illető találékonyságnak és buzgalomnak. A Közmunkatanács elnöke ötvenéves férfi, tele ambí­cióval, munkakedvvel és energiával és annyi értékes terv­vel, amennyivel a jövőnek nemcsak irányt szabhat, de amely tervek révén a következő generációkat is elláthatja kellő munkával. A Rakovszky-rezsim máris elkészült az Andrássy-út meghosszabbításának tervével és e nagy­arányú terv alapján — ugyancsak Rakovszky iniciativá­jára — ezt a pompás sugárutat egészen az a'sórákosi ré­tokig vezetik. Az Óbudai-híd, amelynek tervéről annak idején — Rakovszky Ivánnal való beszélgetés során — lapunk is megemlékezett, ugyancsak a megvalósulás stádiumába jutott. Eldöntötték, hogy az Óbudai-híd mint­egy százméternyire lesz a Margitsziget felső csúcsától, le­bonyolították a hídfő rendezéssel kapcsolatos kérdéseket, sőt kisajátították azokat a területeket is, amelyekre a híd­építéssel kapcsolatosan szükség lesz. Minden akadályt elhárítottak abból az útból, amely a híd építésének meg­kezdését eddig hátráltatta. Megvannak azok a tervek is, amelyek alapján a Római-fürdő ügye megoldódik. Ezek a tervek minden tekintetben megfelelnek annak az ideális elgondolásnak, hogy a végső érvényességgel szabályozott kultúrát, a sport jövőjének nézőpontjából megmérhetetlen Római-part a főváros sportoló polgárságának fokozottabb értékű lehetőségeket, szivet erősítő és tüdőt tápláló higé­niát nyújtson. De realizálhatóvá fejlesztette és gyúrta Ra­kovszky a Duna-korzóra vonatkozó fantasztikus terveit is. Igaz ugyan, hogy a villamosközekedés ezeknek a tervek­nek hamaros megvalósulását akadályozza, minden remény megvan azonban arra, hogy a villamos, amelyet ma mái­igazán könnyen lehet más közlekedőeszközökkel helyette­síteni, elkerül a Dunapartról és ilyenformán lehetőség nyíl­hatik, sor kerülhet a Duna-korzóra vonatkozó tervekre is. Nem is a személyi érdek követelte meg tehát, de a főváros és az ország érdeke kívánta, hogy Rakovszky Iván kivételes képességeit a Közmunkatanács elnöki székében a magyar metropolis javára biztosítsák. 128

Next

/
Oldalképek
Tartalom