Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 15-16. szám - Az uj ügyvédi rendtartásról

lásra vinnék, akkorra már csak egy kis csoport maradna antilegimista, olyan megyényi, akik büszkén mondák — mint mondották 1527-ben I. Ferdinándnak: ,,Ugocsa non coronat" . .. Nálunk ma ez a prognosztikon. KÖZIGAZGATÁS llf lllllllllllllllllllllllllllllllllllllJIlllflIllllllllllllllltlIllltlJIIUlllllIllUllllllfttlIflIIIttlItlIHllIIIIIII A KÖZIGAZGATÁS ÁTSZERVEZÉSE. Most van előkészület alatt a belgyminisztériumban a közigazgatás átszervezése. Régi elgondolás már az pl., hogy arányosítani kell a vármegyéket, sőt a háború előtti időkben is volt már erre tervezet, minden esetben az ősi vármegyei rendszer épségben tartása mellett, csupán hozzáidomítani a modern időkhöz a gazdasági, kereskedelmi és ipari fejlődés szerint. Nagyon fontos szerepet játszott ezeknél az elgondolásoknál az utóbbi évtizedekben kialakult nagyobb városközpontok, közlekedési gócpontok, mint kiindulási bázisok, miután a közigazgatási munkálatok arányos elosztása, igazságügyi, jogi, stb. szolgálatok szempontjából nagyon fontossá vált a járások olyan elosztása, hogy ne legyenek egyes járásbírósági központok túlterhelve, valamint a jogkereső gazdatársadalomnak is könnyebben hozzáférhetők legyéének a bíróságok. (Éppígy a pénzügyigazgatóságok, katonai körzetek stb.) Mint a legutóbbi kultuszminiszteri reformnál, ahol 8 tankerületi csoportra osztották az országot: 1. Budapest, 2. Budapesti-vidék, 3. Székesfehérvár, 4. Szombathely, 5. Pécs, 6. Szeged, 7. Debrecen, 8. Miskolc, úgy most ehhez arányítva akarják az országot 7 közigazgatási kerületre felosztani, amelyek a következők lennének: 1. Budapest, 2. Győr, 3. Szombathely, 4. Szeged, 5. Pécs, 6. Debrecen, 7. Miskolc. Ebben a hetes számban érdekesen tér vissza a régi Wekerle-féle terv, aki az egész országot 48 megyére akarta felosztani arányosan, s 49-ik lett volna Horvátország, tudvalevő, hogy Horvát-Szlavonország úgy területre, mint lakosság számára a régi Nagymagyarországnak pontosan az 1/8-át tette ki. A közigazgatási felosztásnál tekintettel kell lenni a nemzetiségi népesség eloszlására is, igen helyesen merült fel például a telepítés kérdésénél az a gondolat, hogy megvalósítsák az ú. n. „sövény-telepítést", vagyis a határszélekre, ahol idegen nemzetiségek laknak, oda színtiszta magyar telepeseket tennének, akik élő határőrei lennének a magyarságnak és egyben elősegítenék a nemzetiségeknek, a magyar érzelmüeknek a gyorsabb asszimilálódását. Nem lényegtelen ez a kérdés ebből a szempontból sem, mert pl. Pethes László ny. főispán, aki sokat foglalkozott a vármegyék arányosításával, írta egyik értekezésében, hogy: „mivel pedig a hadkiegészítő, illetve honvédkerületi parancsnokságok is a vármegyék szerint igazodtak, innen volt, hogy az anyaország területéről kiegészített 41 gyalogezred közül csak 21 volt magyar, míg 20 már a nemzetiségekre esett (tót, rutén, oláh, szerb). E helytelen beosztás is oka volt részben a világháború elvesztésének." Ez ugyan egy kissé túlzott megállapítás, de tagadhatatlan, hogy igen fontos a nemzetiségi kérdés is a közigazgatási kerületek megállapításánál. ÚJPEST BOTRÁNYAI. Kevés olyan vidéki város van, mint Újpest, ahol úgyszólván minden év meghozza a maga kis botrányát, közigazgatási szempontból. Legutóbb az adóhivatali visszaéléssel kapcsolatban szerepelt ismét Újpest a műsoron. Ha kissé végigtekintünk az elmúlt évek történetén, akkor sorra megjelennek a Phöbus-ügy, az Ister-ügy, a járdakövezési járulékok ügye, a Speyer-kötvények visszavásárlási ügye és így tovább. Kevesen tudnak választ adni arra a kérdésre, hogy miért van ez? Máiévekkel ezelőtt emlékeztünk meg ezekről az ügyekről és akkor követeltük, hogy a belügyminiszter függessze fel Újpest autonómiáját és állítson kormánybiztost a város élére mindaddig, amíg ezek az ügyek mind le nem likvidáltatnak, amíg tiszta helyzet nem teremtődik ebben a hetvenezer lakosságú megyei városban. S azóta történt a legutóbbi adóhivatali botrány ... Meddig még? NYUGDÍJAZÁS ÉS A FIATALOK. A belgyminiszter leiratban fordult a törvényhatóságokhoz, amelyben nyomatékosan felhívta a törvényhatóságokat, hogy saját hatáskörükben vigyék keresztül a teljes szolgálati idejüket kitöltött önkormányzati alkalmazottaknak a nyugdíjazását, márcsak azért is, hogy ezzel is utat nyithassanak a fiatalok elhelyezkedési lehetőségeire. Ugylátszik most már mégis csak keresztülviszik, hogy ne legyenek visszatartások, amit végeredményben csak helyeselni tudunk, miután nincs nélkülözhetetlen munkaerő, bármily nagy gyakorlattal is rendelkezzék valaki. A JEGYZŐK KÉRÉSE. Terjedelmes felterjesztéssel éltek a községi jegyzők felettes hatóságukhoz, amelyben elpanaszolják, hogy milyen óriási munkahalmazatot ró rájuk a sok új rendelkezés, különösen sok munkát adtak az utóbbi években a gazdavédelmi rendelkezések. Sajnos, igazuk van, nagyon sok a munkájuk és napról-napra fokozódik. Hihetetlen milyen nagy munkaanyaggal kell megbirkózniok, milyen túlterheltek a sok ezer statisztikai összeírási kényszerrel és amellett még mindig nincs elintézve, hogy fizetésüket pontosan meg is kapják. Különösen áll ez azokon a vidékeken, ahol az időjárás okozta súlyos károkat szenved a lakosság és az adófizetés nehezen megy, vagy egyáltalán nem folyik be adó. A közigazgatási reformnál, reméljük, sor kerül a jegyzők helyzetének is a rendezésére, úgy a munka tekintetében, mint az anyagi vonatkozásokban is. 125