Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 15-16. szám

FŐVÁROS ,i '!.•!,,! I,;. i i!Mi;ii![<. ; •'ii- ; •!!'• • :M:|H'. • MM ,•• n M'!:: n jMir.in ; 11:'11• 111:11 ü,, < ü üi ini :M'íi.:ii.i':iii i'ni;'í!' .M :; M:MI'-,!'. :i!.í!,IMi: I Az adminisztráció társasjátéka Sok a nagyfizetésü hivatalnok Hiába minden taktika: le kell építeni Másfélévvel ezelőtt került a törvényhozás elé az új fővárosi törvény tárgyalásra, azóta megnyugodtak a kedélyek minden vonatkozásban és a kormányzat teljes mértékben magáévá tette az autonómia elvét. Az új választás után a két vezető párt megegyezett és így közös erővel fogják keresztülvinni az autonómia útján mindazokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek a főváros vagyoni helyzetének a rendezésére. Tehát a szó szerint vett politikumnak eleget tettek, azonban nyitva maradtak még olyan kérdések, amelyek nem tartoznak a politika körébe, hanem a szomorú valóságéba. Már pedig a politika ezt megoldani nem tudja. A felügyeleti hatóság csak azt látja, hogy semmi változás nincsen azokban a kérdésekben, amelyek miatt másfél évvel ezelőtt megalkották az új fővárosi törvényt. Ha a főváros kérdéseiről beszélünk, akkor három faktort kell szem előtt tartanunk, mégpedig: a felügyeleti hatóság, vagyis a belügyminisztériumot, az adminisztrációt, vagyis a főváros vezetőségét és végül az autonómiát, a főváros polgárságának választás útján beküldött képviselőit. Ezek közismert dolgok és hogy ezt itt felsoroltuk, csakis azért történt, mert szemlélhetővé akarjuk tenni azt a társasjátékot, amelynek most már közel két éve vagyunk csendes szemlélői és tanúi, a milliós főváros polgársága, akik többsége tájékozatlanul és érthetetlenül áll sok-sok kérdés előtt, nem érti miről van szó. A főváros autonómiája és az adminisztráció arra vannak hivatva, hogy együtt intézzék a város sorsát, polgáraik anyagi és szellemi jólétét fokozzák és felvirágoztassák ezt a várost. Viszont a belügyminisztérium hivatása az, hogy a nagy közösség, az egész állam szempontjából felügyeljen a főváros sorsára. Egyet mindjárt le kell szögeznünk: az adminisztráció két tüz között áll. egyik oldalon a felügyeleti hatóság, másikon pedig az autonómia kívánságaival, óhajaival és az utóbbinál sok esetben, politika is találtatik. A felügyeleti hatóság munkájába úgyszólván kevés politikum kerülhet bele, miután főleg a rideg számok alapján dolgoznak és ragaszkodnak is ahhoz, amit a számok mutatnak. Elég sok bajuk van ezekkel a számokkal. Itt van az a pont, ahol különbség van a magánvállalkozás és egy közületi mérlegkészítés között. Mert amidőn egy magángazdaság mérleget állít fel, akkor annak eredménye csak egyféleképen magyarázható, ahhoz kétség nem fér, viszont egy közületnél azt látjuk, hogy a számok után nem eredmény és következtetés következik, hanem — politikum. Politikum és diplomácia. Hihetetlenül finoman kifejlődött taktikai vonásokat láthattunk az utolsó két évben a főváros adminisztrációnak az összes gesztióban. így történhetett meg az, hogy amíg a költségvetés deficitet mutatott, addig a főváros „rajongói", pártpolitikusok, bizonygatták, hogy nincs deficit. S íme igazuk lett nekik is. Eltűnt a deficit. Olyan zsonglörködést végzett az adminisztráció, ami csodaszámba mehet. Volt ugyan egy kis sovány emberke, bizonyos Borvendég nevezetű, akinek más volt az álláspontja és aki célul tűzte ki magának, hogy rendbehozza ennek a városnak a dolgait, azonban ebben még életében ismeretlen erők lefogták a kezét és a halál váltotta meg őt kettős szenvedésétől: betegségétől és az intrikáktól, amelyben hivatalnoktársai részéről bőven volt része. Az új fővárosi törvény és az ezzel járó különleges felhatalmazás tulajdonképen az ő részére készült, de a kifürkészhetetlen sors megakadályozta abban, hogy tervét keresztülvigye. Halála után jött Sipőcz a főpolgármesteri székbe, közben nagy görögtüzes kibékülés történt politikailag is, a különleges felhatalmazás hat^hónap múlva lejár és nem történt eddig semmi. Maradt minden a régiben. Sikerült az adminisztrációnak a célját elérnie, vagyis: maradjon minden a régiben és folytatódjék továbbra is az a gazdálkodás, amely hihetetlen terheket ró az adózókra, de amely alkalmas arra, hogy saját pozícióikat megtartsák és egyéni ambíciókat kielégítsék úgy erkölcsileg, mint anyagilag. Távol áll tőlünk Éber Antal politikája és felfogása közületi dolgokban, azonban nem mehetünk el szól nélkül némely megállapítása mellett, amelynek legutóbb adott hangot egyik napilapban. Teljes mértékben osztjuk aggodalmát és felfogását abban a tekintetben, hogy a főváros túlméretezett adminisztrációs kereteit le kell bontani, mert túlontúl magas terheket ró ez a főváros polgárságára. Ha nem is tudjuk elfogadni Éber Antal bankelnöki mentalitását abban a tekintetben, hogy a közületi célkitűzéseket is csak abból a szempontból tudja megítélni, vájjon menynyire jövedelmezők a vagyonkezelések, lévén ugyanis nagy különbség egy magánvállalkozás és egy közület célkitűzései között, azt azonban el kell fogadnunk, hogy a jelenlegi helyzet nem maradhat. Mert akkor, amidőn a főváros lakosainak száma a háború előtti évhez viszonyítva úgyszólván csak 150.000 lélekkel szaporodott, akkor teljesen indokolatlan a közigazgatási költségeknek (személyzeti fizetések) 6.8 millió pengőről 14.1 millió pengőre való feldagasztása. Ezt a 117