Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 13-14. szám - Pénzügyi rendszerünk és szervezetének reformja (5. [r.])

nél kevesebb érdeksérelmével, minél rövidebb idő \ alatt. Ha a mai partementet tekintjük, azt találhatjuk, ^ hogy nincs oly javaslat, amelyet ne pofötiki iszeraponitoik szerint Ítélnének meg, az endogén szempontok ' teljes mellőzésével; s viszont, ha a corpus jurist lapozzuk át, azt találjuk, hogy a törvények elenyészően kis százaléka vonatkozik politikai jellegű dolgokra, úgy, hogy az egyéb törvényekbe bevitt politikum teljesen indokolatlan. A jelenlegi helyzet a parlament nívójának csökkentésére alkalmas csupán: a képviselők, akilk a legkülömbözőbib, bár bizonyára értékes életpályákról ikerültek a honatiaságra, elsősorban az általános jellegű javaslatok iránt érdeklődnek, főleg pedig, amelyeikbe lehetőleg sok 'napipolitikát lehet vinni. Nem. szabad engedni, hogy a 'törvényjavaslatok tárgyalása ezt a célt szolgálja, sem, hogy az ezen belül való felszólalások a szónolknalk szereplési alkalom, a többi képviselőnek színészeti produkció végigélvezése legyen. Igenis: szárazabb, s a karzatok számára érdektelenebb legyen a parlamenti ülés és .mégis több érdeklődési keltsem a képviselőknél, imiirtt kelt ma. A törvényeknek nemcsak igazságosnak, hanem szakszerűeknek is kell lenni. Nem elég, ha a törvényelőkészítők szakszerűen járnak el, azoknak, akik a javaslatokat megvitatják, s elfogadják, is kell érten iök hozzá. Önzetlen érdeklődést nem lehet várni nem-hozzáértők részéről. Elmiefuttatásom csak az elméleti szempontok körvonalazására vonatkozott. Mégis a következő meggondolással zárhatom' le az itt kifejtetteket: mindezek az elképzeléseik higgadtabb s objektívebb parlament létrehozásait akarja szorgalmazni, amely azonban egyúttal precízebb és egyensúlyzo.ttabb összeállítású. Ez az egyetlen orvosság, nem a diktafuura panaceáia, mely hivatva van a közélet tisztaságát és eredményességét újrafeltáim asztam. Ahogy a diktatúra nem lehet 'demokratikus, úgy halvaszületett az a „demokrácia" is, amely 'nem más, mint áldiktatúra. Helyes államkormányzó-rendszer osiak az lehet, amelyben egyensúly áll fenn az összes, társadalmi életet irányító, külső és belső erők s azok visszahatásai között. Ez az, ami egyaránt hiányzik a miai „parlamentariz!mus"-ból, s a diktatúráiból is. Az állam, mint a néplélek afostrakciója, nem konkretizálhatja magát oly folyamatokban, melyek a népléleknek meg nem felelnek. A demokrácia, ha oly reformon megy .keresztül, mely ezt az egyensúlyt csak néimikép is biztosítja, ismét életképessé, sőt ismét ellenállóképessé válhat. Nemcsak az „európai egyensúly"-t, hanem a belpolitikai egyensúlyt is meg kell konstituálni, nemcsak a nemzetek s a nemzeteken belül, a kasztok s az osztályközti békét kell helyreállítani, hanem helyre kell állítani az utóbbi erősen megingott harmóniát is az állam s az egyes közt. Nem elég a bürokrácia eltüntetése, .nem elég a terhek csökkentése és a jogok kiterjesztése, hanem világos természetességgel kel kiemelkedni annak a kapcsolatnak is, mely az államot az egyessel nemcsak összeköti, hanem amely az államot egyszersmind az egyesek egyességévé teszi. (Helyreigazítás: május 1-i számunk 73. oldalán, első hasáb 8 sorban: . . . „mivel mindenre mindenki" helyett: „. . . mivel mindenre nem mindenki" — értendő.) Pénzügyi rendszerünk és szervezetének reformja Irta : Varga Lajos Debrecen (V ) Községi pénzügyi önállóság Annak a megállapításnak és alkotmányos úton elisimicirésének, hogy a hitel ügy és biztosítási ügy közerdekeik: ellentmondást nem tűrő logikai következménye az, hogy mindkettőnek kezelését közérdekű szervezeteknek hatáskörébe kell utalni. A biztosítási ügynek közérdekű reformja külön tárgyalásnak anyaga. Ezúttal a hitelügy közérdekű szervezetéről elmélkedjünk. Ma az egész hitelügy részvénytársasági és szövetkezeti alakban megszervezett, bank és takarékpénztár elnevezésű magánérdekű vállalatoknak kezében van. Ezek, a bankkapitalizmus fogalma alá tartozó vállalatok egyrészt igen tetemes tiszta nyereséget sajtolnak ki ebből a közérclekből, másrészt pedig mint egységes (nyerészkedési) célra, egységes üzleti szellemmel irányított hatalom, — legmesszebbmenő befolyást gyakorolnak a nemzetnek politikai, gazdasági és szociális életére. Még pedig szabadon, — velük egyenlő erejű versenytársnak ellensúlyozó hatalma nélkül. Minden elképzelhető nemzetpolitikai érdek, a gazdasági életnek minden mozzanata, az egész szociális életfejlődés, — tehát a nemzeti közérdek hangosan követelik azt, hogy ezzel a kizárólag magánérdekű nyerészkedésre alakult, nem is szervezet, hanem csak szerkezettel szembe, vagy melléje állittassék jel a közérdekű ellensúlyozó, a kizárólag utilitarista vállalatoknak altniisztikus versenytársa. Éneikül, a közérdekben ellensúlyozó versenytárs nélkül nagyon, de nagyon hiányos egész közéleti berendezkedésünk. A közérdekben ellensúlyozó pénzügyi szervezetnek országos felépítéséhez a szociális, a közgazdasági és nemzetpolitikai eredményeknek hosszú sorozata fűződik. Nevezetesen: Ezzel az ellensúlyozó pénzügyi szervezettel jelszabadítjuk az államot, a vármegyéket, városokat, a községeiket, mezőgazdaságot, házbirtokot, ipart, kereskedelmiét, a termelő tőkét és munkát, a termelést és a fogyasztást a kizárólag nyerészkedésre alakult bankkaP'italizmusinak kizsákmányoló hatalma alul. A betétesi érdekeknek sérelme nélkül leértékelhetjük a magánjogi adósságokat. A magunk erejével végrehajthatjuk a jelzálogos adósságoknak konverzió] át. Általa hajthatunk végre nagyszabású nemzeti beruházásokat, mely beruházásoknak keresztülvitelével temérdek munka alkalmat teremtünk és ezzel megszüntetjük a 'munkanélküliséget. Ennek nyomában rögtönösen emeljük a kereseti és a fogyasztási képességet, ami által azonnal fellendítjük a forgalmat. Sok-sok millió értékkel gyarapítjuk a nemzeti tökevagyont és szembetűnően gyarapítjuk a nemzeti jövedelmeket. Általa végrehajthatjuk idöröl-idöre a földreformot a jogos igényeknek minden irányú kielégítésével, a nemzetet pusztító egyke rendszernek megszüntetésével, — és akként, hogy ennek a földreformnak kereté 106