Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 11-12. szám - A magyar mezőgazdaság eladósodásának problémája

ság adósságát alkotni a jövőben. A földbirtokreformmal kapcsolatos terheket is ki kell kapcsolni az általános rendezésből és speciális feltételek mellett, kapcsolatosan az állam által felvett 36 millió dolláros gyufakölcsönnel keli rendezni. Amikor tehát a következőkben a mezőgazdaság eladósodásának problémájáról beszélünk, akkor erről az 1.7 milliárd gazdatartozásról lesz szó, mert ennek végleges rendezését a gazdavédelmi rendelet prolongálta és így ez az a teher, mely ennek a rendeletnek lejárta után — megfelelő intézkedések hiányában — teljes súlyával nehezedne a magyar mezőgazdaságra. A gazdavédelmi rendelet 1935 végéig halasztást adott, tehát a legfőbb ideje annak, hogy a végleges adósságrendezés feltételeinek felvázolását megkíséreljük. Véget ér hamarosan az a kompromiszumos és megalkuvásos megoldás, amit a gazdarendelet a maga felépítésében képvisel és nincs sok értelme annak, hogy a probléma végleges megoldását elodázzuk. Az általam javasolt megoldási mód nem tart igényt sem a teljességre, sem a tökéletességre, mert inkább az a célja, hogy a magyar gazdasági és hitelélet figyelmét erre a fontos kérdésre felhívja. Miután röviden vázoltam, hogy mennyi is a magyar mezőgazdaság jelenlegi adóssága és kijelöltem azt az adósságtömeget, melynek rendezésével még a gazdaadós rendelet lejárta előtt foglalkoznunk kell, először azt a kérdést kell eldönteni, hogy mi is a magyar mezőgazdaság teherbiróképessége. A magyar mezőgazdaság jelenlegi fizetőképessége. Ennek a kérdésnek elbírálása több oknál fogva is nehéz. A mezőgazdasági jövedelem számtalan ismeretlen tényezőtől függ, melynek két legfontosabb alkateleme kétségtelenül a termés nagysága és az áralakulás. Természetes azonban, hogy úgy a termés nagyságát, mint az áralakulást lehet befolyásolni, azonban mindig csak bizonyos határok között. A mezőgazdaság sokkal kedvezőtlenebb helyzetben van, mint az ipar, melynél a gazdálkodás eredményességét, vagy eredménytelenségét többé-kevésbbé előreláthatják. Egy jégeső, vagy hosszú szárazság a mezőgazdaság legszebb és legjogosabb számításait is keresztülhúzhatja, ha egyébként az áralakulás nagyjából meg is felelne a jövedelmezőség alsó határának. Épen ezért a mezőgazdaság fizetőképességének megállapítása csak igen óvatos becslések alapján történhetik és az általános adósságrendezésnél a büntető szankciókat csak akkor lehetne életbeléptetni, ha a mezőgazdasági adós kötelezettségeinek szándékosan nem tesz eleget. Ha az adós bizonyítani tudná, hogy nincs abban a helyzetben, hogy a megállapított fizetéseket teljesítse és, ha felajánlaná a hitelezőnek a közterhek és a szükséges kiadások után birtoka egész jövedelmét, akkor feltétlenül halasztást kell, hogy kapjon. Függetlenül tehát az általunk javasolt fizetési módozatoktól és adósságrendezéstől, elvként ki kellene mondani, hogy a terhek egy évben sem haladhatják meg a birtok tiszta jövedelmét, vagyis azt az összeget, ami a gazdálkodás folytatásához szükséges terhek és adók kifizetése után fennmarad. Természetesen ezt nem egyénileg kell elbírálni, mert ezáltal prémiumot adnánk annak, aki rosszul gazdálkodik, hanem egy a hitelezőkből és gazdákból álló döntőbíróság vármegyénként megállapítaná, hogy egy esetleges rossz termés, vagy nagyobb áresés esetén is eleget tudnak-e tenni a gazdaadósok fizetéseiknek, vagy pedig el kell halasztani a fizetéseket egy, legfeljebb két évre. Ennek az elvi előrebocsátása után, közepes termést és a mai árakat feltételezve, évi 100 millió pengőben jelölhetjük meg azt az összeget, melyet a magyar mezőgazdaság tartozásának csökkentésére és kamatokra fizetni tud. Ebből az összegből a rendezés alá kerülő 1.7 milliárd adósságra legfeljebb csak 85 millió esik, a hiányzó 15 millió kell a Lebosz-kölcsönökre. Évi 5% kamatnál és törlesztésnél a magyar mezőgazdaság többet elviselni képtelen; a rendezésnek is tehát ennek alapulvétele mellet kell történnie. Ha időközben meg is javulna a magyar mezőgazdaság fizetőképessége, ez nem lehetne jogcím a szolgáltatások felemelésére, mert a megjavult rentabilitásra a magyar mezőgazdaságnak és főleg az eladósodott földbirtokosoknak azért van szükségük, hogy a szükséges új kölcsönök kamat és törlesztő terhét fizethessék és a belterjesebb gazdálkodás feltételeit megteremtsék. Az egész rendezésnek a másik alapfeltétele az kell, hogy legyen, hogy eltekintve a 40-szeresen felüli adósságokat és a magánegyességeket, az adósságok nominális összege érintetlen maradjon. Az adósságok névértékének változatlansága ugyanis fontos érdeke a belső tőkeképződésnek, de fontos érdeke magának a mezőgazdaságnak is, melynek jövőbeli hitelképességét egy erőszakos leszállítása az adósságok névértékének súlyosan befolyásolná. Épen ezért fizessen a mezőgazdaság évente keveset és ne többet, mint amennyit a jelenlegi termelési és árviszonyok mellett fizetni tud, de fizessen vissza minden olyan tartozást, ahol a hitelező jóhiszeműen, a fennálló fedezetek alapján gondos előrelátással, hitelezett. A gazdaadósságok végleges rendezése. A törlesztéses jelzálogos kölcsönök után 3% kamat és 2% törlesztés alapján kell a végleges rendezést megkísérlem. A forgalomban lévő zálogleveleket ilyen típusokra kell becserélni és ahol ez nehézségekbe ütközik, a fizetéseket ezen az alapon kell elszámolni. Szállítóképesek és a tőzsdei forgalom tárgyát csak konvertált záloglevelek képezhetik. A zálogleveleket ebből a célból a hivatalos tőzsdei forgalomba be kell vezetni. Úgyszintén csak ezek a záloglevelek lennének pupillárisak és óvadékképesek. A Nemzeti Bank bármilyen célra csak olyan záloglevélszelvény ellenértékét szabadítaná fel, melynek külföldi tulajdonosa ehhez a konverzióhoz hozzájárult. Miután a külföldi hitelezők, de a belföldi záloglevéltulajdonosok is ezidőszerint is 5%-ot kapnak a záloglevélszelvényekért, nem túlságos nagy áldozat, ha most ez az 5%-ból 2% törlesztésre lesz fordítva. Ezáltal mégis lehetőséget teremtünk egyrészt, 'hogy a hitelező tőkéjéhez hozzájut, másrészt, hogy az adós jelenleg fennálló adósságát 50 év alatt letörleszthesse. Az adósoknak meg kell engedni az idöelötti törlesztést, melyet záloglevelekben teljesíthet. Ezáltal automatikusan gondoskodunk arról, hogy a zálogleveleknek állandó piaca és a gazdasági viszonyok javulásával növekedő értéke legyen. Az egyéb hitelintézeti tartozások után a gazdaadósok a bankkamatlábat tartóznák fizetni és ezenfelül évi 2%-ot törlesztésre. A Nemzeti Banknak a mai 4.5°/0-os bankkamatlábat 3°/0-ra kellene mérsékelni és így a gazdadósoknak ennél a tartozástípusnál sem kellene évi 5%-nál nagyobb terhet viselniük. Emellett 50 év alatt ezeket a tartozásokat is letörleszthetnék. A Nemzeti Bank visszleszámitolási kamatlábának leszállítása ma nagyobb akadá96