Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 9-10. szám - Magyarország gazdaságpolitikai helyzete. (Hantos Elemér könyve) [könyvismertetés]

Nem értünk szakszerüleg a termeléshez, a termesztés adottságaihoz, csak azt tudjuk, hogy amely pillanatban nem szabályozható épúgy a fogyasztás is, miként a termelés, vagyis amely pillanatban olyan mennyiséget kell a nyers dohányból átvenni, amely jóval túlhaladja a fogyasztás, illetve a való szükséglet méreteit, abban a pillanatban már nem lehet rentábilis az állam részére a gyártás. Sőt ekkor még nem is szóltunk a minőségről. Ha csak azt akarjuk szem előtt tartani, hogy az agrárérdekek úgy kívánják, hogy minél több teremjen a használhatatlan rossz magyar dohányból és ezt vegye az állam át, akkor nevezzük nevén a gyereket és sorozzuk be a dohánymonopóliumot is a karitatív intézmények közé. Miként említettük, ha nem is értünk szakszerüleg ahhoz, amit az agráriusok folyton hangoztatnak, hogy a talajjavítással, sőt bizonyos mesterséges pácolással is elérhető az, hogy a magyar dohánytermelés minőségben túlszárnyalja a keleti dohánytermés minőségét s ekkor kitűnő exportlehetőséget is nyújtana a magyar dohány, ezt nem hisszük el. Ügy véljük, hogy a kisázsiai, valamint a macedón talajviszonyok és klimatikus behatások mégsem pótolhatók nálunk mesterségesen. De ha ez lehetséges lenne is, akkor sem látjuk célját, miután az érette hozott áldozatok feltétlenül olyan nagyok lennének, amely talán hozna dicsőséget, de reális eredményeket semmiképen sem. Az ilyen kísérletezések nem szolgálhatják a kincstár érdekeit. Maga a monopólium a kincstár szempontjából egymaga is olyan értéket képvisel, amely úgy is igen jövedelmező, sőt talán akkor lenne igazán jövedelmező, ha a nyersdohány minden kilóját külföldről kellene behozni. Tekintettel arra, hogy a dohánymonopóliumnak ez a része már teljesen politika lett, vagyis az általános és szűkebb körű agrár-érdekek úgy kívánják meg, hogy a kincstár ne tudjon üzletszerűen gondolkozni és intézkedni ezen a téren, tehát bele kell nyugodni a megváltozhatatlanba. Igazunk van akkor, hogy ez az egész igen kis komplexum a nagy általános agrárérdekek szempontjából, valamint meg vagyunk győződve arról, hogyha sikerülne keresztülvinni mindazt, amit ezekben a sorokban felvetünk, hogy akkor az egész monopólium jövedelme elérné, vagy megközelítené az osztrák eredményt, de mindenkép növelné annyira, hogy aztán ebből — az egész ország agrár-érdeke támogattassék. 3. Miként a nyersanyag beszerzésénél — a gyártásról magáról külön nem szólunk, itt eléggé keresztülvitték már mindazt, amely egy modern gyártási eljáráshoz megkívántatik, — épígy a készáru eladásánál is igen nagy reformokra van szükség. Ez egy egész külön fejezete a dohányjövelék tragédiájának. Félreértés ne essék, a dologban ott fedezhetők fel a tragikum ismérvei, hogy amíg érdemes vezetőink éjt nappallá téve, azon gondolkoznak, hogy a jövedelmeket, a fiskus jövedelmeit mikép emeljék természetes eszközökkel, anélkül, hogy a lakosság adóterheit ne kelljen emelni, akkor egy ilyen monopóliumnál, ahol adva vannak mindazok a lehetőségek, amelyek egész biztosan emelnék az állam természetes jövedelmét minimálisan 100 millió pengővel, hogy akkor csupán szervezeti hibák miatt nem érhető el ez a jövedelemszaporulat. Ezt értjük tragikusnak. A tragédiának igen lényeges része ebben az esetben az a meghonosodott szokás nálunk, amelyet a dohánygyártmányok értékesítése terén a háború befejezése óta tapasztalhatunk. Közismert tény, hogy a trafikengedélyek kiadásánál az utóbbi két évtizedben a cél nem az volt, hogy az maradéktalanul szolgálja az értékesítés fontos problémáját, hanem kizárólag politikát vittek bele, azonkívül egész érthetetlenül szintén a jótékonyság szempontjai érvényesültek. Vagyis karitatív intézmény lett ebből is. Teljesen jogosnak tartjuk azt, hogy az állam tőle telhetően jutalmazza azokat a hősöket, akik a nagy háborúban véráldozatot hoztak a hazáért. Ügy véljük, hogy a hadviseltek és a hadirokkantak igenis fokozottabb mértékben formálhatnak jogot arra, hogy az állam megjutalmazza őket. Ez egész természetes. Csak az nem természetes, hogy ezt belevitték a trafikengedélyezések rendszerébe is. Nem pedig azért, mert az osztó igazság nem érvényesülhet, vagyis sokkal több a hadirokkant, mint amennyi trafikengedélyt ebben az országban és az elkövetkező száz évben kiadható. Azt senki sem vonhatja kétségbe, hogy a kiadható trafikok száma nem attól függ, hogy mennyi a hadirokkantak, illetve — legyünk objektívek: mennyi a protekciósok száma, — hanem kizárólag az, hogy mennyire van szükség ahhoz, hogy az értékesítés jól, a célnak megfelelően lebonyolíttassék. Itt elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol a gazdasági törvények nem veszik tudomásul a hadiérdemeket, nem veszik tudomásul a protekciókat. Ez már a szabad verseny hatáskörébe tartozik, ahol csakis az az elv érvényesül, hogy szükség van-e arra a trafikra, igen-e vagy sem. Mert azzal, hogy például a fővárosban minden utcasarokra, minden házba engedélyeznek egy trafikot, még nem tudják elérni azt is, hogy a dohányfogyasztás emelkedjék. Márpedig, ha ez nem emelkedik — mintahogy az utolsó pár évben fokozatosan visszafejlődött, — akkor az a helyzet áll elő, hogy ezek a trafikosok nem tudnak keresni. Csak a szakemberek tudják, hogy az utolsó három évben rohamosan visszafejlődött a fogyasztás és ezidő alatt aránytalanul szaporodtak el az új trafikok is, ami egész természetesen hozta magával azt, hogy a régi engedélyesek jövedelme is visszafejlődött, de nem abban az arányban, ahogy a fogyasztás azt természetesen okozta volna, hanem sokkal jobban, mert az új engedélyesek is elvettek ebből egy jelentékeny részt. Mi következik ebből? Igen egyszerű: nemcsak az, hogy nem tud megélni a trafik jövedelméből az új engedélyes, hanem egyben tönkretették a régit is. Ebben aztán érvényesülhetett az osztó igazság. Nem hisszük, hogy máshol is előfordulhatott volna az, ami nálunk, hogy ezzel az engedélyezési rendszerre! kitermeltek egy újfajta osztályt: a trafikproletáriátust. Hogy ez mit jelent az eladás szempontjából, azt csak azok tudják megítélni, akik ismerik pl. Berlin, vagy Wien dohányeladási üzleteit. Ma már az eladás szempontjából nem lényegtelen az, hogy milyen az a hely, ahol a fogyasztók beszerzik szükségletüket és hogy milyen az a kiszolgálás? Meg kell mondanunk, hogy a jelenlegi helyzet semmikép sem szolgálja az állam érdekeit az eladás szempontjából, mert alig van olyan trafik-üzlet a fővárosban, ahol a vevőt csábítaná valami, sőt legtöbb esetben elriasztja. L. G. dr. (Folytatjuk. XMagyarország gazdaságpolitikai helyzete (Hantos Elemér könyve) Egy eiöadás anyagát ismerteti a most megjelent füzet, különös tekintettel arra a helyzetre, amit a statisztika tükrét én láthatunk a római egyezmény egy éve után, A tisztára gazdaságpolitikai megállapítások érintik az eddig felmerült Duna-medence gazdasági terveit 83