Törvényhozók lapja, 1935 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1935 / 9-10. szám - Pénzügyi rendszerünk és szervezetének reformja

totta. A törvény szerint tehát a 100 fillért magában foglaló ,,egv" papírpengőnek értéke egyenlő egy gramm 0.26315789 részének értékével. A papírpengő a törvény szerint az aranypénzt helyettesíti. A papírpengőnek, mint az aranyat helyettesítő pénzértéknek „állandóságáról" aztán csak akkor beszélhetnénk, hogyha az aranynak kg.-kénti ára, vagy értéke is ugyanaz, vagyis 3800 oengö maradt volna. A spekuláció azonban az említett 'törvénnyel nem törődik. A spekuláció a szabadforgalomban a színaranynak értékét egvik napról a másikra ugrásszerűen felhaitotta. 1935 február közepén a színaranynak szabadforgalmi ára 66%-kal haladta meg az idézett törvénvben tíz évvel előbb megállapított 3800 pengős árat. Ebből pedig az következik, hogy az ..egy" paoírnengő által helyettesített 0.26315789 gramm aranvnak értéke is fokozatosan 66%-kal felemelkedett. Az ..epv" nanírnencö tehát 1935 február közepén nem 100 fillér, hanem 66%-kal több: 166 fillér értékű aranyat helyettesített. Hogvba aztán a m. kir. kormánv elrendelné az aranvoengöben teljesítést, akkor természetesen az állam, a közületek, a vállalatok a tisztviselői fizetéseknek és nvtigdíiaknak minden 100 nengőie heIvptt (a február közenei aranvárat tekintve") 166 pengőt volnának kötelesek kifizetni. Amivel szemben természetesen a köz- és magántartozásoknak minden 100 pengőié is azonnal 166 pengőre emelkednek. Ezek a ténvek cáfolhatatlan bizonvítékai Teleszkv Tános ama megállapítása igazságának, hogy a pénzértek állandósága csak fikció. De hozzá kell tennem és Teleszkv lános is azzal az értelemmel állapította meg, hogy a fikció az aranvfedezetű rendszernek veleszületett és tőle el nem választiható <sztigmáia. Teleszkv János bölcsen írta meg azt is a fenti idézetben, hogv a modern liberális-kapitalisztikus gazdasági rendnek fenntartásához az szükséges, hogy „a pénzérték állandóságának a fikcióia meg legven óva'' A fikciót másokkal szemben csalásnak, magunkkal szemben öncsalásnak nevezhettük. Ha pedig a modernIiberális-kapitalisztikus gazdasági rendnek — Teleszky szerint — szükséges előfeltétele a pénzérték állandósága fikciójának a megóvása, akkor — Teleszkv lános szellemében — tulaidonképen azt kell megállapítanunk, hogv a mai pénzügyi rendszer és szervezetének reformja elől merev elzárkózás a modern liberális-kapitalisztikus rend csalásának, legalább is az öncsalásnak oerpetuálását, örökletes fenntartását célozza. Mert különben, t. i. a mai pénzügyi rendszer és szervezetének közérdekű megreformálása esetére a liberális-kapitalista gazdasági rend és a karteluralom fenn nem tarthatók. Ha pedig nem tarthatók fenn, akkor a liberális-kapitalista rendszer is, a karteluralom is kártyavárként összeomolnak. Most már Teleszky Jánosnak megállapításaiból is nyilvánvaló, hogy egyrészt a pénzérték állandóságának a fikciójára felépített aranyfedezetű rendszer és"bankkapitalista szervezet, másrészt a liberális^kapitalista rend és a karteluralom között szerves összefüggés áll fenn. Ennek a ténynek Teleszky János a leghivatottabb bizonyságtevője. Hogyha aztán az aranyfedezetü pénzügyi rendszer nem jelentené egyúttal a nemzetnek tragédiáját \s, akkor nevetnünk kellene annak láttára, hogy az általuk kitenyésztett liberális-kapitalisztikus rendszer maga és az egyéni haszonelvüségre alapított hitelszervezet alatt fürészeli a fát. A valutaspekuláció, az arany szabadforgalmi árának mesterséges felhajtása ugyanis épen a liberális-kapitalista rendszernek törvényes szülöttei. Azzal tehát, hogy az aranyspekuláció 10 év alatt 66%-kal verte fel az aranynak árát: valójában a pénzérték állandóságának a fikciójáról rántotta le a leplet és rántotta ki a liberális-kapitalisztikus rend alul is a létalapot. Most már Teleszky Jánosnak, a jegybanktudós bankvezérnek idézett megállapításaiból, a logikai eszmemenetnek befejezéséül azt a kövekeztetést vonhatiuk le, hogy még a liberális-kapitalisztikus gazdasági rendnek megreformálása is a ma fennnálló pénzügyi rendszer és szervezetének közérdekű reformját követeli. Tehát csakugyan ez az a gorlicei pont, amelynek áttörésével a liberális-kapitalista gazdasági frontot felgöngyölíhetjük és rátérhetünk a közgazdasági 5s szociális reformoknak az útjára. A pénzügyi rendszernek és szervezetének közérdekű reformja semmivel sem kisebb, sőt sokkal nagyobb jelentőségű, mint amilven változásokat a közlekedés, a hírszolgálat, az elektromos erő előállítás és felhasználás terén az emberi tudás és akarat — Istennek segítségével — megalkotott. Az aranyfedezetű pénzügyi rendszer és utilitarista szervezetei sem maradhatnak a delizsánc korszakának megkövesedett állapotában. A pénzügyi rendszert és szervezeteit, ezt a politikai és társadalmi közéleti tengelyt ki kell ragadui a magánosok egyéni önzésének egyeduralmi hatalma alul és a közérdekű intézményeknek országos megszervezése által a nemzet egyetemes közérdekének szolgálatába kell állítani. Mert — ismétlem — a hitel- és a pénzgazdaságnak korszakában a pénz az egész nemzeti háztartásnak, minden közművelődési és szociális érdeknek a tengelye. A külfölddel ne törődjünk. Épen eléggé fáj a magunk feje. Altalános elernyedettségünkben már annyira megvakultunk és annyira megsiketültünk volna, hogy már „a nemzetközi együttműködés"-nek csábító frázis szólama és a nemzetek egymástól elzárkózásának, a merev autarchiának a ténye közötti egymást meghazudtoló ellentmondásokat sem vesszük észre? De egyáltalán miért fái ion nekünk még annak a külföldnek feje is, mely bennünket a világháborúba, a forradalmak szenvnyébe, az ellenséges megszállásnak megaláztatásába kergetett? Mit várjunk mi attól a külföldtől, mely bennünket, ezt a Reclus szerint ,^született" országot Trianonban felszabdalta? Aztán reánk bocsátotta a világgazdasági válságnak hullámait? ÍJs végül, a végveszélyben vergődésünk láttára az 1924. évi IV-ik örvényünkbe foglalt II. számú népszövetségi jegyzőkönyv fetételeivel még a ravatalon is összekötözött bennünket? Csak a hisztéria sugallhatja azt a rémlátást, mintha a külföld a maga ezer baja-gondja között valami sokat törődne velünk. Ellenben bizonyosra vehető, hogy a pénzügyi rendszer és szervezeteinek közérdekű reformla által tekintélyt gerjesztő energiánkat bizonyítanánk. Az exportnak, tehát külkereskedelmi mérlegünknek ker! tése a közérdekű pénzügyi rendszer és szervezeteinek éVetre keltése után minden nehézség nélkül megoldhatő. Fizetési mérlegünket illetően pedig a közérdekű reformnak egyik célja éppen az, hogy ne adózzunk a külföldnek, vagyis szabadítsuk ki nemzetünket a nemzetközi bankkapitalizmusnak shyloki karmai közül, 80