Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1934 / 7-8. szám - Vidéki közületek autonomiájának reformja
vés, ennek az alkotmánybiztosítéki jognak az elkobzása, mert még minden magyar kormány belátta, hogy időleges politikai előnyök érvényesüléséért nem volna helyes örök időkre szóló, bizonyos viszonyok között a parlamentarizmus elfajulásának correktivurnául szolgálható ősi alkotmány biztosítéki jogot feláldozni. Ha már most fentiek szerint a kérdés politikai vonatkozása teljesen kikapcsolódik, objective vizsgálhatjuk, hogy a vidéki közületek autonómiájának reformáIására van-e és ha igen, mennyiben van szükség állami igagatási, helyi közigazgatási és racionalizálási szempontokból? Mielőtt azonban ezen kérdések fejtegetésébe bocsátkoznánk, lássuk csak a mai közigazgatás terjedelmét. A törvényhatóság a népességnek meghatározott területe (vármegye, város) önkormányzati elv szerint alkotott és elsősorban a közigazgatás feladatainak ellátására hivatott testület (corporatio). Alkatelemei: 1. Az államterület egy bizonyos része. 2. A népesség és 3. a törvényhatósági szervezet, ami az adminisztrációt végzi, 4. a törvényhatósági hatáskör. Az államterületnek, népességnek törvényhatóságokra való beosztása nem csupán adminisztrációs beosztás, mert a törvényhatóság, bár ha az államélet képződménye, nem puszta államkormány orgánum, hanem az állam mellett külön közjogi és magánjogi személyiséggel, jogképességgel) biró alakulat, amely tételes törvényi intézkedésekkel megállapított korlátok között önállósággal tölti be a közületet. Az örkormányzatban az állami felsöségi jognak, hatalomnak decentralizálása van. A modern államigazgatás erősen hajlik a decentralizálás elmélete felé. Az adminisztráció könnyebbé, gyorsabbá, hajlékonyabbá, racionálisabbá tételén kívül számos egyéb gazdasági, szociális és kulturális szempont van a decentralizáció mellett. Egyes minisztériumok ügyforgalmának feláradása már-már elnyeléssel fenyegeti a központosított adminisztráció intézményességét és mérhetetlen kárára van a gyakorlati közigazgatásnak, valamint a közigazgatás ügyintézésében érdekelt közönségnek. A közigazgatás maga az élet. A közigazgatás csak akkor jó és ügyintézése csak akkor elégíti ki a kívánalmakat, ha a tételes törvények, törvényes rendeletek és magasabb közérdek által határolt keretekben lehetőség szerint alkalmazkodik a mindennapi élet követelményeihez Senki sem gondol olyan decentralizációra, amely a székesfőváros célzatos sorvasztására vezet. De igenis gondolnunk kell arra a decentralizációra, amely a minisztériumok mammut hivatalainak leépítésére, a közigazgatás megjavítására és a vidék kultúrájának emelésére egyaránt jótékony hatással volna. A decentralizációs törekvések érvényesülésének némi nyomait már egyébként látjuk az Igazságügyminiszter Ur idevonatkozó terveiben megnyilatkozó igen értékes gondolatokban, amelyek az alsóbb fokú közigazgatási bíráskodást és a királyi ítélőtáblák új körzeti beosztását célozzák. Az államigazgatás reformjának a decentralizáció kétségtelenül igen lényeges tényezője lesz, ami viszont útjában áll a vidéki közületek autonómiájának sorvasztására irányuló terveknek, amennyiben volnának ilyenek. A törvényhatóságoknak hármas hatásköre van. Az 1886. évi XXI. t.-c. 2. §-a erről így rendelkezik: a törvényhatóságok a törvény korlátai között gyakorolják: a) az önkormányzatot; b) az állami közigazgatás közvetítését; c) ezeken felül egyéb közérdekű, sőt országos ügyekkel is foglalkozhatnak. Ezen hármas hatáskörből a kifejtettek szerint egyik sem tartalmaz olyan jogokat, amelyeknek megszükítése, vagy ezen jogokat gyakorló önkormányzat ma már úgyis csak árnyéka a réginek, aminek éppen állami és kormányzati érdekből inkább megerősítésére, mint gyengítésére van szükség. Egészen másként áll a kérdés a közigazgatás racionalizálása szempontjából, ahol a közigazgatás ügyintézésében, a közigazgatás labirintusaiban járatos szakembernek azt kell mondani, hogy nagyon is mélyreható gyakorlati reformokra van szükség. De ezt a konstruktív munkát az államigazgatás reformjával egyidöben, azzal teljes összhangban kell végrehajtani. Szerény véleményem szerint azonban a közigazgatás reformja bármennyire sürgős, annak kivitelére a mai gazdasági és közélet feszült atmoszférája nem alkalmas. 71