Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 3-4. szám - Harc az "autonomiáért"

Autonómia és pártrendszer — Politika és adminisztráció — A készülő fővárosi törvényjavaslat Minden csoda három napig tart. Most már kissé csendesebb légkör tapasztalható a fővárosi politikában. Az új törvényjavaslat parlamenti bizottsági tárgyalása állandóan folyik. A bizottsági tárgyalás tengelyében két szó merül fel a legtöbbször: autonómia és pártrendszer. Az autonómiát látják veszélyben az egyik oldalon, míg a kormányzat részéről a pártrendszer helytelenségére utalnak. Nehéz ma igazságot tenni, de „tárgyi bizonyítékok" hiján mégis csak meg kell bízni a kormányzat hivatalos kijelentéseiben, ami folyton hangoztatja, hogy nem célja az autonómiának a megsértése. Sőt egyenesen sértőnek tartja — lássuk be teljes joggal — azt a gyanúsítást, ami úton-útfélen felmerült vele szemben, amikor azt hangoztatták egyesek, hogy a kormányzat célja a főváros vagyonára kezét rátenni. Hihetetlen naivitás van ebben a gyanúsításban, nem szólva botor és gyerekes sértő intencióiról. Mert hiszen egy többségi párt bizalmából kormányon lévő, tisztességes politikai múlttal rendelkező, jó magyar hazafiakból álló kormány tagjairól mégsem hihető, hogy ilyen céljaik legyenek. Tagadhatatlan, hogy az impulzust a fővárosi kéturalmi pártrendszer adta meg a belügyi kormányzatnak arra, hogy az 1930. évi fővárosi törvényen változtatást javasoljon. Legfőkép ennek a pártrendszernek a múltban felmutatott eredményei. Ma, amikor az uralkodó fővárosi pártok fújták meg a veszély harsonáit a kormány ellen, mondván, hogy veszélyben a főváros autonómiája, sikerült olyan hangulatot teremteni, amelyben a kormánynak igen nehéz a helyzete és lépésről-lépésre kell bizonygatnia jószándékát. így például a belügyminiszter kizárólag a főváros pénzügyeiről beszélve a jövő évi költségvetésben 20—25 milliós hiányt jósol, ellentétben a mai 10 millióval. Hát ez mindenesetre igen erős érv és nem szabad mellette könnyelműen elsiklani. Miből meríti ezt a belügyminiszter? Ugyanis azért erős érv, mert az ellenzéki pártok legerősebb autonamia-védő érve ép az volt eddig, hogy Budapest az egyetlen fővárosa Európának, amelynek olyan nagyon rendben van a pénzügyi szénája, tehát az autonómia jól működik, nem kell azon változtatni. A közigazgatásról beszélve pedig szintén nagyon sok gondolkodni való akad. Sok szó esett mostanában a főváros adminisztrációjáról. Kötetekre menő anyag állana rendelkezésre a közigazgatás bürokratikus betegségeiről, annak gyógymódjairól. Végeredményben az állami és egyéb közületi adminisztráció legendás bürokratizmusa már nem mai találmány, nem új sérelem, nem is olyan rég külön racionalizálási kormánybiztosságot létesítettek ennek a kérdésnek a napirenden tartására — mely a Gömbös-kormány hivatalba lépésekor megszűnt —, de nem került még sor ennek a kérdésnek a rendezésére. Egészen nóvum tehát, hogy most ezt a fővárosi törvényjavaslat napirendre kerülésénél hozzák szóba ép a fővárossal kapcsolatban. Mert akkor, amikor az állami adminisztrációnál a politika, mint olyan, úgyszólván szóba sem jöhet, hiszen az állami hivatalok ügyvitelénél többféle politikai nyomás nem nehezedik a hivatalnokokra. Ellenben a fővárosnál a Scylla és Charybdis veszélyes örvényei merednek az adminisztráció vezetői elé lépten-nyomon. A hivatalok betöltésénél eddig életben volt pártarány igen kényes helyzetbe hozta a hivatalnokokat akkor, amikor hivatásuk teljesítéséhez fogtak. Tudott tény az, hogy sokszor a szakértelmük diktálta meggyőződésük ellenére kellett referátumaikat elkészíteni a törvényhatósági tanács részére, hogy ott politikailag is keresztülmenjen javaslatuk. Már pedig a főváros, vagyis a köz érdeke nem minden esetben kvadrát valamely párt politikai meggyőződésével. Itt aztán az adminisztrációt vád semmikép sem érheti. Mert amikor a politikai, tegyük hozzá: a veszélyesebb része annak, a napi politikai kívánságokra is tekintettel kell lenni. Egy fontos állást betöltő hivatalnoknak akkor, amikor kizárólag politikai okokból szaktudása, tapasztalata, munkakészsége, ambíciója háttérbe kell, hogy szoruljon reábízott feladatai elvégzésénél, akkor emberfelettit kérnek tőle. Ne felejtsük el, hogy attól az adminisztrációtól, amit most csak úgy röviden megvádolnak, nemcsak azt kérték, hogy feladatát töltse be, hanem igazodást kértek tőle az egyes pártok politikai vonalvezetéséhez is. Már pedig ez a kettő egyszerre sokszor: abszurdum. Ne beszéljünk most ennél a kérdésnél autonómia séerelméről, hanem kizárólag a munka elvégzéséről. Lehetetlenség egy ügyosztályvezetőt aszerint megítélni, hogy reábízott munkakörben betartja-e valamely politikai párt dogmáit. Amikor tehát a belügyminiszter gyengíteni igyekszik a politikai pártok nyomását az adminisztrációra, akkor helyes úton jár, mert ez még semmikép sem jelenti az autonómia sérelmét. Az adminisztráció nem hibáztatható, ha munkáját a köz érdekében hűen végzi el, de ezt csak politikai nyomástól mentesen végezheti el. Jobban érvényesülhet a szakértelem is, s áltaálban nagyobb teret kel engedni a felelősségtudatnak. A polgármester kell, hogy felelős legyen az adminisztrációért, de ennek ellenében szabad keze is legyen. Az autonómia, mint olyan csak ellenőrzést gyakorolhat, de semmiesetre sem adminisztrációs uralmat. A készülő új fővárosi törvényjavaslattal kapcsolatban a polgármester igen helyesen felszólította az öszszes ügyosztályvezetőket, hogy tegyék meg észrevételeiket az eddig érvényben lévő fővárosi törvényről, miként vált be a gyakorlatban, mik a törvény hibái, fogyatékosságai, s hogyan lehetne kiküszöbölni a hibákat. Igen lényeges egy ilyen fontos kérdésben, hogy azok is hozzászóljanak, akiknek végeredményben a bőrükre megy az egész tánc és akik — ismerjük el — mégis csak legjobban értenek ehhez a kérdéshez. A belügyminiszter, ha majd megkapja a polgármester errevonatkozó előterjesztését, sok tekintetben talán igazolva látja azt az igyekeeztét, amelyben a politikai pártok nyomását igyekszik az adminisztrációról lefejteni. TÖK VÉNYHOZÓK LAPJA III. évf. 3—4. sz. 1934. február 15. Felelős szerkesztő és kiadó: CSÁK ISTVÁN. Bethlen-nyomda rt. Budapest, VIII., Nap-u. 13. sz. Felelős vezető: Lombár László. 40