Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 3-4. szám - Az aranyzáradék kérdéséhez

milliárd pengőre sülyedt. Tudjuk, hogy a földek, házak ma felét sem érik számos esetben a néhány év előtti értéknek, papírpengöben sem! A magyar föld hozadéka ma nullára redukálódott, sőt negatív földjádadékká változott át sok esetben, vagyis a föld megművelése egyenesen ráfizetéssel jár. A városi ingatlanok tiszta hozadéka sem tesz ki többet adóköteles házaknál 2, adómentes házaknál pedig 3—4%-nál, de ezt is csak Budapesten, míg vidéki városokban a hozam még ennél is kisebb. Ha tehát a kormány felfüggesztette az aranyzáradékot és a zálogleveles kölcsönök kamatait 5%-ra és a kezelési költséget mérsékelte, úgy csak a pengő értékében (belföldi vásárlóerejében) bekövetkezett nagymértékű javulást vette figyelembe a a záloglevelek kamatozását némileg közelebb hozta az ingatlanok tiszta hozadékához. Tudjuk, hogy a bankok a zálogleveles kölcsönöket a névérték 88—90%-án folyósították általában s hogy ma a névérték 5%-át kamat címén s továbi y& %-át pedig kezelési költség címén kell fizetni. Aki annakidején 10.000 dollár zálogrleveles törlesztéses kölcsönt vett fel. az nem 10.000 dollárt, hanem csak kb. 9000 dollárt kapott kézhez, de a kamatot 10.000 dollár után köteles fizetni. Tízezer dollár után fizetni kell epy esztendőre nem epészen 600 dollár kamatot és kezelési költséget, ami — a dollárt 3.70-es árfolyamon számítva át pengőre — kb. 2.200 pengőnek felel meg. Tekintettel arra, hosrv az adós annakidején 9000 dollárt, vagyis kb. 51.000 pengőt kapott kézhez, a 2.200 pengő kamat a tényleg1 kölcsönkapott pengőösszeg csaknem 4.5%-ának felel meg, de mindenesetre több 4%-nál. Ma az ingatlanok nettó hozama a legoptimistább számítás szerint sem tehető többre átlagosan 2%-nál, úgy hogy a zálogleveles "kölcsönök kamata az ingatlanstulajdonosok adófizetőképességének és vásárlóerejének fokozása érdekében tovább mérséklendő, mert lehetetlen állapot, hogy az a hitelező, aki ujját sem mozgatja, többet vágjon zsebre, mint adósa, aki a termelés egész kockázatát is viseli. Tudnunk kell azt is, hogy a záloglevél- és kötvénytulajdonosok semmiféle adót nem fizetnek, miért is jövedelmük számszerű összegének csökkentése nem befolyásolja hátrányosan az államháztartást, míg az ingatlantulajdonosok kamatterheinek mérséklése növeli az államháztartás bevételeit. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a záloglevelek és kötvények jó részét hazai pénzintézeteink a névértéknek egy töredékéért vásárolták vissza a külföldi börzéken, úgy hogy ezek a papirok még: a kamatláb további csökkentése esetén is meg fognak hozni 7—8%-ot, vagyis lényegesen többet, mint amennyit a magyar föl- vagy házvagyon jövedelmez. Az államháztartás bevételeinek fokozása és a gazdasági élet vérkeringésének élénkítése érdekében szükség van ép*n ezért a zálogleveles és a kötvénykölcsönök kamatozásának további mérséklésére a jelenlegi 5%-ról 3%-ra, amely ka maion felül kezelési költség címén maximálisan fél százalék kamat lenne felszámitható. Az ingatlanvagyon csak úsry menthető meg a teljes összeomlástól, ha kamatterhei arányba hozatnak tiszta hozadékával. A kötvénykölcsönök kamatainak mérséklése némileg enyhítene a már-már csőd előtt álló városi háztartások anyagi gondjain. Meg kell engedni ezenfelül az adósságoknak záloglevelekkel és kötvényekkel való visszafizetését, ami árfolyamuk megszilárdulására vezetne s az ingatlanforgalom növekedése folytán az államkincstárra is előnyös lenne. A pénz értékemelkedésének, vásárlóereje növekelésének és az ingatlanok nettó hozama katasztrofális csökkenésének konzekvenciáit le kell vonni az egész vonalon! nagykálnai Levatich László. A MAGYAR NEMZETI BANK főtanácsa legutóbbi ülésében dr. Schóber Béla vezérigazgató előterjesztésére jóváhagyta a bank mérlegét, valamint nyereség- és veszteségszámláját, amelyek szerint az 1933. évi tiszta jövedelem 3,140.000 pengő. A főtanács elhatározta, hogy az elért üzleti eredményből 8%-os osztalék kifizetését fagja javasolni a közgyűlésnek. A PESTI MAGYAR KERESKEDELMI BANK igazgatósága Weiss Fülöp elnöklete alatt tartott ülésén megállapította, hogy az 1933. üzletév 3,357.162 pengő tiszta nyereséggel zárult az előző évi 4,546.817 pengővel szemben. A nyereségáthozattal együtt a nyereség 4,686.746 pengő, míg az 1932. üzletévben 5,544.188 pengő volt. Az eddigi gyakorlatnak megfelelően több, már lebonyolított üzlet nyereségének leszámolása ezúttal is későbbi időpontra tartatott fenn. Elhatározta egyben az igazgatóság, hogy február 6-án déluán fél 5 órakor megtartandó 92-ik évi rendes közgyűlésnek javasolni fogja, hogy az 1933. évi osztalék kifizetésére 1,500.00 pengő, vagyis részvényenként 3 pengő (tavaly 4 pengő) fordíttassék, továbbá, hogy a rendes tartalékalap — ugyanúgy mint a mult évben — 1,000.000 pengővel, az intézeti épületek értékcsökkenési alapja 200.00 pengővel, az alkalmazottak jóléti intézményei pedig 60.000 pengővel javadalmaztassanak, míg az 1934. üzletóvre 1,356.044 pengő nyereség vitessék elő, szemben a tavalyi 1,329.584 pengővel. Javasolni fogja továbbá az igazgatóság, hogy a bank olvassza magába a Magyar Helyi Érdekű Rt.-ot (Vasúti Bank), amely társaságnak 200.000 darab részvényéből mintegy már 95% már amúgy is a bank értékpapírtárcájában van. — A PESTI HAZAI ELSŐ TAKARÉKP. EGYESÜLET igazgatósága megállapította 1933. üzletévi mérlegét és nyereség- veszteségszámi át és elhatározta, hogy a február hó 15-re egybehívandó 94. rendes közgyűlésének az 1,156.000.22 pengőt tevő nyereség felosztására nézve a következő javaslatot fogja előterjeszteni. Fizettessék osztalékra minden részvény után 3 pengő, tehát 200.000 darab részvény után 600.000 pengő, dotáltassék a rendes tartalékalap 100.000 pengővel, az ingatlanértékcsökkenési tartalékalap 100.000 pengővel, fordíttassék jótékony célokra 12.000 pengő, a felügyelőbizottság és a választmány tagjainak tiszteletdíjára 18.390 pengő, a tisztviselők külön jutalmazására 70.000 pengő és az alapszabályszerű jutalékok levonása után megmaradó 192.526.96 pengő az 1934. évi nyereség- és veszteségszámlára írassék át. A Budapesti Székesfővárosi Községi Takarékpénztár Rt. igazgatósága folyó évi január hó 31-én tartott ülésén dr. Reményi-Schneller Lajos vezérigazgató előterjesztése alapján megállapította a Takarékpénztár 1933. üzletévére vonatkozó mérlegét, úgyhogy a Székesfőváros Törvényhatósági Tanácsának módjában lesz azt egyik legközelebbi ülésén tárgyalni. A Takarékpénztár 1933-ban érte el, mint fővárosi intézmény, fennállásának ötödik évfordulóját. A Takarékpénztár 5 év alatt elért fejlődésének legszembetűnőbb eredménye betétállományának ez idő alatti fejlődése. A takarékkönyvekre és folyószámlákra elhelyezett betétek összege ugyanis az 1933. évben 5.6 millióval emelkedtek, ami legjobb bizonyítéka a székesfőváros lakossága részéről a Takarékpénztárral szemben mindinkább fokozódó bizalomnak. Ha a Székesfőváros községi folyópénzei és különleges rendeltetésű betétei 13.6 milliót kitevő összegét ehhez hozzászámítjuk, úgy a Takarékpénztár 76.5 millió pengő betétetet kezel, ötévi fennállása alatt a Takarékpénztár üzletkörét jelentékenyen kiterjesztette és az utóbbi évek súlyos gazdasági és pénzügyi válsága dacára is nemcsak mobilitását őrizte meg mindvégig teljes mértékben, de erőit is jelentékenyen fokozta. 38