Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 3-4. szám - Fenntartandó-e a közigazgatási bizottság

ben a saját álláspontját megvédik, az önkormányzat részéről felvetett észrevételekre felelnek. Azonban egy másik állami közigazgatási ágban előforduló esetre, vagy felmerült kérdésre véleményt nem nyilvánítanak, észrevételt nem tesznek, de különösen abban a vitában nem vesznek részt, amelyet a közigazgatási bizottságnak az önkormányzat részéről választót tagjai indítanak meg. Közigazgatási bizottság1, mint fellebbezési hatóság, amíg ez a jogköre fennállott, a teljes ülésben nem igen volt egyéb, mint az egyes ügyek előadói részéről előterjesztett javalatoknak a csendes elfogadója. Amit nem is lehet csodálni, mert hiszen a cselédügyeknek, az ebadóügyeknek, a kórházi ápolási költségeknek stb. az alsóbbfokú elintézése a plénumban nem volt olyan érdekfeszítő, hogy a bizottság tagjai a különben Í6 aprólékos ügyekkel részletesen, tüzetesen foglalkozzanak. Ez a fellebbezési hatáskör az 1929. évi XXX-ik t.-c. következtében a legnagyobbrészt megszűnt, amelyet mlár közigazgatási bizottság, mint fellebbviteli fórum, a maga albizottságaiban fejt ki tevékenységet. Itt azután megnyilatkozik az igazi önkormányzati szellem, mert ezekben az albizottságokban az ügyek alapos elintézést nyernek. Éppen annál a körülménynél fogva, hogy az önkormányzati tagok túlsúlyban vannak az albizottságokban, az elintézés méltányosabb alapon történik, mintha tisztán csak a jogszabályok alaki alkalmazásával történnék meg a döntés. Mostanában sok 6Zó e-ik arról, hogy egy középfokú, illetőleg elsőfokú közigazgatási bíróság állíttasséik fel önkormányzatonként, amelyben a bírói elem nyerne túlsúlyt. Ez a közigazgatási bíráskodás egyrészt az önkormányzat rovására történnék, másrészt nem tud olyan megnyugtató döntéseket hozni, mint amilyeneket a közigazgatási bizottság illetékes albizottságai most hoznak. Mert akár adókérdésben, akár gyámhatósági kérdésben a közigazgatási bizottság albizottságát sakkal tisztultabb szellem lengi át, mint amilyen vezetné a szakbíróságot, amely voltaképen a jogvitának elintézésére és nem a méltányotság gyakorlására van hivatva. Azonkívül a közigazgatási bizottság ezen közéleti tagjai, kiválogatott kitűnőségei az önkormáyzati életnek, hosszú élettapasztalatokkal bírnak, össze vannak forrva a kormányhatóságnak nemcsak közigazgatási, hanem társadalmi életével is. Nagyszerű helyi tapasztalatokkal rendelkeznek és így sokkal inkább alkalmasak arra, hogy eldöntsék, ki legyen a gyám, nagykőrúsíttassék-e a kiskorú, a kiskorúnak vagyona miként biztosittassék, a folyamodó adója törültessék-e anyagi romlás címén stb., mint a közigazgatási bíróság, amely az önkormányzati élettel nincs egybeforrva. Az a körülmény, hogy a mai nehéz viszonyokban, amikor a politikai megosonkitottslág mellett gazdaságilag is le vagyunk igázva, a közigazgatási bizottság önkormányzati tagjai, a közigazgatási ágak képviselői, jelentésekhez hozzászólva politikai kérdésekre is kiterjeszkednek, nem lehet jogos ok arra nézve, hogy a közigazgatási bizottság működése egyszerűen eltöröltessék. Az kétségtelen, hogy minden téren elkerülendő a szertelenség, elkerülendő tehát a közigazgatási bizottsági felszólalásoknál is. De a politika, amennyiben az az önkormányzat életére vonatkozik, el nem kerülhető, mert hiszen az önkormányzat maga is politikai szevezet, ennélfogva az abból kialakult közigazgatási bizottságot sem mentesíthetjük teljesen politikai kérdések felszínre vetésétől. Osak példaképen hozom, hogy a székesfőváros közigazgatási bizottság állandó állásfoglalása abban a kérdésben, hogy a házadó kivetésénél a valóságban befolyt jövedelem és nem az utolsó évnegyedben elért bér négyszerese legyen az irányadó, valamint, hogy a 12%-os késedelmi kamat jelentékenyen mérsékeltessék, végre Í6 eredményezte a helyesebb állami adózási szabályokat. Pedig éppen ez az ügy politikai kérdés, mely lényegében az önkormányzattal csak közvetve, a pénzügyigazgató havi jelentése folytán van kapcsolatban. Vagy olyan felszólalások, amelyek országos pénzügyi problémát nyújtanak, amelyek támadják a kormányt, az országos politikát, ezeknem valók a közigazgatási bizottság elé. De arra való a kormánynak a közigazgatásban székelő képviselője, a ÍŐpolgármeister, illetve a főispán, hogy a felszólalásokat a közigazgatás feladatához képest megfelelő mederbe szorítsa. A közigazgatási bizottságnak a fenntartása mellett vagyok, mert arról győződtem meg, hogy a közigazgatási bizottság albizottságaiban a fellebbező ügyek 6okkal méltányosabb elintézést nyernek, mintha azokat akár a bürokratikus közigazgatási szervek intézik el, akár pedig a felállítandó közigazgatási bíróságra bízatnak. Mert ezek nem annyira jogkérdésre vonatkozó, mint inkább méltányosságot s helyi ismeretet igénylő ügyek. A szabad embert szabad szó illeti meg, de a szabad embert Í6 köti a szabály. Ha megtörténik, hogy a szabály ellen vétenek, ez nem ok arra, hogy a gyakorlatban bevált intézmény egyszerűen eltöröltessék. Kétségtelen, hogy a közigazgatási bizottság felállításával a cél az volt, hogy a különböző közigazgatási szakágak együttműködésre bírassanak. De ezt a közigazgatási bizottság havi ülései úgysem képesek megoldani, tehát az együttműködést, amennyiben erre szükség van, rá kellene bízni a kormányhatóságnak kiküldött bizalmi férfiújára, a főpolgármesterre, illetve a főispánra. Viszont azonban nagy közigazgatási és erkölcsi jelentőséggel bír a közigazgatási bizottságnál havonként előterjesztett jelentések, mert ezekből az önkormányzat főtisztviselői és az önkormányzati tagok betekintést nyernek az állami közigazgatási életbe és lehehetővó válik az összhangnak a megteremtése. A közigazgatási bizottság megszüntetésével új közigazgatási szerveket kellene létesíteni, amelyeknek a működése a jövő titka, viszont a közigazgatási bizottságnak a működése ismeretes, ötvenhat év óta működik ez a bizottság minden hatóságban, ellene panasz nem merült fel, mert hiszen úgy az állami közigazgatási ágak képviselői, mint az önkormányzati tagok a legkiválogatottabbak, a legtapasztaltabbak. A közigazgatási bizottság azonban a város önkormányzati szerve, összekötő hatóság az állami végrehajtó hatalommal. Ha ilyen nem volna, azt most kellene létesíteni. 30