Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 3-4. szám - Forradalmi jelenségek és az uj korszellem

dolva az egyéniség lázadásához vezet. Minden egyénbe 6zorult egy lázadó titán, mely kedvelő viszonyok közt szembefordul mindazzal, ami az egyéniséget jogi, gazdasági vagy erkölcsi tekintetben megköti. Az individualizmus másik isimórve a célszerűség felé törekvés (utilitarizmus). Ebből a szempontból ítéli meg az értékeket. Erkölcsi, gazdasági, történelmi, logikai értékeket. Külső vonatkozásaiban az egyeshez és nem belső, apriorisztikus, autoritatív vonatkozásaiban. A tudásban empirisztikus, de mindenekfelett racionális. Ezen a téren kikezdi a tekintélyeket s velők szembe forradalmivá válik. Túlhajtásaiban atomizál de ugyanakkor szakadékot is állít az egyesek közé; mert az egyént, belső zárkózottsága és széleskörű szabadsága, élesen elválasztja még fajtársaitól isi. Itt az individualizmus kozmopolitikus vonásokat vesz fel. A korszellem másik alkotója a „magasabb egység" gondolata univerzálisan. Az egyetemesség vagy összetartózandóság gondolata természetfeletti motívumokat visz be a társadalmi és államfelfogásba. Misztikummal dolgozik. Az államnak, a társadalomnak külön lelket konstruál. A nemzeti öncélúságot hirdeti. A megkötöttséget, a magasabb céloknak való alárendeltséget rendszerré teszi s a szabadságnak pozitív, alkotó formáját állítja fel. Csak az „Egészet'' tartja igazi valóságnak és annak keretén belül igyekszik megkeresni az egyes helyét. Az universalizmus a végsőkig elgondolva a túlméretezett eta.tizmushoz s az egyéniség teljes leigázásához vezet. Elgondolásának megfelelően a szervezettségre helyezi a súlypontot. Egyik mellékhajtása a nemzeti gondolat, amelyet lelki organizmuskép képzel el. Világfelfogásában inkább intuitív, mint empirisztikus, berendezéseiben autoritatív és összefoglaló. A harmadik elv a szocializmus. Ennek korszerű formáját Marx dolgozta ki. Sajátságos ebben a rendszerben az individualizmusnak és univeraalizmusnak összevegyítése. Tulajdonképen ellentéte volna, sőt legerősebb ellenfele az individulalizmusnak, de keresztülvitelében mégis igen sok vonását veszi fel. Másik sajátsága, hogy alapjában gazdasági elv, de keresztülvitelében politikai elvié válik. Logikailag véggigondolva pedig — mint az alábbiakban látni fogjuk — anarchizmushoz vezet, gazdaságilag utópizmushoz. IV. Azt mondottuk, hogy a mostani forradalmi válság a korszellem zavarodottságával függ össze. Hozzátehetjük, hogy ez a zavar onnan keletkezett, hogy a korszellem három alkotó gondolatát egymástól elválasztva gondolja végig. Pedig világos, hogy a tiszta individualizmus épp oly kevéssé képzelheti egy társadalom, nemzetkorszak uralkodó eszméjét, mint a tiszta universalizmus. Amint az ember megszületik, máris tagja egy családnak, egy vallásnak, egy fajnak, egy nemzetnek és birtokosa egy vagyonnak, letéteményese hagyományoknak s alattvalója fennálló gazdasági, erkölcsi, politikai törvényeknek. A másik gondolkozási póluson is hamis vágányra siklanak azok, akik nem hajlandók elismerni és figyelembevenni azt, hogy minden összesség egyénekből áll és az egyénre érvényes belső és külső törvények hatása alól a maga egészében nem vonható el. Még nagyobb a fogalomzavar a szocializmus terén. Azt mondottuk, hogy a marxizmus keresztülvitelében sokat vesz fel az individualizmusból. A politikai egyenlőséget át akarja vinni a gazdasági életbe. Viszont a termelő eszközök kollektivizálásával az universalizmus felé hajlik. Kozmopolitizmueában az individualizmushoz közeledik s a szociálizálás gondolatát ismét az universalizmusból meríti. Egy további tévedése a mlai korszellemnek, hogy a szociálpolitikát a szocializmus gyermekének tartja. A szófiái politikát a kapitalizmus hívta életre és az universalizmus nemzette. A szociálpolitika oly szervezetek létesítése, amelyek a kapitalizmus szabadságát korlátozzák, a gazdagsági életet bizonyos szempontok szerint rendezik be balesetbiztosítás, aggkori biztosítás, 8 órás munkaidő, gyermekek, nők munkájának korlátozása stb. A szociálpolitika a kapitalizmus' nélkül soha sem sem vállhatott volna valóra, aminthogy a kapitalizmus nélkül nem is lett voln reá szüksége az emberiségnek. Egy másik tévedése a mai korszellemnek, hogy a szocializmust gazdasági rendszernek konstruálta, de mint jogi, társadalmi és politikai elvet kívánja alkalmazni. Ennek magyarázata az, hogy a szocializmus a javak termelésére nézve nem tudott megfelelő gazdasági rendszert életre hívni. A kapitalizmus teljes zárt gazdasgi rendszer, amelyet a szocializmus támadni tud, ellensúlyozni megpróbál, talán meg is semmisítheti, de mással, jobbal, megfelelőbbel pótolni nem tudja. Ezeket az ellentmondásokat a marxizmus a proletariátus diktatúrájával akarja áthidalni. Ez átmeneti időre gondoltatott el. Ez a nyers erő diktatúrája. Politikai caesarizmus a bourgeoisieval szemben. Gazdaságilag viszont a munkás jogát hirdeti a munka eredményére a tőkekamatnak és a többértéknek teljes megszüntetésével. Ebben a vonatkozásban ismét individualizmus, a gazdasági egyenlőség alapján áll. Amilyen mértékben ez a gazdasági egyenlőség eléretnék, olyan mértékben állíttatnék helyre a diktatúra helyébe a politikai egyenlőség, a demokrácia, azonban az egész gazdasági élet kollektív megszervezésével. Ez a gondolat végiggondolva odavezet, hogy a kényszer megszűnik s helyébe az önkéntes társulás lép teljes gazdasági egyenlőséggel és politikai anarchiával. V. A korszellemnek ebből a zavaraiból táplálkozik a mostani forradalmi válság. Ennek a válságnak a tértrenumai: 1. Államváleágok, amelyek a háborúval és a békediktatumokkal függnek össze. Nyilt sebeket hagyott Európa testén és erőszakkal tart fenn olyan külpolitikai rendet, amely népek és nemzetek szabad fejlődésének és jólétének akadályozója. 2. Az individualizmus válsága, amelynek jelenségei a liberalizmus és demokrácia válsiáiga, a parlamentke válsága politikai vonatkozásban és a kapitalizmus válsága gazdasgi vonatkozásban. 3. A szocializmus válsága, amely gazdasági, társadalmi és politikai téren egyformán a fennálló rend alapjait kikezdi. VI. Ezeknek az eszméknek a tisztázása hozhatja meg a mai forradalmi idők lehiggadását és vele együtt az emberiség nyugodt fejlődésének s a világ gazdasági virágzásának új, jobb korszakát. Egyelőre az emberiség cél és iránytű nélkül hányódik a minden irányból rászakadt válság hullámai között. Diktatúrákkal, autárkiákkal, tömegek 22