Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 1-2. szám - A mezőgazdasági ingatlanok elterhelési szabadsága korlátozandó

nál, a kataszteri tiszta jövedelem 25—30-szoros szorzatában vélem megállapítani és itt teszem fel a kérdést arra vonatkozólag, hogy hol állna ma a gazdatársadalom, ha a korlátlan terhelési lehetőség nem segítette volna elő azt, hogy a legtisztább jóakarattal, de annyi adósságot csináljon, amelynek ma a negyedrésze után sem bírja a kamatot fizetni? A terhelési szabadság korlátozása nem jelenti a birtokforgalom megkötöttségét, mert hisz mindenki szabadon adhat és vehet mezőgazdasági ingatlant, nem jelenti a gazdálkodás folytatásához szükséges hitel kirekesztését, mert a megengedett határokon belül sokkal több hitel szerezhető, mint amennyi a rendes gazdálkodás céljaira szükréges, ellenben jelenti a hitellel való visszaélés megszüntetését. Egy 25 holdas gazda tőke nélkül nem vehetne 15000 pengős cséplőgarniturát és 5 holdas gazda sem vehetne pénz nélkül újabb 10 hold földet, mint eddig, a könnyelműen vállalt kezesség sem tehetné földönfutóvá a mit sem sejtő családokat, ellenben a korlátolt hitelszerzési lehetőség takarékosságra kényszerítene minden mezőgazdát. A kereskedelem, az ipar, nem vallaná kárát, sőt ez az intézmény a magya mezőgazdát a világ legjobb vevői sorába emelné, mert vagy készpénzzel vásárolna, vagy pedig ingatlanban olyan biztosítékot tudna nyújtani a hitelért (természetesen a korlátokon belül), amelyekből még árverés esetén is kifutná minden adóssága. Különben is a föld elterhelésének a korlátozása eddig is élt a gyakorlatban, bírói határozatokat nem tekintve, mindenkinek meg van a joga, hogy az előirt feltételek mellett, birtokbeli jogutódát, a birtok elterhelésétöl egészben, vagy részben eltiltsa. A holtkéz, a hitbizomány, a családibirtok, haditelek, a vitézi telkek, mind az alapításaikban rejlő cél érdekében élvezik is a terhelés korlátozását tiltó törvény védelmét. A terhelési tilalom intézményesítésének tehát sem jogi, sem gazdasági akadálya nincs s mint a tökeképződés elengedhetetlen feltétele, még akkor is megvalósítandó lenne, ha országunkat nem fenyegetné külföldi szomszédaink részéről állandóan gazdasági háború. Itt elég, ha rámutatok arra, hogy az esetben, ha a magyar nemzet 1883-ban meghozott uzsoratörvény után a föld elterhelésének korlátozását is törvénybe iktatja, nem tudtak volna a románok eládósítani Erdélyben 5000 magyar családot és Erdély elvesztését talán el is lehetett volna kerülni. Az uzsoratörvényt napjainkban, a kamatot maximáló rendeletekkel, nagykésön, de pótolták, azonban ma is, naponta lehet olvasni, hogy megkezdődött az eladósodott magyar gazdák birtokainak idegen, sőt ellenséges érzületű államok polgárai által történő megvásárlása. Védekeznünk kell, mert a magyar föld másképpen nem tudja nemzetfenntartó kötelességét teljesíteni. Szent István megszüntette a földközösséget, a törzsek birtokkommunizmusát. Magántulajdonba adta az országot és a rög leköti szerelmesét, a magyar népet. Megszületik az európai viszonyoknak megfelelő békés, nemzeti állam, a földmíves Magyarország. Amikor a 13-ik században az oligarchia fejlődése veszélyessé válik a honvédelmi rendszer fő elemét alkotó nemességre, melynek birtokát elnyeléssel fenyegeti, védelmül a nemzet élniakarása, törvénybe iktatja az Aranybullát. Az ősiség pedig a magyar hűbériségből közjogi intézményt farag, hogy tetejébe a magyar Szent-Koronát tehesse, kimondván, hogy a magyar föld minörökre azoké, akik tagjai a Szent-Koronának. S midőn 1848-ban a Habsburgok egyeduralmi törekvése vérbefojtotta a nemzet szabadságvágyait, az abszolutizmus megsemmisítő törekvéseit csak azért tudtuk elviselni, mert az önként megnyitott alkomány sáncai között a magyar nemzet minden egyes tagjának egyformán biztosíttatott a hazai föld megszerzésének és birtoklásának joga. Mindezeket azért sorolom fel, hogy közjogilag is alátámasszam és magyar nemzeti szempontból ega terhelési tilalom életbeléptetésével, az úgynevezett gazdasági liberálizmus kifogásolna. Igen is, a magyar faj fennmaradásának érdeke kívánja azt, hogy minden kis tanya egy hitbizomány legyen, mert csak így fog a birtok fogalma újra a haza fogalmává magasztosulni és csak így lehet nyugodtan kivárni, amíg a kizárólag földmívelésre kárhoztatott s e mellett ellenségeink vasgyűrűjébe beszorított kis országunk, az önálló vámterület világversenyéhez szükséges pénztökét megteremti. POPOVICS SÁNDOR ÉS SCHÖBER BÉLA szerződésének ötévi ujabb meghosszabbítása a Nemzeti Bank élén, az egész ország osztatlan tetszésével találkozott. Szinte közhelyként hat, lia Popovics érdemeit akarná valaki méltatni, az ő neve jelenti már hosszú évek óta a pengő stabilitását nemcsak itthon, hanem külföldön is. Lehetnek a gazdasági életben sokan vele .ellentétes felfogáson — mint infláció és defláció pártiak — hiszen Popovics ma az ortodox fináncpolitikusok között a legszebb tmultu, de senki sem vonhatja kétségbe azt, hogy komolyat alkotott, mióta Magyarország pénzügyei végleg különváltak Ausztriától. Az a pozíció, amit még mint a kettős jegybank elnökeként töltött be, maga volt annak a bizonyítéka, hogy kvalitásai emelték oja. A gazdasági élet eddigi utjai őt sokban igazolták és ha most a közbizalom ismét felé irányalt, ez csak annak a jele, hogy még mindig szükség van őreá a közeljövőben és egyben megkapta a legteljesebb elismerést eddigi na-gy munkájáért. Ö Magyarország csendes pénzügyminisztere már hosszú évek óta, aki magasan felül áll mindentől, ami politika, de a pénzügyi politika élő ércfedezete munkássága, vonalvezetése. S ebben a nehéz, felelősségteljes munkában méltó munkatársa, Schober Béla, aki a NPénzintézeti Központ felépítésévé] Iálli— toll magának olyan beszédes emléket, amely pénzügyi szervezetnek köszönhető az, hogy országunk egész hitelszerveete eddig; oly sikeres ellentállást tudott tanúsítani az utóbbi évek súlyos gazdasági viharainak. Az ő munkássága harmonikusan egészíti ki és támogatja a Nemzeti Bank élén az elnököt, Popovics Sándort nehéz munkájában A TÉBE. — a bankok egyesülóse — sokat foglalkoztatta az újév beköszöntével a napisajtót abból az alkalomibóL hogy a Kereskedelmi Bank és a Magyar Olasz Bank kilépését jelentette be. Túlontúl nagy fontosságot igyekeztek ennek a lépésnek tulajdonítani, sokan szenzációt kerestek benne. Pedig az ország gazdasági életében semmit sem jelentene ez a lépés még akkor sem, ha definiíh ' válna. Ma még ugyanis nem végleges me.rt egy év a felmondás. Az ilyen apró-cseprő házi perpatvar — ha ugyan annak lehet nevezni. — semmikép nem beolyásolja az ország hitclszervezetének célkitűzéseit és további szoros együttműködését abban az irányban, hogy az országot s igy saját magukat is átsegítsék a mai súlyos helyzeten. Az eszközökben, azok megválogatásában lehetnek uüaimbeli eltérések, de a célkitűzésben: p,ein 20