Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 23-24. szám - Elsorvadásra van-e kárhoztatva a Gázművek?

nak tartjuk. Az indokolás igen erősen lándzsát tör amellett, hogy valóságos biztosításról, nem pedig karitatív intézményről van szó (ha a járulékfizetési kötelezettséget a járadékszolgáltatással szembe állítjuk, ezt el is kell neki hinnünk) minden biztosítás célja pedig, csak a takarékosság pótlása, illetőleg egy helyes takarékoskodási módus megválasztása lehet, ez érv tehát egy önmagával ellentmondó paradoxon. Ami a gazdasági élet megterhelésére vonatkozik, errenézve hivatkozhatnék arra, hogy másfajta célokért más áldozatokra hajlandók az emberek (itt a kötelező biztosítók szolgáltatásainak a mérvére gondolok), hivatkozhatnék arra, hogy bizony a mi versenyképességünket ez sajnos nem igen befolyásolja a mai és valószínűleg még sokáig fennmaradó gazdasági országsorompók mellett, de mindezt figyelmen kívül hagyva, csak egyetlen egy érdekes statisztikai adatra hívom fel az érdeklődést, s ez a munkavállalók napibér-megoszlása az egyes iparágakban. Itt azután azt a nagyon érdekes megállapítást tehetjük, hogy amíg a legmagasabb napibért 8.12 pengőt, a sokszorosító és müiparban fizetik (olyan ipar, amelynek a prosperitása az országcsonkítás miatt majdnem 30%-ára esett vissza), addig a legalacsonyabbat 3.02 pengőt a ruházati iparban találni meg, abban az iparban, amely talán egyedül prosperáló az országban, kitűnően versenyez még Európa határain túl is és amelynek vállalatai évről-évre óriási nyereséget mutatnak. Ehhez a számszerű megállapításhoz nem kell kommentárokat fűznöm, ebből nem kell konzekvenciákat levonnom, egy azonban kétségtelen, a nemzetközi verseny, prosperitás és a társadalombiztosítási járulék között sok összefüggés nincs. De talán ne is menjünk olyan messzire és nézzük meg a szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányát, vájjon nincsen-e túlságosan pesszimisztikusan úgy méretezve, hogy ez a mérleg egyik serpenyőjét erősen lehúzza? Az 1927 április 4-iki statisztikai felvétel előzetes eredményei alapján 745.785 munkavállalóból 65 évesnél idősebbet 8657-et találtak, az összes alkalmazottaknak tehát 1.2%-át. A kötelező biztosító a járadéktörzsön kívül, amely havi 10 pengőt jelent, a befizetett járadékoknak kamatnélküli 19 (MABI), illetve 24 (OTI) száza-lékát fizeti 65 évtől kezdődőleg. 30—40 év alatt megkétszereződik, sőt meghárom-< szorozódik kamatos-kamataival a járulék, ezt a többié-, tet számításainknál vegyük az özvegyi, árva és rokkantjáradékokra, amelyek értékéről később szintén szeretnék majd néhány szót szólni. Ennek leszámításával tehát egész durván kalkulálva, öt év alatt adnák vissza a járulékokat a biztosítók, ha a 65—70 éves korig terjedő időt mindenki megérné. A munkavállalók között azonban csak 1.2% 65 éven felüli van. Egész természetesnek tartom a törvény indokolásában azt a kijelentést, miszerint a 65 évesnél magasabb kort elérők lényegesen többen vannak, minthogy azonban már nem munkaképesek, vagy nem dolgoznak, e statisztikai felvételbe be sem kerülhettek. Sokkal kevésbé tartom azonban természetesnek, hogy e kijelentés a lényegesen többnél marad s általános életkor megosztási statisztikával számítását kellőleg ne támassza alá. Dr Kovács Alajos az 1930-as népszámlálás adatai alapján kimutatja, hogy 5,459.366 megszámlált 20 éven felüli lakosból mindössze 548.358 65 éven felüli férfi és nő van, akik az összességnek csupán tíz százalékát teszik ki. Ha végignézzük az alábbi kimutatást és konstatáljuk a 65 éven felüliek kormegoszlását: 65—70 évig 229.183 70—75 „ 167.100 75—80 „ 97.072 80—85 „ 40.104 85—90 „ 11.755 90—95 „ 2.588 95—100 „ 456 100-on felül 100 548.358 vizsgálva a rohamos számcsökkenést, ha figyelembe vesszük, hogy a 20 éven aluliak között is óriási számban akadnak munkavállalók, akiknek száma még a tíz százalékos arányszámot is erősen csökkentik, akkor kétségkívül meg kell hogy dönbentsen a mérleg két karjának ezen aránytalan eltolódása. Vizsgáljuk meg még az előbb az összes munkavállalók 1.2%-ában megállapított 65 éven felülieknek az arányszámát szétbontva és egy korosztályra vonatkoztatva és akkor dr. Mozolovszky Sándor 1933-ban megjelent korévek szerinti népesség megoszlási statisztikájából azt állapíthatjuk meg, hogy 177.323 20 éves férfi és női lakossággal szemben 52.916 65 éves van, amely ennek cca 29.8%-át teszi ki. Talán még felhozom azt e számok alátámasztására, hogy a háborús gyermekosztályok a 20 éven még alul vannak, a háborúban kidőlt középkorúak figyelembevétele pedig még csak előnyösebbé tenné a helyzetet, s hogy nem kis összeget képvisel azoknak a száma, akik jogosultságuk elérése előtt önálló pályát választanak, meghalnak, vagy 65-ik életévük előtt magánosan halnak el s gyarapítják a járadék fizetésére szolgáló tőkét s világosan áll, hogy szolgáltatás és ellenszolgáltatás semmilyen matematikai számítás alapján ennél a rendszernél egymással arányban nem áll. (Folytatjuk.) Elsorvadásra van-c kárhoztatva a Gázművek? Irta: Lukács György dr. A Törvényhozók Lapja utóbbi számaiban egy cikksorozat látott napvilágot, mely az Elektromos és a Gázművek egyesítésének a kérdését fejtegeti. Mint a Gázművek ügyeinek egyik alapos ismerője — anélkül, hogy a kérdés lényegét érinteném, nem állhatok meg szó nélkül a cikksorozat egyes ténymegállapításai és adatai előtt, mert ezek alkalmasak arra, hogy a kérdés komplexumát helytelen megvilágításba helyezzék. A bevezető közlemény apodiktice állapítja meg, hogy: „A gázvilágítás, a gáznak háztartási célokra való felhasználása a múlté, azzal le kell számolni, azt ma propagálni, forszírozni anakronizmus, arra áldozatot hozni pedig végtelen könnyelműség." 198