Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 23-24. szám - Visszapillantás 1934-re

Visszapillantás 1934-re Irta: Müller Antal, országgyűlési képviselő Ha most az év végével felállítjuk gazdasági életünk 1934. évi mérlegét, sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy az bizony még mindig erősen passziv. Még mindig nem következett be az a kívánatos felfelé haladás, amit oly sokan vártunk és amit még ma is olyan sokan remélünk. Nagy csalódást hozott különösen az ősz amúgyis szo­morú gazdasági életünkre. Lehet, hogy ebben nagy része volt annak a feszülő, izgalmas külpolitikai hangulatok­nak is, amelynek legutóbbi kirobbanása volt a genfi csata. Nem tagadhatjuk, hogy ezeknek a külpolitikai ma­chinációknak közvetlen hatása van a megcsonkított és agyonsanyargatott kis országunk egész gazdasági éle­tére, miként nem tagadhatjuk le azt a köztudomású tényt sem, hogy ezeknek a külföldi, nemzetközi helyzet össze­kúszálására irányuló merényletekben nagy szerepet ját­szik és szításában állandóan ott settenkedik a hadiszer­gyártó nagytőke szelleme és láthatatlan keze. Ennek a nagytőkének nincs hazája, az emberi élet nem számít előtte, minden célja a profit növelése, a haszon előte­remtése akár holttesteken is keresztül. Az igazi leszere­lés céljai között ott kell lenni ennek a szellemnek is a le­szerelése, kiirtása a nemzetközi gazdasági életből, az államférfiaknak kell állandóan résen lenni és felismerni ezeket a láthatatlan kezeket és elhárítani a háborús ve­szedelmeket. Nem lennénk tárgyilagosak, ha nem regisztrálnánk a mérlegkészítésnél azt, hogy vannak eredmények is, súlyos helyzetünk ellenére. Valami eredményt is értünk el ezekben a nehéz időkben. Ha ezek az eredmények ma még nem is olyan nagyok, nem is olyan súlytjelentők, mint aminőt szeretnénk és mint amilyeneket a hosszú szük esztendők után megérdemelnénk, mégis kell, hogy ezek a sovány eredmények is reménnvel töltsenek el bennünket és bizodalmat öntsenek belénk az olyan na­gyon sivárnak látszó jövő tekintetében. Hittel, kitartás­sal, becsülettel kell tovább dolgoznunk és munkálkod­nunk azon, hogy ezek a kis eredmények szilárd alapjai legyenek az általános és nagy javulásnak, amelynek mégis csak el kell jönnie. Itt röviden csak egy kis eredményre akarok rámu­tatni a mai mérlegkészítésnél, azt is a kisipar és kiske­reskedelem nézőpontjából, amiért szerény csekélységem harcol már több, mint tíz éve a fórumon. Csak az tudja, hogy mit jelent így lépésről-lépésre előrehaladni, aki úgy él közöttük, úgy átérzi, úgy látja ennek a küzdő kisipari és kiskereskedelmi rétegnek az ezersebét, végtelen nehéz sorsát, mint ahogy nekem adatott ez meg. A kisipar és kiskereskedelem szempontjából az el­múlt év eredményeként kell elkönyvelnünk az új köz­munka- és közszállítási szabályzat megjelenését. Meg kell állapítanunk, hogy ezzel az új rendelettel a régi sza­bályrendeletből ki lett küszöbölve az a sok sérelmes sza­kasz és intézkedés, amelynek labirintusai között nem ér­vényesülhetett sem a szociális érdek, sem a tisztes ipar és kereskedelem jogos pártfogása. Az új szabályrende­let eltüntetett minden homályt és kétértelműséget, úgy a pályázati kiírás, a kivitelezés, az ellenőrzés, mint pedig az elszámolás tekintetében. Kétségtelen, hogy ezzel utat nyitottak a kisipar és kiskereskedelem érvényesülésének azzal, hogy megszab­ták mindazokat a munkákat, munkanemeket és értékha­tárokat, amelyek mellett a kis embernek kell a munkát és szállítást odaadni. Bizonyos fokig megvédik a kis­vállalkozót a nagy tőkével szemben, a helybeli szállítót a vidékivel szemben és külön előnyt nyújt a rokkantak­nak és a vitézeknek. A szabályrendelet figyelembeveszi a munkák átvételénél, a számlák kifizetésénél a változott időket, a nehéz gazdasági viszonyokat és reányomta szociális szellemét az egész rendeletre, amit hálás szív­vel nyugtázhat az egész kisipari és kiskereskedelmi tár­sadalom. Röviden rá kell mutatnom ennek az új szabályren­deletnek azon pontjaira, amelytől várjuk az eredményt, így ki kell emelnem az 51-ik §-t, főleg annak első pont­ját, amelyet a kézműipar reneszánszának tartok itt a fővárosban. Áll ez különösen a felruházó iparra, sza­bókra, cipészekre stb., mindazokra, amelyet ez a pont felsorol részletesen. Üj érát fog ez jelenteni a kisipari foglalkoztatás szempontjából, kiszorítja ez a karteleket. Tagadhatatlan, hogy a főváros autonómiáját áthatja a kisipar védelmének az érdeke, annak a rétegét, amely végül is a főváros egyik legfontosabb és legmegbízha­tóbb adófizető rétege is egyben. Igen szociális szellemű a 65. §., amely az ajánlat­ban megjelölt munkabérek fizetését teszi kötelezővé a munkásokat illetően, kötbér kikötésével megakadályozza ezzel a munkások esetleges megrövidítését. Végig vonul az egész szabályrendeleten az a szellem, amelynek célja előbbre vinni a kisipar és kiskereskedelem érdekeit, amely érdekek eddig, valljuk be, eléggé háttérbe szorul­tak a kartelalakulatok anyagi és egyéb túlsúlya révén, így az is fontos a kisipar szempontjából, hogy előírják a harmincnapos kötelező fizetést az elvégzett szállítás után, amely nagyon fontos a tőkével nem rendelkező kis­ipar szempontjából. Mindezekért feltétlenül köszönet illeti meg a kereskedelmi és belügyi kormányzatot, hasz­nos és szép munkát végzett és meghallgatásra találtak azok a régi óhajok, amely olyan sok gondot és nélkülö­zést, kiszorítottságot okozott a kisipari és kiskereske­delmi rétegnek. Tagadhatatlan, hogy ez az új rendelet célja az volt, hogy komoly és hivatott védelmezője legyen a hatósá­goknál a kisipar érdekeinek a kartelirozzott nagyipar és bankérdekeltségek falanxaival szemben. Egész természe­tes, hogy az eredmény szempontiából nagyon lényeges az, hogy az autonómia különböző fórumain helyetfog­laló iparos érdekeltségeknek, akár hivatalos, akár meg­bízásból, akár egyéni címen foglalnak helyet a törvény­hatósági bizottságban, illetve a szakbizottságokban, ön­magukkal és az iparostársadalommal szemben lelkiisme­reti kötelességük vigyázni arra, hogy az új szabályzat a városházán a legmesszebbmenőén, a legpontosabban, az iparos és kereskedő érdekeknek a legmegfelelőbben hajtsák végre. Köszönetet kell mondanunk ebből az alkalomból is mindazoknak, akik az iparos osztály igaz barátjaként se­gítségünkre voltak ennek az eredménynek az elérésében. Mert az egész nemzetnek vitális érdeke megerősíteni a kisipari és kiskereskedelmi réteget, szemben azokkal a tendenciákkal, amelyet az utóbbi évek mindent felfaló kartelpolitikája mutatott. Nem lehet vitás az, hogy a ma­gyar kézműiparosság milyen értéke a nemzeti testnek, 190

Next

/
Oldalképek
Tartalom