Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 23-24. szám - A választójog

tosítékokat nem javasolhat. Igazságtalan kerületi beosztás, helybenlakási határidő, mint túlzott korlátozás, az ajánlási rendszer túlkapásai megmérgezik a becsületes választójogot. A dualizmus idején is ez a megalkuvási rendszer volt a melegágya a vesztegetési lehetőségeknek és akadálya a nemzeti valódi akarat érvényesülésének. Tisza Kálmán ellenzéki korában, amikor az 1872. évi javaslatot, Tóth Vilmos belügyminiszter választójogi javaslatát tárgyalták, a következő érdekes kijelentést tette: ..Megengedem, hogy lehet Magyarországban még valaha parlament, — bár remélem, hogy nem lesz — mely bolondságokat fog csinálni, de ettől nem azért félek, mert a népnek alsó osztályát látnám demoralizálva, hanem félek azért, mert a magukat jobbaknak, vagyonosabbaknak, műveltebbeknek tartók vannak demoralizálva." íme az óvatosság, mely félti a demoralizált társadalomtól a választójogot. A javaslat le is szorult a napirendről. Követte az 1874. évi XXXIII. tc. Ez nem volt jogkiterjesztés, sőt ez volt a megalkuvás iskolapéldája. A párthatalom megóvásának őse ez a törvény. Jól mondotta a törvényjavaslat vitájában Mocsáry Lajos: „Vörös fonálként húzódik végig az egész törvényjavaslaton, hogy pártszempont volt az irányadó, mert hiszen nyilt titok az egész ország előtt, hogy a közjogi ellenzék épp a magyar városokban, épp a kisbirtokosok és kézművesek között számítja szavazatainak legnagyobb részét." E választójog viszontagságos élete az 1899. évi XV. tc. megalkotásáig tartott. Erről mondja Vázsonyi Vilmos, hogy „jószándékkal javítani akart, de nem mert reá lépni az igazi és teljes gyógyítás útjára." Az 1913. évi XIV. tc. a következő stáció. Azért ez, mert a darabont-kormány 1905. évi „törvényjavaslat-tervezetét" nem tekinthetjük komoly munkának. Az 1913. évi XIV. tc. alapján teljesített választási összeírási munkálat már a háború korszakába nyúlik bele. Ebben az időben a nemzet minden erejét a honvédelemnek szentelte és a választójog leszorult a napirendről. Azóta valóságos bukdácsolás a sok kísérlet és csak egyetlen egy komoly munkálat létesült: a Vázsonyi Vilmos törvényjavaslata. Politikai intrikák — régi magyar átok — elgáncsolták ezt a becsületes nagyszerű alkotást. Most újra itt állunk az alkotás küszöbén. Megint a többségi elvre alapított kormányzati stabilitás a vezető gondolat. Ezért elhibázott. Olyan pártra szabott, testhezálló, legalább úgy hírlik, a megszületendő törvény. A vajúdásnál sok bába jelentkezik, tudós orvos annál kevesebb. Pedig a választójog ne a mának készüljön. Ne a választást, ami most következik, szolgálja, hanem hosszú időkre szóló komoly rendszert építsen fel. Én a következő mondattal formulázom a demokratikus, becsületes, általános titkos választójogot: a parlamenti váltógazdaság intézményes biztosítását kell a paragrafusokba belevinni, akkor lesz a javaslatnak ereje olyan, mely a nemzet alkotmányos megújhodását jelenti. Hogy ez létrejöhessen, szükséges, hogy a nemzet legjobbjai összefogjanak. Ezért jegyeztem be a képviselőház indítványkönyvbe közel fél esztendeje így hangzó javaslatomat: „Mielőtt a kormány a választójogi törvényjavaslatát előterjesztené, küldjön ki a Ház a több évtizedes parlamenti gyakorlatnak megfelelően külön, harminöt tagból álló pártközi választójogi bizottságot azon alapelvek megvitatására, amelyek a nemzet alkotnyos szabad akaratának érvényesülését a titkos választójog megvalósításával, a történelmi jogfolytonosság szellemében és érvényesülése mellett biztosítják." Mikor kerülhet ez indokolás céljából a Ház elé? A telepítés küszöbén Irta: Lányi Márton dr. országgyűlési képviselő Az utóbbi esztendő legdivatosabb jelszava a telepítés. Nem lehet egy újságot, folyóiratot kézbevenni, hogy ott a legkülönbözőket ne olvassuk a telepítésről. A tervek és elgondolások ezrei röpködnek a levegőben sokszor megfelelő megokolással, még többször enélküi. Mondhatjuk, hogy az országban mindenki telepítési szakértő lett, akár foglalkozott ezzel a kérdéssel, akár nem. Épen ezért a legfőbb ideje lenne tisztázni a helyzetet ezekből a szempontokból is. Igen megnyugtató és örvendetes valójában azonban az, hogy a telepítés kérdéséről a sok beszédtől, cikktől, hozzászólástól eltekintve, tényleg igen komoly munka folyik és és amint hírlik, rövidesen elkészül a parlament elé terjesztendő telepítési törvényjavaslat. Ennek a törvényjavaslatnak eredményben fel nem mérhető következményei lesznek, épen ezért feszült figyelemmel várunk minden olyan hírt és intézkedést, amely erre tartozik. A telepítési törvényjavaslat alapelveit nem ismerjük, célkitűzéseit nem tudjuk, de kétségtelen, hogy azok a Nemzeti Munkatervben lefektetett tételeken fognak nyugodni és különösen szolgálni fogják azt a telepítési főszabályt, hogy a telepítés célját csak akkor szolgáljuk igazán, ha vele az önálló életképes mezőgazdasági egyedek számát szaporítjuk. Ismerjük a telepítés ügyének minden vonatkozását, tudatában vagyunk azoknak az előnyöknek, amelyek vele járnak, tudjuk, hogy egy megfelelő módon végrehajtott 188