Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 19-20. szám - Jegyzetek az új energiatörvényhez

Áz egész ügy nagy horderejű és ép ezek az egyes megnyilatkozások arra indítanak bennünket, hogy az regisztráláson kívül alapos vizsgálat tárgyává tegyük ezt a kérdést annak hangsúlyozásával, vájjon nem-e ismét üres jelszavak hangzanak fel a gazdasági életben, vagy komoly alapja van-e a folytonosan hangoztatott panaszoknak. A közvéleménybe olyan jelszavakat dobtak be ismét, mint pl. villanyáram-uzsora stb., egész komoly lap részéről is, ami gondolkodóba ejthet bárkit. Kutatásaink eredményeként már most leszögezhetjük azt a véleményünket, hogy egyrészt az egész komplexum gazdasági fontossága, valamint a felzavart közvélemény megnyugtatása céljából igen célszerű lenne az energiatörvény életbeléptetése után azonnal egy energia-kormánybiztosságot is felállítani két évi időtartamra, amely kormánybiztosság hatáskörébe utaltatnék egyrészt a még belügyminiszterileg jóvá nem hagyott, valamint a már eddig jóváhagyott áramszolgáltatási szerződésekkel pakcsolatos panaszok felülvizsgálása és az orvoslást szolgáló javaslatok sürgős megtétele. Nem tudjuk, hogy megfelel-e a valóságnak az, hogy az áramszolgáltató nagyvállalatok érdekszövetsége tulajdonképen kartelszerü alakulat és hogy a nagyvállalatoknak egymás között az egész országra kiterjedő regionális megállapodásuk van. Úgy az érdekeltekre, mint az egész közvéleményre tehát megnyugtató lenne ennek a kérdésnek levétele a napirendről olyképen, hogy egy felállítandó kormánybiztosság hatáskörébe utaltatnának át az összes erre vonatkozó ügyek. Ez egyben szolgálná az elektrifikálás további fejlesztésének az ügyét is, ami nem lebecsülendő érdeke az egész ország gazdasági életének. Első idézetünk AZ EST című lap június 6-iki számában jelent meg a következő címmel: „Le kell törni a villanyáram-uzsorát. 60—90 filléres áramdíjat szednek a vidéki válllatok." A cikk így hangzik (egy kis példa kihagyásával): „Az energiatörvény végrehajtási utasításában, amelynek testes füzetét most tanulmányozzák az érdekképviseletek és az érdekeltek, sajnos, nem lehet felfedezni a villamosáramot fogyasztó közönség száz százalékos védelmét, a kartelbe lépett áramfejlesztőtelepek árdiktaturájával özemben. A végrehajtási utasítás nem vesz arról tudomást, hogy az energiatörvény kihirdetése óta eltelt közel három év alatt mennyire kiépítették árvédelmi frontjukat a villamos'áramot termelő vállalatok. Vezet ezeknek a sorában a Tröszt-Phöbus, amelynek egységárai közül a következő hihetetlenül magas árakat emeljük ki: Rákospalotán világítási célokra adott áram 64.9 fillérbe kerül, ipari üzemek által fogyasztott áram díja 33 fillér. Itt még külön lezárási és kinyitási díjat számítanak fel, esetenkint 4 pengőt. Fóton, Veresegyházán, Csömörön, Mogyoródon, Szadán, Dunakeszi-Alagon, Gödöllőn, Pestújhelyen a világítási célokra szolgáló áram díja 74.1 fillérbe kerül, az ipari áram díja 42.2 fillérbe. Újpesten a világítási áramszolgáltatás egységára 64.90 fillér, élihez jön havonta 1 pengő órahasználati díj. Az ipari üzem céljaira szolgáló áram ára nagyüzemnél 36 fill., plusz 3% forgalmi adó. Nyíregyházán a Villamossági rt. a Tröszt-Ganz érdekkörében a világítási célokra adott áram árát forgalmiadóval együtt 72.1 fillérben szabta meg, az ipari áram ára nagyüzemnél 12 fillér, középüzemnél 36 fillér. Megjegyezzük, hogy ennek a vállalatnak a szerződését 1931-ben 50 évre meghosszabbították. Hogy az illetékes tényezők meg ne feledkezzenek arról, hogy az energia-törvény alapján módjukban volna a végrehajtási utasításban parancsoló módon elrendeli az áramdijak olcsóbbá tételét, közöljük az energiatörvény 39-ik paragrafusának 2-ik bekezdését, amely így szól: „Ha az energia fejlesztéséhez felhasznált energiaforrásban vagy az energiafejlesztés módjában oly változás áll be, amely a vállalatnak nagyobb nyereséget nyújt, mint amilyen mértékű emelkedés a változással kapcsolatos tőkebefektetés kamatozásának és törlesztésének biztosítása céljából szükséges, a nyersfölö6legnek felét az energiaárak általános leszállítására kell fordítani. E rendelkezést akkor is megfelelően alkalmazni kell, ha az energiaátvitel módja változik meg." Ez a paragrafus az egyetlen reménysége az áramfogyasztó közönségnek, hogy a magas* egységárak mellett kierőszakolt áramszolgáltatási szerződéseket a kormányhatalom erejével megváltoztassák. Bizonyos, a villanyáramot termelő vállalatok a törvény e paragrafusának megjelenése óta gondos>an vigyáztak arra, hogy nagyobb hasznot ne mutassanak ki. Bizonyos, hogy elég idejük volt arra, hogy e paragrafus érvényesítése ellen biztosítsák magukat. A kartelbe lépett vállalatok arra számítanak, hogy a „szerzett jogokat" nem fogja érinteni a végrehajtási utasítás. Amikor azonban azt látjuk, hogy a budapesti 35 filléres áramdíjjal szemben 60—70—90 filléres áramdíj van a vidéken, akkor nem lehet elismerni a szerzett jogok menlevelét. Itt van az egyetlen, szinte utolsó alkalom a vidéki áramuzsora letörésére: tessék úgy átdolgozni az energiatörvény végrehajtási utasítását, hogy az áramfogyasztó közönség érdeke maradéktalanul é& vitathatatlanul biztosítva legyen." Kommentárt nem füzünk hozzá, miután az érdekelt vállalatok védekezését nem ismerjük, vagyis kalkulációjukat, szerződéses terheiket stb. Eme cikk után közvetlenül, június 10-én a „Nemzeti Figyelő" című hetilapban jelent meg a következő cikk: Amióta a Kereskedelemügyi Miniszter Ur legutóbbi képviselőházi expozéjával kapcsolatban bejelentette, hogy az 1931. évi villamosságügyi XVI. t.-c. végrehajtási utasítását ez óv július hó elején ki fogja adni, a napi sajtó egyik legidőszerűbb témáját ennek a villamosságügyi törvénynek tárgyalása képezi és ezzel kapcsolatban nap-nap mellett látnak napvilágot heves kirohanások a villamos áram érvényben levő egységárai ellen. Ez utóbbiakra való hivatkozással hangzik el többnyire a kívánság az érvényben levő áramszolgáltatási szerződések revíziója iránt és. ezt a követelést ma már a közhangulat is szerves kapcsolatba hozza a villamosságügyi törvény három éve vajúdó végrehajtásával. Anélkül, hogy ez alkalommal a kérdésnek gazdasági, illetve műszaki oldalával foglalkoznánk, célszerűnek láttuk megfelelő jogi véleménynek a beszerzését, az érvényben levő engedményezési szerződések revíziója szempontjából és egy előkelő helyről a következő felvilágosításokat nyertük: — Kétségtelen, hogy a Törvény 65. §-a tartalmaz oly rendelkezésit, amely szerint a kormányhatÓ6ágilag még jóvá nem hagyott engedélyezési szerződéseket jóváhagyás céljá169