Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 15-16. szám - A Nemzeti Bank és az export-import

KÖZGAZDASÁGI JEGYZETEK IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIH X A Nemzeti Bank és az export-import A most kiadott Tyler-jelentés is leszögezi azt a tényt, hogy a külkereskedelmi forgalmunk emelkedett, azonban ez még nem jelenti azt is, hogy devizakészletünk növekedett volna, miután az export jelentékeny része kompenzációs úton történt, vagyis ennek megfelelő import is bonyolódott le s így csak elszámolások történtek. A Nemzeti Bank az utolsó hetekben sűrűn szerepelt a közvélemény előtt egyik alkalmazottjának az ügyével kapcsolatban, ami ugyan nem közérdek, hanem kizárólag a bank belső ügye és ha valami differencia merült fel a bank és igazgatója között, azt majd el is intézik egymás között. Az utóbbi évek súlyos gazdasági viszonyai közepette mindjobban kialakult egyes gazdasági köreinknél az a felfogás, hogy a Nemzeti Bank egész szervezete, tíz éves fennállása után alapos revízióra szorul. Sokan úgy vélik és ennek már volt nyoma úgy a képviselőház, mint a felsőház plénuma előtt is, hogy ez a bankintézmény jobban megfelelne hivatásának, ha állami intézmény lenne és nem pedig, mint most, autonóm szervezet, elég jelentékeny monopóliumokkal felszerelve. Erre még később visszatérünk, most csak egy furcsa jelenségre akarunk rávilágítani, amely jelenségnek nem kis szerepe lehetett a bank és igazgatója között felmerült nézeteltérésben és amely jelenség sürgősen megszüntetendő. Tudvalévő, hogy a pengő védelmének az utóbbi időkben kialakult gyakorlata szerint a Nemzeti Bank meghonosította a devizák bizonyos százalékú felárait, ami végeredményben (eltekintve, hogy végül is szükség volt a zugforgalom kiküszöbölése céljából, vagyis a pengő külföldi értékeléseinek helyes itteni kifejezésére) már néikülözhetetlen volt. Azonban teljesen lehetetlen és érthetetlen, hogy a pengőnek így kifejezett diszparitása nem csupán a külföld értékelésétől függ, hanem függ attól az árucikktől és attól a személytől is, aki ezt az árucikket kiviszi, vagy behozza. Még ha abba is belenyugszunk, hogy az óvatos és körültekintő pénzügyi politika a valutafelárra nézve nem tekinthet el valamely behozott nyersanyag, vagy egyéb cikk szükségességétől, habár nem hisszük, hogy a külföld ezek szerint ítélje meg a pengő értékét, semmikép sem tudjuk megérteni annak helyességét, hogy a Nemzeti Bank által diktált valuta felárai még az exportáló, vagy importáló személy szerint is emelkedjék, vagy csökkenjen százalékban. Nem tartjuk helyesnek, hogy pl. az angolfont átvételi kurzusa más legyen egy és ugyanazon a napon Kis Péternek és más Nagy Jánosnak. Ugy véljük, hogy az angolfont átvételi kurzusát végeredményben Londonnak kell megszabnia és ennek kell nálunk is a felárban érvényrejutnia, nem pedig a protekciónak. Sürgősen meg kell szüntetni azt a kialakult gyakorlatot a Nemzeti Banknál, amely az export-importnál felmerülő valuta felárakat szabad alku tárgyává tette. Mégis csak egyszerűbb, ha az előre, hétről-hétre megállapított átvételi kurzusokat a Nemzeti Bank kifüggeszti piacok szerint és ennek alapján jön létre az exportőrök és importőrök között a megállapodás. Egész természetes, hogy még a legkisebb százalékának sem szabad szerepet játszani és lehetőséget nyújtani a Nemzeti Banknak bizonyos protekciók érvényesülésének. Ha tehát a Nemzeti Bank és igazgatója között felmerült differencia nem is közérdek, de a fentebbi kialakult uzusnak a sürgős megszüntetése annál inkább. A másik, szintén megszüntetendő szokás pedig az az önkényesség, amelyet pl. legutóbb a francia klíringnél alkalmazott a Nemzeti Bank. Miután itt részünkre passzívvá vált a szaldó, egész egyszerű hatalmi szóval úgy intézkedett, hogy az 1934. április 9.-ike előtt kelt tartozások egyelőre nem rendezhetők a kiiring útján, vagyis exporttal. Tekintettel arra, hogy devizakészlet sem áll rendelkezésre, azok a kereskedők és iparosok, akiknek francia tartozásaik vannak, történetesen április 9.-ike előttiek, semmikép sem tudják azt hitelezőiknél rendezni, jólehet, vannak még elég nagy számban a magyar piacon cégek, akik súlyt helyeznek arra, hogy adósságaikat meg is fizessék külföldi hitelezőikkel szemben, akiknek az összeköttetéseire érthető okokból feltétlenül rá vannak utalva. S a francia hitelezőknek is érdekük, hogy az összeköttetés zavartalan legyen, bizony ők nem nagyon érthetik az u. n. devizanehézségeket és a nemfizetést semmikép sem fogják a viszonyok terhére írni, már mint a mi országunk válságos helyzetére, hanem kizárólag a magyar összeköttetéseik bonitására, ami aztán a további szállítások beszüntetését jelenti. A MFTR 45 MILLIÓJA. Most, hogy mindjobban kialakul az idegenforgalom fejlődési folyamata Magyarországon, sorra irányul a figyelem azok felé a faktorok felé, amelyek nagyrészben vannak hivatva előmozdítani ennek az új gazdasági értéknek a fejlődését. Ezeknek a 141