Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 15-16. szám - Az Elektromos- és Gázművek egyesítése. 2. [r.]

iiiiiiiiiniiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiH Az Elektromos- és Gázművek egyesítése (II) A Gázművek ma veszteséges üzem — A mérlegvalódiság elve — Tariíarevizió nem szükséges — Külföldi példák Ha tehát mi az előre vállalandó terhekről beszélünk, akkor meg is kell indokolnunk, hogy miért kívánunk áldozatokat az egyik üzem javára a másik üzem hasznából. Paradoxonként fog hangzani, de tény, hogy azért, mert a községi háztartás már most is hoz áldozatokat, miután a Gázmüvek ma a veszteséges üzemek közé sorolható, annak ellenére, hogy a legutóbbi, az 1933. évi mérlegük még tiszta nyereséget mutat. ki. Amidőn az 1933. évi mérleg tisztanyereségként 1,577.266.53 pengőt mutat ki a községi háztartás javára, ugyanakkor a községi háztartás pénzügyi mérlege visszatérít a Gázmüveknek a közvlágításért (az 1934. évi költségvetés szerint) 1,923.665.— pengőt, tehát már ennél az egy tételnél első pillantásra kimutatható egy közel négyszázezres ráfizetés. Az Elektromos müveknek ugyanezen a címen az 1934. évi költségvetés 1,143.574.— pengőt irányoz elő, amely azonban a valóságban sokkal kevesebb, miután ez az üzem a fogyasztásra kontemplált 12.5 millió kwórát teljesen ingyen adja a közvilágításnak és csak a karbantartásért számol fel (1933. évi mérleg szerint) 717.577.— pengőt. Kifogásolnunk kell ezt, miután a Gázmüvek a jelentésükben mint természetbeni szolgáltatást említik meg ezt a tételt is és számolják el. Különben is a Gázmüvek üzemének a rentabilitás szempontjából való vizsgálatához nem használhatunk más mérőeszközt, mint az Elektromos-müvek mérlegét, mint az ugyancsak önálló vagvonkezelésü, szintén kereskedelmi elvek és formák szerint vezetett üzemét. Ha pedg ezt vesszük alapul, akkor egész bátran vállaljuk azon megállapításunk súlyosságát, melyszerint a Gázművek ma már a deficites üzemek közé sorolható — a községi háztartás szempontjából. De eme állításunkat igazoljuk még az alábbiakkal is. Az önálló vagyonkezelésű, úgyszólván teljesen a szabad kereskedelmi formák szerint működő vállalat, amelynél még a könvviteli rendszer is a kettős kereskedelmi könyvvitel, feltétlenül kell, hogy alkalmazkodjék egy hasonló fajtájú önálló magánvállalkozás üzletviteléhez úgy a mérlegtechnikánál, valamint az árkalkulációknál is. Egy magánvállalkozásnál, mondjuk hasonló tőkéket megmozgató gyárvállalatnál, elkerülhetetlen a tartalékolás magas százaléka, pláne, amikor a termelési eszközök, a gépi berendezés, állandó romlási veszélyeknek van kitéve. Ha az objektív közgazdász csak azt a tételt veszi alapul, hogy a Gázműveknél tisztán üzemi kiadásokra több, mint 17 millió pengő ment el készpénzben (tehát a személyi kiadások nélkül, amely maga több, mint 3 millió, az összes kiadások 27 millión felül vannak!) akkor mégis csak keresni kezdi, hogy hol találja meg a mérlegben ennek az óriási rizikónak az ellentételét tartalékokban, értékcsökkenési leírásokban. A tartalékolásoknak, értékleírásoknak úgy a kereskedelmi törvény, valamint az adóhatóságok is elég nagy teret hagynak az adómentesség szempontjából a magánvállalkozásoknak, errenézve a hatóságoknak is pontos, kialakult gyakorlatuk van az üzemek válfajai szerint. Mert azt csak szakemberek sem fogják állítani, hogy a Gázmüvek termelési berendezése, amely végeredményben óriási invesztíciókkal állíttatott fel az évek folyamán, nem válhatik máról-holnapra ócskavassá, avagy nem igényel évről-évre újabb újítást, befektetést. (Példaként idézzük a Weiss Manfréd vas- és acélmüvek r.-t. néhány mérlegadatát: alantoké 8,400.000 pengő, értékcsökkenési tartalékok 45,000 000 pengő!) Fz alól nem lehet kivétel a Gázművek sem, sőt a kereskedelmi előrelátás ezt meg is követeli, még akkor is, talán fokozottabb mértékben, ha a község háztartás rizikójáról van szó. Ami pedig a másik kereskedelmi részt illeti, az árkalkulációt, ennél nincsen tiszta látásunk egyáltalán. Itt is csak külsőségekre vagyunk utalva, amelyek igen örvendetesek a köz, vagvis a fogyasztók szempontjából. Itt ugyanis az áll elő, hogy nálunk Budapesten németországi kőszénből olcsóbb a gáztermelés s a gázeladás, mint Németország bármelyik hasonló nagy Gázmüvénél. Ez igen örvendetes a fogyasztók szempontjából, ezért elismerés illeti feltétlenül a kereskedelmi irányítást, csak félő, hogy valami nincs rendben, miután hihetetlenül hangzik a szakemberek előtt, érthetetlen lehet, hogy a nagy távolságról jövő és minden valószínűség szerint exportárban vett német kőszénből nálunk olcsóbb a gáztermelés, még ha a koksz és ecrvéb melléktermékek eladásának is tudjuk ezt be, mint künn Németországban. Berlinben például a gáz ára 19 Pfe, ami cca 24 fillérnek felel meg, egyéb vidéki városokban találunk 32 filléres gázszolgáltatási árakat is. De ezt nem értjük, ezt valószínűleg azok állapították meg, akik sokkal jobban értenek hozzá és igen örülünk, hogy a fogyasztók ilyen, még európai viszonylatban is, olcsón jutnak a gázhoz. Szerény megállapításunk még az is, a közölt mérleg alapján, hogy a kimutatott több, mint 8 millió pengős kölcsönberendezési tárgyaknak, valamint az ugyancsak kimutatott 8 milliós adósoknak is hiánvzik a tartalékolt ellentétele. Mindez feltétlenül rizikót rejt magában. Ezért állítjuk felelősségünk teljes tudatában, hogv a Gázművek ma deficites üzem, mert mindazokat a tételeket, amelyeket mint juttatást mutat ki a községi háztartás részére, közte a 3.487.000 pengős tőke és kamattörlesztést is, mind-mind tartalékolni kellett volna ép az üzem rentabilitásának a biztosítására, valamint annak a biztosítá136