Törvényhozók lapja, 1934 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1934 / 13-14. szám - Az Elektromos- és Gázművek egyesítése

KÖZGAZDASÁGI JEGYZETEK M M M M1 < 11M > M F H i H F M í 1: MI! 11F11 f«M < M1; HI i i IIH11! M1H M M M1!! M l U i 11M l' I! M M M:: 111' < M > H! t i l M MIM 1M11M i l 1 i M! 11111U i H MIH! 1H HIH11! M i MI: i i 1 i IM M! H!! M H M11 <' IU11M i M MI! 11 (IH11 í I A SZÖVETKEZETEK SZANÁLÁSA. Áttanulmányozva a most állami segítségben részesítendő szövetkezetek mérlegeit, azt a sajnálatos eredményt kapjuk, hogy ezek alapján nem záródott le a jövőt illetőleg az állami segítés sorozata. Rangsorban vezetőhelyen a Hangya-Szövetkezet áll, amelynek az állam most 5 millió pengős segítséggel tartalékalapot létesít. Nem egészen világos még, hogy ez mit jelent, valószínűleg újabb üzletrészvásárlást, miután az eddigi gyakorlat is azt mutatta, hogy az összes állami segítségért a Hangya mindig üzletrészeket engedett át. így aztán már ma az a helyzet, hogy az egész Hangya szövetkezetnek 80% erejéig az állam a tulajdonosa. Ez az államosítási folyamat nagyon veszélyes, miután olyan felelősséget vállal át, ami később még súlyosabb áldozatok hozatalára kényszerítheti a kormányt. A Hangya mérlegéből elsősorban az is kitűnik, hogy igen sokba kerül az adminisztráció, miután a bruttó jövedelemnek a felét ez emészti fel. A személyi kiadásoknak ilyen magas kvótáját nemcsak egy altruisztikus célt szolgáló szövetkezet nem birja el, hanem belebukna bármelyik magánvállalkozás. Mindenki előtt tisztán áll az a tétel, hogy semmikép sem a szövetkezeti eszmében van a hiba, hanem a vezetők hozzánemértésében. Ezért nem lehet belenyugodni abba, hogy amikor a mai súlyos időkben ismét nehéz milliókkal siet az állam a szövetkezetek segítségére, hogy akkor még mindig azok a vezetők maradjanak az egyes szövetkezetek élén, akiknek a működése nem kis részben oka annak, hogy ilyen áldozatokra van szükség. Szabályként kell tehát alkalmazni azt, hogy ott, ahol szükség volt az állami segítségre, ott sürgősen ki kell cserélni a vezetőséget és a kormánynak erős kézzel kell belenyúlni az ügykezelésbe — hiszen úgyszólván a sajátjába nyúl bele! — és megfelelő embereket kell behelyezni. Csak ez lehet a garancia arra, hogy nem vész el az újabban hozott áldozat és nem fog sor kerülni pár hónap múlva ismét a segítségkérésre. Már a törvényjavaslat alkalmával teljes bizalmunkat nyilvánítottuk Imrédy pénzügyminiszter úrral szemben, ismerve az ő befojyásolha'tatlanságát és szigorúságát, amikor állami pénzekről van szó. Most is csak benne bízunk, hogy a most hozott 11.6 milliós állami áldozat megfelelő kautélákkal bocsáttatik a tönkrement szövetkezetek felsegítésére. Minden egyes segítségre szoruló szövetkezet vizsgálat alá veendő és ha az túl van méretezve, akkor ott is működni kell a szigorú leépítésnek, személyi tekintetek nélkül. Különösen szükség van erre a Hangya esetében, ahol riasztó példáját találjuk a túlméretezésnek minden tekintetben. Igaza volt Imrédynek, amikor beszédében hivatkozott hasonlatként a gazdag nagybácsira. Nem lehet rendszerré merevíteni azt, ami eddig történt, elérkezett az utolsó huszonnégyóra, amikor saját szárnyaikra kell engedni a szövetkezeteket és meg kell tudni állniok saját lábukon. Ha pedig még ezek után sem birnak megállani, akkor ne vessünk gátat a gazdasági élet szabad kiválasztásának. A sorrend a szanálási listán a Köztisztviselők Szövetkezetével kezdődik. Sajnos, semmi remény sincs arra, hogy ez a szövetkezet, amely végeredményben már a legtávolabb áll a szövetkezeti eszmétől, valamikép is szanálható legyen. Ami jelenleg egyetlen jövedelmi forrása a Köztisztviselők Szövetkezetének, azok a fiiszerüzlet-fiókjai, ahol bárki vásárolhat, tehát igen messze áll a szövetkezeti céloktól és azonfelül komoly versenytársai a szabadkereskedelemnek, annak a kereskedelemnek, amelyet nem támogatnak állami pénzekkel. A Köztisztviselők Szövetkezetét fel kellene számoltatni, jól prosperáló fűszerüzíet fiókhálózatára külön kereskedelmi részvénytársaságot alakítani magántőke bevonásával, amely tőkéből rendezni lehetne veszteségeinek, adósságainak nagy részét. Vidéki szervezetét pedig a Hangyába kellene beolvasztani, mint ahogy a fővárosi központnak is ez lenne a sorsa. A Köztisztviselők Szövetkezete már hosszú évek óta teljesen hibás üzletpolitikát folytatott, példa volt erre az óriási áldozatokkal járt áruházi kirándulása is. Ennél a szövetkezetnél van a legtöbb rendezni való. A Mezőgazdák Szövetkezete szanálása jó úton halad, miután a P. K. vette kezébe az ügyet. Erre a szövetkezetre, ha az egyesség teljesítése után ismét megkezdi működését, nagy hivatás várhat ép a telepítési akcióval kapcsolatban. Ennél pedig, miután nagyobb hitelmüveletek lebonyolítására kell majd beállítani, kívánatos, hogy teljes mértékben az OKH alá rendeltessék. Igen nagy feladatok várnak tehát a szövetkezetek szanálásával kapcsolatban a pénzügyi kormányzatra és a gazdasági élet kíváncsian várja, hogy minő intézkedések történnek a megszavazott 11.6 millió pengő felhasználásával az egész szövetkezeti fronton. A törvényhozás pedig a garanciát kizárólag abban találná, ha megfelelő új vezetőség kerülne a lehetőség szerint teljesen összevont szövetkezeti intézmények élére. Sokan 123