Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 9-10. szám - A gazdaadósságok rendezésének kérdéséhez

melöknek fizetendő tejárat pedig budapesti paritásban 20.2 fillérben és az ái kiegészítő járulékot 0.8 fillérben állapította meg Ezt az árat természetesen csak azokra a tejmennyiségekre lehetett vonatkoztatni, amelyek „fogyasztási tejként" Budapesten és környékén csakugyan el is fogytak. A Budapestre szállított, cie itt el nem adott tejeket ipari feldolgozásra kellett felhasználni. Az ipari feldolgozásra kerülő, u. n. „ipari tejnek" árát hatóságilag megállapítani nem lehetett, mert az a külföld1 vajpiactál függ Az Országos Tejgazdasági Bizottság feladata lett annak havonkénti megállapítása, hogy a felszállított tejből mennyit kell „fogyasztási tejként" és mennyit „ipari tejként" elszámolni. Az 1932. májusában megjelent kormányrendelet alapgontolatán az 1933. évi kormányrendelet sem változtatott. Felhasználta azonban az eddigi tapasztalatokat és egyes visszásságokon javítani igyekezett. így mindenek előtt módot adott a túlzott törzskeretek (kontingensek) csökkentésére; a törzskönyvezett tehenészetek törzskereteinek kiterjesztésére és az új törzskeretek megállapítására. Egyben gondoskodott az üzemek szigorúbb ellenőrzéséről és mivel a kicsiben felszállított tejtételek ellenőrzése lehetetlennek bizonyult, elrendelte, hogy a környező községek kisgazdái tejüket ezentúl csak szövetkezetekbe tömörítve szállíthassák Budapestre. Végül a tejzs5r százalék felemelésével a tejet közvetve olcsóbbá és jobbá tette. A rendelkezések azonkívül módosították a tejárakat és gondoskodtak az árkiegészítő járulék emeléséről. A fogyasztási tej ára 1932. május közepén 32 fillérben, a termelői ár 18.5 fillérben, az árkiegészítő járulék 1.7 f-ben lett megállapítva. Az ipari tej ára természetesen lényegesen olcsóbb, mint a fogyasztási tejé; 1932. év elején 8—12 fillért fizettek a feldolgozásra vásárolt tejért, ma kb. 6—8 fillért helyt istálló. Az ipari tej értékesítése tehát valamivel rosszabbodott. A budapesti tejár rendeletileg van ugyan megállapítva, az ma is 32 fillér, mint ahogy a termelői ár is 18.5 fillér maradt helyt Budapest. Mivel azonban a gazdaságok nagy részének nem ál módjában tehenészetét az ipari tejszázalék növekedésének arányában csökkenteni, a legtöbb gazdaság kontingensének egész mennyiségét felszállítja Ezzel a felszállított tejnek aránylag igen nagy része kerül ipari feldolgozásra és a tej átlagos értékesítése rosszabbodik. Ha pl. a 18.5 filléres termelői és 9 fik 1 res ipari tej mellett az ipari tej 20 százalék, a gazdaság bevétele 100 liter tejnél P 16.40 Ha ellenben hasonló árakat fe1tételezve 40 százalék az ipari tej, úgy az értékesülés csak P 14.70 helyt Budapest. Ez az ár istállóra átszámítva kb. 12 20 P-t jelent átlagban. 1932 júliusában, amikor az első elszámolás napvilágot lá-> tott, az ipari tej aránya 19.34 százalék volt. Ez a szám 1933. augusztusában 46 százalékra emelkedett. Ha már most az értékestési viszonyok ilyen alakulását látjuk, joggal feltehetjük a kérdést, vájjon mi volt a tejrendelet eredménye? E tekintetben meg kell vizsgálnunk, hogy miért csökkent az ipaiii tej ára, miért emelkedett oly nagymértékben az ipari tejszázalék, és mit hozott végeredményben a rendelet a gazdáknak A rendelet célja, mint említettük, a nagy tömegek termelésének biztosítása. Ez a termelés nagyobbára ipari tejként értékesül. Az Árkiegészítő Alap hivatása tulajdonképen éppeq az, hogy ennek a tejnek az értékét emelje oly módon, hogy vajkilógrammonként bizonyos hozzájárulást fizet, aimiböl az ipari tej ára kiegészíthető. Sajnálatosképen a külföldi árak a rendelet életbeléptetése óta oly nagy mértékben estek, úgy, hogy az ár tervbevett emeléséről eddig sző sem lehetett. Ennek illusztrálására elég, ha rámutatunk arra, hogy 1932 márciusában pl. helyt Budapest az állami adótérítés beszámításával 3.90 P mellett értékesült a külföldön eladott vaj kilogramja. 1933. márciusában már csak 2 07 P-t, 1933. júniusában pedig 1.91 F-t lehetett a külföldön eladott vajért hazahozni, holott az Árkiegészítő Alap 20—66 fillérig terjedő ö zszeggel egészítette ki a külföldön értékesülö vaj árát. Az egyébként felére csökkent állami adótérítésen kívül csak ez tette lehetségessé, hogy a kifizetés alapjául szolgáló vájár 1.91 P helyett ma is 2.50 P tudott maradni. Ha figyelembe vesszük, hogy a vaj árának minden 50 filléres emelked'sa vagy esése 2 fillért jelent az ipari tej árában, nem nehéz az ipari tej előbb vázolt áresésére magyarázatot találni. Az állam és az Árkiegészítő Alap hozzájárulása nélkül ez az áresés a mai mértéken túl még további 4 fillér áresést jelentett volna. A támogatásnak az elmaradása azt eredményezte volna, hogy az elmúlt hónapokban az ipari tejként eladott tej literje alig 1.3—1.5 fillérrel értékesült volna Ezzel a számmal szemben a mai 6—10 f-es árak is jelentős eredményt jelentenek. Nem lehet tehát kétséges, hogy az árkiegé. szítö járulék igen nagy szolgálatot tett a tejtermelöknek — ebben a vonatkozásban az ipari tejet szállító kisgazdáknak. Hogy az Alapnak meg kellett elégednie azzal, hogy az ipari tejek még nagyobb áresését megakadályozza, nem az Alap hibája volt 1932. augusztusban már minden előkészület megtörtént az ipari tejárak emelésére. Akkor a rendelkezésre álló összegeket a külföldi vajárak hirtelen esésének ellensúlyozására kellett felhasználni. Másodszor 1932. novemberiben lett volna erre alkalom. A törzskerettel rendelkező terme, lök és a vállalatok önkéntes elhatározásából u. i. 220.000 P-t sikerült az ipari tejárak emelésére az Árkiegészítő Alapba befizettetni. Alighogy ez megtörtént, bekövetkezett a német vajvámok emelése és a német piacról való majdnem teljes kizárásunk. Uj piacot kellett tehát keresnünk és ott a kivitt vaj lényegesen rosszabbul értékesült, mint az elvesztett német piacon. Az összegyűjtött 220.000 P-t tehát a külföldi vajárak állandó lemorzsolódásának ellensúlyozására kellett felhasználni és az ipari tejet ma sem lehetett a fogyasztási tej árával megfelelő arányba hozni Tulajdonképe.n ezzel a körülménnyel van szoros összefüggésben a második kérdés, hogy miért olyan nagy az ipari tej százalék. A napisajtó az ipari tejszázalék emelkedésének okát a fogyasztás erőteljes csökkenésében keresi. A valóság azonban az, hogy a fogyasztás csökkenése csak látszólagos, mert a rendelet hiányos végrehajtása miatt a fogyasztás tetemes része illegitim kezekbe került. Budapest ellátása ma is kb. 350.000 liter, de még ebből 1929-ben a kistermelök útján közvetlenül kb. 21.000 liter jött Budapestre, ez a szám ma 100.000 literre tehető. A környező falvak batyuzói ugyanis kihasználták a renteletben biztosított 32 filléres ár és az ipari tejár közötti különbséget és némi alákínálással hamarosan igen nagy mennyiségű tejet sikerült a fővárosban elhelyezniük. Ez a lehetőség külön üzletágat fejlesztett ki. amelynek előnyeit nem is gazdák, hanem alkalmi üzletre vállalkozók élvezik. Ezek a mennyiségek természetesen ellenőrzés nélkül kerülnek a fővárosba és árkiegészítő járulékot sem fizetnek. Ilyen nagy tételek kiesése az ár. kiegészítő alapot nagy mértékben gyöngíti és csökkenti a lehetőséget annak, hogy az alap az ipari tejárat megfelelően kiegészítse Már annak idején ennek a lehetőségnek kívánta elejét venni a rendelet, amikor a hatásosabb ellenőrzés érdekében a fővárosban tej árusítását csak szövetkezeteik útján engedi meg a termelöknek. A szövetkezetek megalakítása az Országos Magyar Tejszövetkezeti Központ útján kezdetét is vette. Az Országos Tejgazdasági Bizottság gondoskodott arról, hogy a termelök az egyes községekben valóban akkora árat kapjanak, mint amilyen árat eddig is elérhettek az istállóban és tekintélyes öszszeget szánt arra is, hogy az u. n. milimárikat az új rendszer következtében elmaradt haszonért kártalanítsa. A környező községek ezeket a rendelkezéseket sérelmezik, mert azt vélik, hogy részükre a szabadkereskedelem előnyt jelentene. Ez a beállítás pedig téves, mert a szabadkereskede. lem és a vajexportnak szükségszerű elmaradására vezetne és ezzel egy csapásra kitenné a környékbeli falvakat is a 6—8 filléres ipari tej versenyének és napi eladásukat visszaszorítaná az eredeti 20—22.000 literre. Egyesek a milimári kérdésből mégis politikai kérdést esi. náltak. így lett a milimári kérdés az egész tejrendsletnek egyik sarkpontja és sokak vesszőparipája A tejkérdést azonban mindaddig megoldani nem lehet, míg ez a kérdés nem ren. dezödik, mert az ellenőrzés nélkül bejövő tételek árkiegészítő járulékot nem fizetnek és az emelkedett ipari tejszázalék a felszállító gazdaságok tejértékesítését annyira rosszabbítja, hogy azok hovatovább maguk sem tudják az árkiegészítő járulékot fizetni. Ex a körülmény viszont az ipari tejek kataszt. rófális zuhanását vonná maga után. A gazdaközönség részéről ezért mind határozottabban nyilvánul meg az az óhaj, hogy a rendelet a legszigorúbban végrehajtassák. Nem lehet azt kívánni, hogy egy ország szarvasmarha tenyésztésének sorsa attól függjön, vájjon 6—8 község hajlandó-e magát a köz érdekének alávetni, vagy továbbra is megmarad az a helyzet, hogy éppen azok kapnak lehetőséget tejük jobb értékesítésére, akik a rendelkezések megkerülésével tudták vevöközönségüket megsokszorozni. 117