Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 4-5. szám - A kereskedelmi és iparkamarák intézménye revizióra szorul 2. [r.]

letni az ezért végzet munka értékét is a köz szempontjából. Ha a politikai fórumon disztinkciót találunk konzervatív és haladó szellemű politikai felfogásukban, úgy véljük, hogy a gazdasági élet különböző területein talán csak a pénzügynél van néha létjogosultsága a konzervatív felfogásnak. A mai élet azonban ezt sem engedélyezi már teljes egészében és ép az utóbbi hetek amerikai eseményei mutatják, hogy a mult elveinek mai átültetettsége lépten-nyomon fikciókat szü!. Tehát igenis van haladás. Most még nem állunk a történeti visszapillantás kényelmes kilátótornyában, ité'etünknem lehet kialakult, kiforrott. A gazdasági élet többi ágazata azonban annyira mai életű, hogy abban szó sem lehet konzervatív, merev irányzatról. A technika óráról-órára való fejlődése nevetségessé tessz minden ilyen próbálkozást, hiszen a csodák ma már nem tartanak három napig sem. S ebben az időkben a kereskedelem és ipar kamarái begubódzva a mult szép emlékei közé, nem" vesznek tudomást semmiről, rakják továbbra is a viszszafejlődés doktrinér béklyóit a kereskedelem és ipar vajúdó, lázas testére. A kamarai intézményből hivatal lett. jólfejlett, kövér akta- és ankét előállító üzem, tipikus sóhivatal. De a sóhivatal-elméiétnek abban az értelmében, ahol már só sem kapható. Olvan messze áll szellemileg attól a rétegtől, amelynek adófilléreiből táplálkozik, hogy úgyszólván minden értékes fejlesztő kapcsolatát elvesztette vele. Csak kaleidoszkopszerűen, futólag ragadunk ki példákat a kamarai munkából a kereskedelem és ipar szempontjából. Egy évvel ezelőtt a magas bolt és mühelvbérek leszállítáeára alakult alkalmi liga azzal a kéréssel fordult a kamarához, hogv álljon melléjük és segítsen nekik ebben az életbevágó kérdésben valamelyes eredményt e^rni. A kamara nem teljesítette ezt. mert más volt ebben a kérdésben az álláspontja. A többi nem is érdekes. Ez csak száraz tény. Azonban érthetetlen. Utóvégre ép a helytelen szavazati konstrukciója miatt a kamarában többségben vannak a kisexistenciák. Mintahogv ez a helytelen összetétel szüli másik oldalon a kifogásolható visszafejlődő szellemi irányzatra az alkalmat. Lehet azonban, hogy ennél a megállapításnál tévedünk, s más olyan rúgok látszanak közre, amik a visszafejlesztő képtelenségeket, helyesebben: csodabogarakat szülik. Miként a háború előtti korszakban, különösen a huszadik század első éveiben, a kamarai intézmény teljesítménye csúcspontján állott és hivatását gyönyörűen betöltötte, működésének olyan értékes teljesítményei voltok, amik elvitathatatlanul alánjait rakták le a magyar kereskedelem és ipar fejlődésének. Ügy a háború után érthetetlenül megállót', s azóta sem tudja felvenni a helyes kapcsolatot a védelme alá rendelt osztályokkal. Ha volt is ebben része a forradalmi idők mindent nani politikával átitató hullámzásának, ma már ez is elült és stabil helyzetet teremtett. Közvetlenül a kamarai intézmény létesítése után a teljes kereskedelmi és iparszabadság jelszavát írta zászlajára, a céhrendszer [tthagyta káros korlátozásait igyekezett lelikvidálni. A későbbi évek folyamán pedig főleg az osztrák gyarmatosító politika ellen küzdött igen nagy sikerrel, amikor a kereskedelem részére lefekt°tte a helves vasúti tarifapolitikát, valamint az akkori kormányoknál sikeresen interveniált az iparpártoló politika inaugurálása érdekében. Ezek akkor nagyon helyes irányok voltak és megtalálták a megfelelő szellemi kapcsolatot a magyar kereskedelemmel és iparral. Amióta azonban a háború után az ország visszanyerte teljes függetlenségét és akciószabadságát az ipari és kereskedelmi kérdésekben, a dualizmus megszűnte után, érthetetlenül megállott a kamarai intézmény helyes szellemi fejlődése. Nem volt súlya, vagy nem akart súlyt kifejteni pl. a vámpolitika alakulásánál és minden energiáját olyan irányba sűrítette össze, amely irányzat ép az ellenkezője lett a háború előtti jelszavainak. Ilyen alkotásai közé tartozik az 1922 évi XII. t. c, a mely az iparszabadság alkonyát jelenti. Főleg azonban ennek a törvénynek a később gyakorlatban való értelmezése és alkalmazása. Csonkamagyarország lakosságának 60 0/0-a mezőgazdaságból él, vagyis több, mint négy és félmillió ember. Ezekből azonban egymillió ember földnélküli zsellérsorban élő. Ez azt jelenti, hogy állandóan folyik az áramlás a város felé, sok a munkátkeresó\ Ilyen körülmények között — s még sok-sok más szempontból is — teljesen lehetetlen, hogy a szabadfoglalkozásúak létszáma részére bizonyos kontingens biztosítassék. Ez alatt értjük azt, hogy az ipari és kisipari foglalkozásúakat olyan védőrendelkezésekkel bástyázzák körül, amit egyrészt ez a réteg állandóan fejleszt, sürget magának és másrészt a kamara nagyrészben elvileg keresztül is visz. Félretéve olyan fontos törvényszerűséget is, amely azt diktálja, hogy a lokális érdekek nem futhatnak túl azon a határon, ahol már a nagy közösség érdekei kezdődnek. Itt azonban, a kamara jelenlegi szellemi vonalvezetésénél, lépten-nyomon vicinális szemszögből nézve, ósdi felfogástól telítetten történnek döntések. Sőt: most egyszerre Ausztriát és Németországot. Csehországot veszik elő példának. A régi monarchia testvérkamarái összetartanak szellemileg. Ezért kell uj kamarai törvény. Mert ha azt nem is kívánjuk, hogy Amerikába nyúljanak át példákért és arra próbálják itt megmintázni a gazdasági élet útjait, hiszen attól nemcsak a tengerek választanak el bennünket, de valami kicsike kis tanulságot mégis illene leszűrni a technokrácia korában. így például azt, hogy akik innen tanult iparral vándoroltak ki Amerikába, azok 990/0-ban egész más iparral keresték meg a kenyerüket. Hogy lehetséges ez? Ha a háború előtt ez nem érdekelt bennünket, mert nem is volt szükség ennek megértésére, ma azonban mégis más a helyzet. A technika fejlődése nemcsak a gépesedést mozdította elő, hanem segédkezett ehhez a gazdasági élet alakulása is. mert nem elegendő a gépnél az, hogy több munkát végezzen, mint az ember, hanem olcsóbban is végezze azt. Máskép nem jutott volna szerephez. A kamara ipari szellemvezetése sehogyan sem igyekszik átvinni a gyakorlatba a mai gazdasági életnek megfelelő haladást. Fél az uj feladatoktól és dogmatikusan ragaszkodik a régi ösvényhez. A partikuláris szempontok szigorú szemelőtt tartásával elvesztette kapcsolatát a mai élettel, megfordult és a szükséges, megokolt evolúció helyett a teljes ortodoxia útjára tévedt. Jelszavak bedobásával lehet ideig-óráig népszerűséget teremteni, pláne tetszetősekkel, amolyan gyógyírt ígérőkkel, de ez 63