Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 4-5. szám - Miért van szükség bankkoncentrációra és a hitelügy reformjára?

igazgatói jövedelmek lecsökkentése sfb. Nem tudjuk belátni, miért legyen némely bankvezérnek lényegesen több jövedelme, mint amennyit a magyar nemzet a legelső magyar embernek a Kormányzó Űrnak tiszteletdíjként egy évre juttat?! Ma, amikor emberek tízezrei éheznek az ilyen tünetek csak a szociális nyugtalanság fokozására alkalmasak. Azt hisszük, azért a fizetésért, amelyei Magyarország miniszterelnöke élvez, aki pedig egy egész országot, nem pedig egy nagybankot igazgat, bármely nagybank vezérigazgatói teendőit el lehet látni anélkül, hogy az illető »vezérnek« jogosult panaszra lehelne oka! Végtére is be kell már látnunk, hogy szegény megcsonkított ország vagyunk, abol sok tízezer a munkanélküli, ahol a mezőgazdasági cikkek áresése folytán a nemzeti vagyon értéke több mint felére devalválódott, úgyhogy nem lehetnek egyedül a banktőke urai azok, akik a nemzet áldozathozatalában nem vesznek részt. A pénzintézeti rezsi lecsökkentését, a kamatmaximum leszállítását és egyéb szükséges intézkedéseket meg kell tenni mielébb, éppen a magyar hitelszervezel épségének megtartása érdekében. Ne nyugtasson meg senkit az a szólam, hogy a magyar hitelszervezet egészséges s hogy minden rendben van, mert 80/0-os megfizetethetetlenül magas kamat mellett nincsen minden rendben, sőt semmi sincsen rendben. Itten csak két alternatíva kínálkozik: vagy a konzekvenciák helyes levonása és nagyarányú kamatleszállítás, vagy pedig a követelések szükségszerű elértéktelenítése egy matematikai bizonyossággal bekövetkező pénzfelhígítás révén. 80/0-os kamatot és a felemelt adókat — ismételjük — a mai értékében lényegesen megnövekedett pénzzel tartósan megfizetni gazdasági képtelenség. Ha tehát a bankvilág ragaszkodik a 80/0-os I,anialhoz, a magas kamatmargehoz, a pénzintézetek felesleges nagy számához és a túlzott vezérigazgatói illelményekhez, úgy ennek nem lehet más szükségszerű következménye mint az, hogy vagy nem fognak befolyni a kamatok és követelések és a vagyonlikvidáciúk során ke1! a követelések jórészét leírni vagy pedig befolynak majd ugyan, de a jelenleginél kevésbbé értékes pénzben. Más lehetőség itten nincsen. Az ország érdeke, hogy ezekben a kérdésekben mielőbb történjék valami, ami a bekövetkezendő súlyos bajoknak elejét veheti. Hogy mi az a valami, azt a fentiekben iparkodtam nagy vonásokban vázolni. n földteherrendezés és a mezőgazdasági kényszeregyezség kérdése Irta: Dr TEMPLE REZSŐ ügyvéd Az ország agrárius közvéleménye óráról órára lesi már azt az intézkedést, amely végre tető alá hozná a gazdaadósságok sokat emlegetett és nagyon is fontos kérdését. Az egész ország hiteléletének a sorsa is függ ettől, mert nem lehet kétséges ;iz, hogy amikor csupán kamatterhekben mintegy 75 millió pengőt tartanak nyilván a bankok, mint befagyolt követelést, akkor egy nagyon fontos kérdés van függőben. Az is biztos, hogy az idő haladtával ezek a terhek elsősorban is szaporodnak és a gazdasági élet a még most is folyó állandó összezsugorodása révén a termelés állandóan veszít teljesítőképességében. Kétségtelen, hogy sokáig már nem halasztható ennek az egész kérdés-komplexumnak a gyökeres rendezése. Tudjuk, hogy a kormányzat igen behalóan és állandóan foglalko/ik ezzel a kérdéssel és ép a mostani parlamenti költségvetés tárgyalása folyamán hangzottak el igen fun'os kijelentések ezzel kapcsolatban. Semmiképen sem érheti vád a jelenlegi kormányzatot abban a tekintetben, hogy az ország pénzügyi helyzetéi nem tárta őszintén a közvélemény elé. Viszont az is biztos, hogy a pénzügyi politika vonalvezelése most sem változhat abból a szempontból, hogy agrárország vagyunk és így vitális érdeke az országnak a mezőgazdasági problémáknak a homloktérbe állítása, annak generális rendezése és megoldása. Ma már szinte közhely arról beszélni, hogy milyen óriási nehézséggel küzd a gazdatársadalom a napról-napra fokozódó értékesítési, valamint a mezőgazdasági hitel teljes hiánya folytán. Ezekben a kérdésekben az első törvényes intézkedés az 1931 évi VlII-ik t. c. életrehívása volt, amely a földteherrendezés kérdését volt hivatva rendezni. Ezt követte a gazdamoratórium (6300/1932. M. E.) és most legutóbb a gazdatartozások után járó rendkívüli kamathozzájárulás engedélyezése (4300 1933. M. Es) Mindezek azonban sehogysem tudták az egész kérdést arra az alapra fektetni, amely szükséges lett volna az egvséges, átfogó rendezéshez. Bizonyos doktrínákhoz és fikciókhoz való ragaszkodás, mondhatnánk álszemérem* hiizódott végig az eddigi próbálkozásokon és tüneti kezelést akartak alkalmazni ott, ahol bizony ggökeres operációra, bonckésre lett volna már rég szükség. A gazdasági élet érdekeltjei szempontjából vizsgálva a kérdési tisztán áll előttünk az. hogy a tüneti kezelés nem válhatott be, mert a riagy nemzetközi világválság eddigi alakulása továbbra is éreztelte romboló hatását nálunk is. Mi sem természelcsebb, hogy a hitelezők szempontjából első sorban jogos, hogy követeléseik teljes mértékben biztosítassék. Azonban a gazdasági lehetetlenülés most már évek óta olyan remédiumokat kivánt meg, amelyek eltértek ettől az elvtől és törvényes formában 57