Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 4-5. szám - A közmunkák és a munkanélküliség

fogata az egész világra kiterjed, pusztításai nemcsak a gazdasági élet, de a társadalmi szervezet és a szellemi élet minden mezején észlelhetők. Egy nagy gazdasági forradalmi átalakulás kellős közepén állunk, amelynek első megindulására összeomlott a világgazdaság, amelynek a helyére mást, jobbat állítani nem tudott. Ez a forradalom a technikának és a lángésznek a termelésbe való bekapcsolódásával kezdődött, a világháború hatása következtében hatásaiban fokozódott, s a békeszerződéseknél felülkerekedett szűkkeblűség, rövidlátás és önzés következtében katasztrofálissá vált, s az egész világcivilizációt elnyeléssel fenyegeti. Ezzel a forradalommal szemben a régi gazdasági eszközökkel, a régi doktrínákkal, az orthodox nemzetgazdaságtan elméleteivel, a régi organizációk foldozgatásával eredményt sohasem fogunk tudni elérni. VI. Amikor a vasút és a gőzhajó megindultak, a nyergesujfalusi »gyorsparasztok* megszűntek a forgalom tényezői lenni. Az olvasó könnyen elképzelheti, mi lelt volna a világból, ha ezután is egy olyan politika érvényesül, amely megáll itten 8 nem tud alkalmazkodni semmihez, ami a nyergesujfalusi gyors fuvarosok tér és időképletét meghaladja. VII. Egy olyan problémás a/ állunk szemben, szinte reménytelenül, de mindenesetre gondterhesen, amely az egész gazdasági organizmust érinti, egy olyan forradalommal, amely már megindult, még pedig olyan világtényezők hatása alatt, hogy visszacsinálni nem lehet és nem is szabad többé. Egy olyan forradalom, amellyel szemben a megszokott ellenforradalmi eszközök nem alkalmazhatók. Itt az elfojtás, elaltatás már nem segíthet. Gyógyítgatásokkal, házi szerekkel, kuruzslással ezt a kérdést megoldani nem lehet. Itt az aktív államférfiaknak, ha nem akarnak lemaradni a történelmi hivatottság vonatáról, egy átfogó, nagy koncepcióval az egész beteg organizmus átgyúrásához kell hozzáfogniok. Ennek azonban még nyomait sem látjuk. Nemcsak itthon nem látjuk, de sehol Európában sem, ahol hasonló bajok, hasonló mértékben és tünetekben jelentkeznek. A közmunkák megindítása a legprimitívebb eszköz, mi most idáig jutottunk el. Másfelé a kormányok, vállalatok, szakszervezetek kényelmi szempontból a munkanélküli segélyekhez nyúltak, egyes országokban a munkanélküliségi biztosítást bevezették s — ezentúl a semmitevésnek adták át magukat. Egy bizonyos, hogy ezt a kérdést a semmitevéssel megoldani nem lehet s ennek kormányzati programmá emelése egyértelmű a gazdasági és szociális forradalom minden kockázatainak felidézésével, illetve tűrésével. Ez az állapot és ezek a jelenségek állandó és tervtudatos akciót kívánnak: az egyik oldalon megelőzést, a másik oldalon enyhítést; az egyik oldalon a világmegértést előkészítő lépéseket, a másik oldalon a lokálisan mutatkozó bajok levezetését; az egyik oldalon erélyt és kíméletlen tervszerűséget, a másik ojldalon végtelen nagy szociális szeretetet és megértést, egészében pedig olyan pozitív tudást, kezdeményező erőt és államférfiúi szuggesztív erőt, amely a tömegekkel szemben a bizalmat és nyugalmat kiváltani alkalmas. Ez teremtheti meg azt a kedvező atmoszférát, amely a tervtudatos munka megindításának előfeltétele. Áldozat nélkül nem lehet eredmény. De áldozatot csak akkor lehet követelni, ha tényleg minden meg is történik a válság hatásainak ellensúlyozására, kivédésére. VIII. A munkanélküliség egyik oka az is, hogy a gazdasági kiegyenlítés eszközéül szolgáló pénz, hitel, deviza nem áll megfelelő mértékben rendelkezésre. Itten megfelelő szervezetek hozhatnának javulást, olyan szervezetek, amelyek a munkanélküliek kölcsönös igénybevételét gyakorlatilag megoldanák. Érdekes kísérleteket lettek ez irányban a keresetnélküliek ligájának megszervezésével Amerikában. Minden termelő egyben fogyasztó is, de mert megrendelő híjján, nem termel, ie kell mondania a fogyasztásról is, amellyel megint más termelőket hoz válságos helyzetbe. Ez a mai gazdasági élet egyik szervi hibájára mutat, amelyet megint organizációval lehet csak ellensúlyozni. IX. Egy másik eszköz, a munkanélküliség leküzdésére a munkalehetőségek felkutatása. Nem lehet tagadni, hogy sok munka vár elvégzésre és sok millió munkanélküli vár munkára. Ezt a két tényt egymással összekapcsolni, a két jelenség közt a kiegyenlítést megindítani nemcsak pénzkérdés, sőt kevésbé az, semmint helyes organizáció kérdése. Erre vonatkozólag sok terv merült fel. Az egyik a nemzetközi munkaalkalmak megteremtésére vonatkozik. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal elhunyt igazgatója A. Thomas, dolgozott ki erre egy tervet, s javaslataihoz, legalább elvben, több kormány is hozzájárult, úgy hogy a Népszövetségi Tanács kezdeményezésére és támogatásával az összes kormányok ily irányú javaslattételre szólíttattak fel. Nem ismerjük, hogy a mi hormányunk mecffelelt-e egyáltalán erre és ha ijen, mikép? A határidő a mult év július 20-ika volt. Ezt a tervet nem szabad utópiánali tekinteni, ez a terv mindenesetre konkrét lehetőséget nyújtott, hogy lépést tartsunk a technika száguldó rohamával. Egy ilyen terv keresztülvitele a népek gazdaságát a fejlődés magasabb színtjére segíthetné. X. A felmerüli tervek másik csoportja belföldi munkaalkalmak felkutatására és biztosítására vonatkozik. Itt részletekbe most nem bocsátkozunk. A Törvényliozók Lapjának megelőző számában közölt tanulmányom során magam is igyekeztem egy egész sorozat ilyen lehetőségre reámutatni. Ez a felsorolás sem merített ki minden kínálkozó lehetőséget. Sajnálattal kell megállapítani, hogy a mai túlméretezett adminisztrációnk dacára, a magyar mamuth-adminisztrációban, nem ismerjük azt a szervet, amely ennek az eminens feladatnak az elvégzésére hívatott. Takarékossági szempontokból megszüntették a népjóléti minisztériumot, amely a szociális gondozás terén hivatott volt a korszellem követelményeit érvényre juttatni. Azóta újabb nagy hivatalok és szervek létesültek, de az eredmény sajnos az, hogy abban az országban, ahol a selyemhernyótenyésztésig igen sok feladatnak külön kormánybiztosság jutott, nincs olyan szervünk, amely kizárólag a munkanélküliség problémájának nehéz feladatait 6 a munkanélküliségi politika irányelv eit érvényesíteni volna hívatott. ilyen körülmények között igazán az az eredmény is dicséretes, ha a kormányzat a munkanélküliség s a vele kapcsolatos szociális problémák kimerítéséhez, a szűk keretek közt mozgó állami közmunkák kisbögréjét épen megőrizte s ezzel szimbolikusan elismerte, hogy itt egy kormányzati feladattal áll szemben. 50