Törvényhozók lapja, 1933 (2. évfolyam, 2-10. szám)

1933 / 2. szám - A közüzemek és a kereskedelem

célúsági törekvéseivel szemben a közérdeket minden vonatkozásban érvényre juttassa. A fővárosi üzemek, mint a közüzemek általában, alkalomszemen keletkeztek és rendszertelenül fejlődtek. Ennek a folyománya, hogy sem szervesen kialakított gazdálkodási gépezetük, sem egységes üzempolitikájuk nincs. Az új fővárosi törvény ez irányban is utasításokat tartalmaz, amelyeknek azonban a főváros önkormányzata eddig nem tett eleget, jórészt azért, mert idejét az üzemek léte vagy nem léte körül való elvi harcok foglalták le. A hatáskörök megosztása az önkormányzati szervek és az üzemek között, valamint az üzemeken belül, az üzemi személyzet jogviszonyainak egységes és a közigazgatási alkalmazottakéval analóg rendezése, továbbá az üzempolitikai programm ^ (kalkulációs elvek, a főváros háztartásában való részvétel mértéke) azok a témák, amelyek megoldásra várnak. E tárgyalások során fog gyakorlatilag kialakulni, hogy miféle szerepük lehet a közüzemeknek a főváros életében. A gazdasági liberalizmus képviselői elvi alapon foglalnak állást a közüzemekkel szemben. A közüzemi gazdálkodás elfajulásaival azonban elsősorban azoknak kell szembefordulniok, akiknek az a meggyőződése, hogy a közüzemi gazdálkodás a szociális szellemtől áthatott modern közgazdálkodásnak integráns része. A közüzemek és a kereskedelem írta: ILOVSZKY JÁNOS kormányfőtanácsos, a Baross Szövetség elnöke Azok a szerfölött nehéz és komoly idők, amelyek a magyar iparra és kereskedelemre elkövetkeztek, a megoldandó kérdések sorába vonták a közüzemek kérdését. Nagyon sok ellentétes vélemény merül fel és a nagyközönség nem könnyen látja meg a helyes megoldás lehetőségeit. Jogi szempontból másképen kell megítélni a helyzetet, mint gyakorlati szempontból. Különösen a székesfőváros üzemei körül dúl erős harc és azt hiszem, hozzájárul a kérdés tisztázásához, ha néhány figyelemreméltó szempontra ennek a tekintélyes lapnak a hasábjain felhívom a közfigyelmet. Az üzemi kérdésnek ma egyik legnagyobb jelentősége abban domborodik ki, hogy nagy sereg embernek nyújt megélhetési lehetőséget. Az üzemellenesek úgy állítják be a dolgot, hogy ugyanannyi önálló kereskedő és iparos egzisztenciája van veszélyeztetve. Pedig a dolog nem egészen így áll. Tegyük fel, hogy az üzemeket egyetlen tollvonással máról-holnapra el lehetne törölni. Ez sokezer embert tenne azonnal munkanélkülivé és a legális kereskedelem nemcsak, hogy nem tudná az így felszabadult munkaerőket elhelyezni, de a kereskedők forgalma sem lendülhetne fel a konkurrencia megszűnése miatt máról-holnapra. Ezenkívül figyelembe kell venni, hogy ha a kereskedelem konkurrenciáról panaszkodik, ez a konkurrencia nem csupán a közüzemek révén áll elő, hanem sokkal inkább ama kereskedelmi vállalkozások révén, amelyek a nagytőke fölös erőtartalékaival rendelkezvén, áruházak és árusítóüzletek tömeges felállításával kívánja a maga polgári hasznát biztosítani. Amikor tehát a kereskedőt meg akarjuk szabadítani az indokolatlan konkurrenciától, akkor elsősorban a nagybankok olyan ipari vállalkozásaira kell gondolnunk, amelyek a detailkereskedelemre vetették magukat. Hogy csak egy példát említsek, a fővárosi kereskedelem élesen szembefordult a székesfővárosi élelmiszerüzemmel, holott mindenki előtt ismeretes, hogy az utóbbi időben gombamódra elszaporodott hentesáruüzletek — két egyéni cég kivételével — valamennyien banktőkével dolgoznak és szinte kartellszerüen folynak be az árak alakulására. Nem akarom kétségbevonni, hogy az üzemek visszafejlesztésére irányuló tendencia jogos és méltányos. Azonban meg lehet találni a helyes megoldásnak az útját. Az üzem, amely eredetileg mindig azért alakult, hogy az árak alakulására befolyást gyakorolhasson, és hogy a fogyasztóközönség érdekeit megvédje, ezen hivatását teljesítheti akkor is, ha a detailkereskedelem útjait nem keresztezi. Ezért álltam elő a főváros törvényhatósági bizottságában olyan javaslattal, hogy például a fővárosi élelmiszerüzem, amely elsőrendű gyártmányokat hoz forgalomba, a kiskereskedelem bevonása útján szolgálja ki a közönséget. Ennek természetesen az volna a következménye, hogy az üzem elárusító bódéit megfelelő számban apasztani kellene. Ilyen módon lehetségessé válna, hogy az élelmiszerüzem, amely kitűnő gyártmányokat hoz forgalomba és amelynek készítményeit a magyar háziasszonyok a legnagyobb előszeretettel vásárolják, továbbra is teljesíthetné az áralakulás tekintetében ráháruló kötelességeket, de megszűnnék a kiskereskedők kereseti lehetőségeit károsan befolyásolni. A székesfővárosi üzemek dolgában ezenkívül súlyosan esik latba az a körülmény, hogy ezek az üzemek évenkint tekintélyes összegeket szolgáltatnak be a közpénztárba. Ha ezek a szolgáltatások elmaradnának, a községi háztartás az így előálló hiányt természetesen pótadóztatás útján volna kénytelen megszerezni. A mai időkben, amikor a közterhek úgyis a teljesítőképesség legmagasabb határáig vannak fokozva, nem közömbös, hogy a községi háztartás magángazdasági tevékenység útján enyhíteni tudja az adófizető polgárság terheit. Nem akarom azt mondani, hogy ez az egyetlen szempont indokolja az üzemek fenntartását, csupán larra mutatok rá, hogy azoknak ötletszerűen és hirtelen történő megszűnése szükségszerűen 37